Gyerekként együtt játszottak Erdőbényén, majd közel harminc év után régészként találkoztak újra. Majerik Vera és Nyíri Bori ma közösen kutatja a település múltját, és dolgozik a Kolera-oszlop megmentésén.
A korábbi cikkünkben bemutatott adománygyűjtés a helyreállítás tervezett tízmillió forintos költségének önrészét teremtené elő. A két kezdeményezővel személyes kötődésükről, a kőbe vésett történet megfejtéséről és a megmentés akadályairól beszélgettünk.
- Majerik Vera és Nyíri Bori: mindkettőjüket családi gyökerek kötik Erdőbényéhez, szakmai pályájuk azonban különböző irányokba vezetett.
- Nyíri Bori az ELTE után Angliában, majd a Leicester-i Egyetem doktori programjának keretében Délkelet-Ázsiában folytatta munkáját,
- Majerik Vera pedig a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett. A Magyar Nemzeti Múzeumban találkoztak újra, ahol kiderült: egymástól függetlenül ugyanannál a kollégánál szorgalmaztak egy erdőbényei régészeti projektet.
- Régi álmukból született meg az Erdőbénye Közösségi Régészeti Projekt, amely a délnyugat-zempléni régió régészete mellett a helytörténettel és az épített örökséggel is foglalkozik. Nyári ismeretterjesztő programjaiknak Bori felmenői, a Jassó-Kassai család egykori kőfaragó műhelye, a Gordiusz udvar ad otthont. Az 1831-es járvány 203 helyi áldozatának emlékét őrző oszlop megmentése ennek a közös munkának az egyik legfontosabb vállalása.
Borsod24: Hogyan figyeltek fel a Kolera-oszlopra, és mi indította el önöket a megmentése felé?
Majerik Vera: Mindkettőnket családi szálak kötnek Erdőbényéhez, gyerekkorunk óta ismerjük a települést és környékét. A Kolerás kő számomra különösen ismerős hely, a nagyszüleimnek a Mulató oldalában, az oszlopon túl volt szőlőjük, ahová gyerekkoromban gyakran kibicikliztünk. Ilyenkor mindig a kő mellett vitt el az utunk, ami anno – valószínűleg a nevéből adódóan kicsit félelmetes, baljós benyomást keltett bennünk.
Amikor Borival 2024-ben elindítottuk az Erdőbénye Közösségi Régészeti Projektet, a régészet mellett, a helytörténet és az épített örökség is nagyon hamar a kutatásunk fókuszába került. A Kolera-oszlop leromlott állapota már régóta szembetűnő volt, és úgy gondoltuk, hogy szakmai kapcsolatainkat és tapasztalatainkat felhasználva talán tehetünk valamit a megmentéséért.
Borsod24: Milyen állapotban van most az emlékmű, és mi veszhet el végleg, ha késik a helyreállítás?
Majerik Vera: Az emlékmű sajnos nagyon rossz állapotban van, a megmentés tekintetében tényleg az utolsó órában járunk. Az oszlop felső kőeleme hosszában megrepedt, feltehetően a benne lévő vascsap korróziója miatt. Az egész oszlop erősen megdőlt, és gyakorlatilag már csak az elrozsdásodott vaspántok tartják össze. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az emlékmű helyi vulkáni tufából készült, amelyben az agyagásványok a nedvességből kifolyólag megduzzadnak, száraz időszakban összezsugorodnak. A klímaváltozásnak és az elhúzódó aszálynak köszönhetően az agyagásványok kiszáradt zárványai összeesnek, ami a kő szerkezetének folyamatos porladásához vezet: felülete rétegesen leválik, anyaga pedig egyre inkább veszít a szilárdságából.
A legnagyobb veszélyt azonban nemcsak az emlékmű fizikai pusztulása jelenti, hanem, hogy vele együtt olyan történeti információk veszhetnek el, amelyeket később már nem tudunk rekonstruálni. Az alsó talapzat felirata például mára szinte teljesen olvashatatlanná vált. Ha a még megmaradt betűtöredékek is eltűnnek, végleg elveszíthetjük annak lehetőségét, hogy kiderítsük, kik állíttatták az oszlopot, és pontosan milyen eseményekhez vagy személyekhez kötődött. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy minél hamarabb sor kerülhessen a helyreállításra, amíg még van mit megmenteni.
Borsod24: Mit sikerült kideríteniük az oszlop történetéről, és melyik felfedezés lepte meg Önöket leginkább?
Majerik Vera: Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztunk a feliratok és a címer azonosításával. Az oszlop tetején egy hármas halmon ágaskodó, feltehetően szarvast ábrázoló címer látható, amely több nemesi család címerével is hasonlóságot mutat. A Demeczky, az Ábrányi és a Vay család is szóba került, de egyelőre egyikhez sem sikerült egyértelműen kötni az emlékművet.
Számunkra az egyik legizgalmasabb felfedezés az alsó talapzat szinte teljesen elpusztult felirata volt. György László kollégánknak sikerült egyes betűket és szótöredékeket azonosítania a Veréb Patrik kollégánk idén tavasszal készített fotogrammetriai felmérése alapján. Az egyik lehetséges olvasat szerint egy Kraszlyik nevű személy szerepelhetett rajta, míg egy másik értelmezés szerint a szöveg akár az akkori uralkodóra, I. Ferencre is utalhat. A felirat megfejtése tehát még nyitott kérdés.
