Elhunyt Törőcsik Mari

Megosztás

Sokat betegeskedett az utóbbi időben, életének 86. évében érte a halál.

Péntek hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, közölte a Nemzeti Színház.

Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

„Engem az Isten a tenyerén hordozott. Nekem szép és gazdag életem volt” – nyilatkozta Törőcsik Mari az MTI-nek a 80. születésnapján. Ekkor már öt évvel túl volt a súlyos betegségén, amikor egy kivizsgáláson a keringése összeomlott, a klinikai halál állapotába került, két hónapig az intenzív osztályon feküdt. Orvosi csoda volt, hogy felépült, és újra képes volt színpadon és filmen is játszani.

„Hatalmas színészek között nőttem föl, szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt” – mondta a karrierjéről. Számos díját hosszan lehetne sorolni, a legfontosabbak: Cannes-ban a legjobb női alakítás díja (Déryné, hol van? , 1976-ban), amit magyar színésznőként csak ő nyert el, a Nemzeti Színésze, a Nemzet Művésze, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas.

A színésznő 1935-ben született, Törőcsik Marián néven anyakönyvezték Pélyen, Heves megyében. Közel a Tiszához, ahogy ő fogalmazott, a világ végén nőtt fel. „Talán nem szép falu, de nekem kedves, olyan szép gyerekkorom volt” – emlékezett vissza. Nagyapja egy kis mozit működtetett, álmodozhatott a színészetről, de apácának készült gyerekkorában. Egerben járt az angolkisassznyokhoz, de államosították az egyházi iskolát. Közgazdasági gimnáziumba már Budapesten járt, még nem érettségizett, amikor jelentkezett a filmművészetire. Azzal tanácsolták el, hogy előbb fejezze be a gimnáziumot. Országos ifjúsági gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett. Egy ismerőse vitte el újra a filmművészetire, másodszorra felvették.

Elsőéves volt, amikor Fábri Zoltán kiválasztotta a Körhinta női főszerepére. A film óriási siker volt Cannes-ban, Törőcsik játéka is lenyűgözte a szakmát. Némi vívódás után Törőcsik Marit ki is engedték volna a fesztiválra, de nemet mondott: „Oda estélyi ruha és táska is kellett volna. Ilyesmire nekem egyáltalán nem futotta. Apáméknak sem volt pénzük. Akkoriban anyám háború előtt átalakított kabátjában jártam.”

A Körhinta Franciaország bemutatójára viszont már elment, egy nappal az 56-os forradalom előtt jött haza. „Ha én akkor egy ilyen siker után visszamentem volna, és azt mondom, szeretném, ha egy évig taníttatnának franciául, tárt karokkal vártak volna. De nem véletlenül áll a végrendeletemben az, hogy a hamvaimat szórják a Tiszába.”

Húsz évvel később, a Déryné, hol van? című filmért végül megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban. „Ezt Magyarországon kishírben közölték, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, de a rendező, Maár Gyula nevét már le sem írták” – jegyezte meg.

Törőcsik olyan sokat forgatott főiskolásként, hogy több vizsgaelőadást és vizsgát is kénytelen volt kihagyni, ezért diplomát sem kapott. (22 évvel később kapta meg a diplomáját, amikor a Művész Színház igazgatója lett, és kérték a végzettségét igazoló papírt. A főiskola kiadta, nem kellett a hiányzó vizsgákat – például a marxizmust – pótolnia.)

A filmes sikerei ellenére a színházi szakma hűvösen fogadta. A főiskoláról a Nemzeti Színházba került, saját maga szerint is idegenül mozgott a színpadon, de Gellért Endre és Major Tamás megvédte. Utóbbi így: „Én nem tudok mit kezdeni magával. A szakmából szinte semmit sem tud, de annyira pontosan érez és érzékel, és az ízlése is egészen kivételes, csak a kifejezési formák hiányoznak. Maga képtelen ezeket az általános színészi eszközöket használni. … Maga legyen nyugodt, és maradjon ilyen pontos és érzékeny – folytatta –, majd egy idő után megtalálja saját formáit. Addig persze le fogják írni nemegyszer magáról, hogy nem jön át a rivaldán, de nem baj. Ne jöjjön! Majd akkor törjön át, amikor meglesznek a saját eszközei.”

Ahhoz képest, hogy Törőcsik első nagy sikereit filmszínészként érte el, egész karrierje során 120 filmben szerepelt, mégis elsősorban színházi színészként tartotta számon saját magát:

„Nekem a színpad a minden”.Színházban elég sokáig várt a nagy áttörésre, csak az 1968-ban bemutatott Varsói melódiában játszott szerepéért kapott egyöntetűen pozitív kritikát. 55 darabban játszott jelentősebb szerepet.

Filmes és színházi karrierjét maga úgy értékelte: sokáig nem volt megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt. „Másnak – olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András – egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt”.

Harmadik férje, élete nagy szerelme, Maár Gyula rendező 2013-ban hunyt el. 41 évig éltek együtt, férje halálát nehezen dolgozta fel. Egy lányuk volt és egy örökbefogadott vietnami fiuk, aki – számos Magyarországon kapott rasszista sértés miatt is – visszaköltözött Vietnamba. (444.hu)

Related posts