Döcögősen indult az év, de végül az élen zárta a Diósgyőr az őszi szezont. Ebben pedig hatalmas érdemeket szerzett Oláh Bálint. A gárda teljesítette őszi célkitűzését, de még csak az út felénél járnak.
„Az volt az őszre kitűzött célunk, hogy az első helyen álljon a csapat, de nem szabad elfelejteni, még csak az út felénél járunk, ugyanakkor a Diósgyőr mindenképpen szeretne visszajutni az első osztályba – mondta el a Nemzetisport.hu-nak a 27 esztendős játékos. – Némi megnyugvással tölt el minket, hogy a sorsunk a saját kezünkben van. Nem indítottuk jól az idényt, sokáig keresnünk kellett azt a formációt, amely sikerre vezet, de az ősz második felére sikerült megtalálnunk.”
Oláh Bálint miskolci születésű, DVTK-nevelésű játékos, aki az előző idényben – a Diósgyőrhöz hasonlóan – az NB I-ben játszott, ám a Budafok színeiben, nyáron azonban örömmel tért vissza nevelőegyesületéhez.
„Pályafutásom során többet játszottam az NB II-ben, mint az NB I-ben, tudtam, mire számíthatok, de azért úgy gondoltam, könnyebben vesszük majd az akadályokat. Hamar be kellett látnunk, hogy ez nem az NB I, más törvényszerűségek érvényesülnek, más futballt játszanak az ellenfelek, és alapvetően sok minden más. Nemcsak én voltam így ezzel, többünknek rá kellett jönnie, hogy be kell állni a sorba és keményen dolgozni. Miután ez megtörtént, jönni kezdtek az eredmények is. A csapatban mindenkinek nagyon fontos, hogy a Diósgyőr a hagyományaihoz méltón szerepeljen, de engem, aki itt nőttem fel, talán még szorosabb kötelék fűz az együtteshez. A hozzám hasonlóan helyi kötődésű labdarúgókkal együtt nekünk valóban szívügyünk ez a klub.”
Elégedetten értékelt a csapat edzője, Kondás Elemér is. – Tudtunk dominálni Győrben, Békéscsabán, akár emberhátrányban is. Ugyanakkor többször úgy értünk el döntetlent, hogy inkább nekünk állt a zászló – emlékeztetett, hozzátéve: idővel aztán folyamatosan javulni kezdett a teljesítményük, a végére már a 90 százalékot is megközelítette.
A rangadókon jól teljesített a gárda, bár a szakvezető szerint a játékosoknak meg kellett szokniuk azt, hogy az NB II teljesen más bajnokság: itt még inkább jellemző, hogy minden labdáért, minden négyzetcentiméterért meg kell küzdeni.
– Idő kellett ahhoz, hogy ezt elfogadják, de most már tudják, hogy mire számíthatnak – emelte ki Kondás Elemér, hozzátéve: kellett idő arra, hogy megtalálják a megfelelő csapatot, a megfelelő játékrendszert. Előfordult persze, hogy szükségmegoldásokat kellett alkalmazni sérülés, formaingadozás miatt. – Én szeretem a folyamatosságot, az állandóságot, ez most már látszott is az utolsó mérkőzéseken: amelyik csapat megnyerte a mérkőzést, az legközelebb is megkapta a lehetőséget.
A fiatalok is folyamatosan a nagy csapattal edzenek, figyelték a teljesítményüket, de a vezetőedző – amikor csak teheti – megnézi az utánpótlás-mérkőzéseket is. „Ha valaki jól teljesít, meg fogja kapni a lehetőséget arra, hogy tétmérkőzésen is játsszon” – hangsúlyozta.
