A szintén gyilkossá váló anya elismerte, nem hirtelen felindulásból lőtt, hanem előre kitervelte, hogy igazságot szolgáltat.
Negyven éve lőtte hátba Marianne Bachmeier a zsúfolásig megtelt nyugat-németországi (NSZK) lübecki kerületi bíróság tárgyalótermében hétéves lánya gyilkosát. Már a gyerekgyilkosság is nagy port kavart, a bosszúálló anya tette pedig az utóbbi évtizedek egyik legismertebb és levitatottabb jogi és etikai ügye lett. Olyan kérdéseket vetett fel, mint hogy mennyire elítélhető a bosszú és az önbíráskodás? A részletekre az Index.hu cikke mutat rá.
Elképesztő történet
Marianne Bachmeier egyedül nevelte Annát, akit boldog, nyitott gondolkodású gyereknek tartottak. 1980. május 5-én nem akart iskolába menni, iskolás barátait szerette volna meglátogatni, és ezen össze is vitatkozott az anyjával. Ám velük már nem találkozhatott. Nem tudni hogyan került a közelben lakó 35 éves Klaus Grabowski otthonába. Az viszont kiderült, hogy a férfi több órán át fogva tartotta, mielőtt egy harisnyával megfojtotta. Az ügyész szerint ezután a holttestet egy dobozban elásta a közeli csatorna partján.
Klaus Grabowskit már ismerték a nyomozók, két lány szexuális bántalmazása miatt kétszer is elítélték korábban. Mint a szexuális bűnözőket akkoriban, a bűnismétlés megakadályozása érdekében, 1976-ban hormonkezeléssel kasztrálták. Grabowskit még aznap este letartóztatták. Beismerte a gyilkosságot, tagadta viszont, hogy bántalmazta volna a gyereket. Ehelyett furcsa, zavaros történetet adott elő arról, hogy a kislány megpróbálta elcsábítani, és azzal zsarolta, hogy elmondja anyjának, hogy molesztálta, ha nem ad neki pénzt.
1981. március 6-án, Grabowski tárgyalásának harmadik napján Marianne Bachmeier elővett táskájából egy Beretta pisztolyt és nyolcszor rálőtt a neki háttal álló vádlottra, aki azonnal meghalt.
A példátlan eset óriási médiavisszhangot váltott ki, és alaposan megosztotta a közvéleményt. Sokan megértették az indítékot, ennek ellenére elítélték a tettet.
Kitervelte, vagy nem?
Miután hátba lőtte Grabowskit, Guenther Kroeger bíró hallotta, hogy a gyászoló anya azt mondja: „Meg akartam ölni. Remélem, hogy meghalt”.
Immár a saját tárgyalásán az anya azt vallotta, hogy álmában lelőtte Grabowskit, és megjelent lánya szelleme a tárgyalóteremben. „Úgy hallottam, hogy nyilatkozni akart”, mondta később Bachmeier, utalva Grabowski állításaira, miszerint hétéves gyermeke zsarolni próbálta. Azt gondolta, most jön a következő hazugság a lányáról, és ezt már nem tudja elviselni. Amikor kézírásmintát kértek tőle a történtek után, azt írta: „Neked tettem, Anna”.
28 napos tárgyalás után a bíróság szándékos emberölés miatt hat év börtönre ítélte el Bachmeiert.
Az Allensbach Intézet felmérése szerint a németek több mint fele megfelelőnek, illetve túl szigorúnak gondolta a büntetést.
Három év múlva szabadon bocsátották. Történetét pedig a jogi költségek fedezésére, 158 000 dollárért eladta a Stern magazinnak, a hetilap pedig alaposan beleásta magát a nő élettörténetébe.
A róla szóló cikksorozatból derült ki, hogy nem sokkal második gyermeke születése előtt megerőszakolták, és mindkét gyermekét örökbe adta. 1973-ban megszületett harmadik lánya, Anna, akit egyedül nevelt. Anna születése után pedig Marianne Bachmeier sterilizáltatta magát.
Szabadulása után megházasodott és Nigériába költözött, Miután az 1990-es évek elején elvált férjétől, átköltözött Szicíliába. Ott diagnosztizáltak nála hasnyálmirigyrákot, ezért visszatért az akkor immár egyesült Németországba.
Halála előtt elárulta
1995. szeptember 21-én megjelent Das Erste TV csatorna Fliege című beszélgetős műsorban elismerte, hogy nem hirtelen felindulásból, hanem alapos megfontolás után lőtte le lánya állítólagos gyilkosát, azért, hogy igazságot szolgáltasson és érvényt szerezzen a törvényeknek. És azért is, hogy megakadályozza Annával kapcsolatos újabb hazugságok terjedését. Azt, hogy készült a leszámolásra, egy róla szóló dokumentumfilmben megerősítette egyik barátja is, aki szemtanúja volt, ahogy Bachmeier céltáblán gyakorolja a lövéseket pubjának pincéjében. Elhatározásában közrejátszhatott az is, hogy Nyugat-Németországban (NSZK) nem létezett halálbüntetés, az ország a világon elsők között rögzítette alkotmányában a halálbüntetés eltörlését 1949-ben.
Haláláig nem szűnt a felé irányuló médiafigyelem. Már csak azért sem, mert felkérte a NDR (Norddeutscher Rundfunk német közszolgálati médium) egyik riporterét, hogy filmezze le utolsó heteit. 1996. szeptember 17-én, 46 éves korában hunyt el. Lánya, Anna mellett temették el.