Talán az lepett meg bennünket leginkább, hogy egy ilyen látszólag egyszerű emlékmű mennyi megválaszolatlan történeti kérdést indukál. És akkor a ma élő lakosság oszlophoz kötődő legendáriumának felgöngyölítéséhez még hozzá sem láttunk.
Borsod24: Megtalálhatók-e még az 1831-es járvány erdőbényei áldozatainak nevei, családi történetei?
Majerik Vera: Az oszlop felirata a járvány 203 áldozatáról emlékezik meg, a nevüket azonban nem sorolja fel. A korabeli egyházi anyakönyvek és levéltári dokumentumok kutatásával elvileg lehetséges lenne az áldozatok legalább egy részének azonosítása, azonban az erre helyben tett első kísérletünk sikertelennek bizonyult, mivel az 1902-es nagy erdőbényei tűzvészben a plébániákon tárolt egyházi dokumentáció elpusztult. De tervben vannak további, célzott történeti és családtörténeti kutatások a sátoraljaújhelyi levéltárban, valamint az egri főegyházmegye és a tiszántúli egyházkerület gyűjteményében is.
Sajnos azt sem tudjuk biztosan, hogy hol temették el az áldozatokat. Az emlékmű elhelyezkedése alapján felmerült egy külön koleratemető lehetősége, de ezt egyelőre nem tudjuk bizonyítani. Azt gondoljuk, hogy ez a kutatás egyik legérdekesebb későbbi iránya lehetne, izgalmas lenne, ha a 203-as szám mögött egyszer konkrét embereket, családokat és személyes sorsokat is megismerhetnénk.
Borsod24: Milyen munkákat végeznének el a restaurátorok, és mikor kezdődhetne a helyreállítás?
Majerik Vera: A helyreállítás szakmai előkészítésében idén jelentős előrelépés történt. Elkészült Dr. Rácz Miklós építéstörténeti tudományos dokumentációja, valamint Kovács István kőszobrász-restaurátor részletes helyreállítási terve. Ezek alapján már pontosan körvonalazódik, milyen beavatkozásokra van szükség az emlékmű megmentéséhez.
A restaurátori javaslat szerint az oszlopot óvatosan szét kell bontani, és a kőelemeket műhelybe kell szállítani. Ott megtisztítják a felületeket, eltávolítják a károsodást okozó korrodált vascsapokat, megerősítik a megrepedt kőelemeket, és a málló kőanyagot speciális konzerváló és szilárdító szerekkel kezelik. Végül a megerősített emlékművet újra összeállítják, és visszahelyezik eredeti helyére.
Fontos, hogy a helyreállítás célja nem az emlékmű eredeti állapotának teljes rekonstrukciója, hanem a megmaradt történeti értékek megőrzése. A restaurátori terv nem javasolja a hiányzó faragványok és feliratok pótlását, hiszen ezek eredeti formája sok esetben már nem ismert. A beavatkozások elsősorban az eredeti kőanyag megőrzésére, állagának megerősítésére és a további pusztulás megakadályozására irányulnak. A feliratok biztosan azonosítható részeit a restaurátori terv szerint festéssel lehetne újra olvashatóvá tenni.
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eddig adományával vagy munkájával támogatta a kezdeményezést, valamint külön köszönjük Regéczy-Béres Melinda és a Béres Alapítvány, valamint Nemesné Dr. Kis Tímea, a Tokaj-Hegyalja Egyetem Kulturális Örökség Tudományok Tanszékének vezetőjének anyagi támogatását a tanulmányok elkészültéhez.
Borsod24: Mire elegendő az egymillió forintos gyűjtési cél, és szükség lesz-e további támogatásra?
Nyíri Bori: A szakvélemények alapján jelenleg úgy kalkulálunk, hogy az állagmegóvás költségei kb. 10 millió forintos összegre rúgnak majd, melyet egy, a jövő évben benyújtandó NKA (Nemzeti Kulturális Alap) pályázatból tervezünk fedezni. A pályázathoz 10% önrész szükséges (1 millió forint), ezt próbáljuk meg most közösségi adományozás formájában összegyűjteni. A jelenleg zajló 6 hetes intenzív adománygyűjtő kampányunkban elsősorban lakossági mikroadományokat várunk (ezekből már több, mint 300.000 forint gyűlt össze), a második lépcsőben igyekszünk majd helyi kis- és nagyvállalkozásokat is megkeresni donáció céljából. Hlavács József erdőbényei fotóművész három alkotását ajánlotta fel a gyűjtésre, ezek nyilvános licitjét novemberre tervezzük.
Borsod24: Mi bizonyult a legnagyobb akadálynak a 2024 óta tartó előkészítés során?
Nyíri Bori: Az erdőbényei Kolera-oszlop 1950-es évek óta műemléki védettséget élvez és jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő területen áll. Ez a két faktor meglehetősen bonyolulttá teszi az állagmegóvás folyamatát: az örökségvédelmi törvény szabályozásának értelmében nem egyszerű „tisztításról” van szó, hanem egy többlépcsős engedélyezési eljárást követő pályázatról, melynek sikerességétől függően csak bejegyzett, kőrestaurátor szakember végezheti el az oszlop helyreállítását. Ennek a folyamatnak annyi leágazása van, hogy még leírni is bonyolult. Jelenleg a legnagyobb akadályt a szakemberhiány jelenti. Ezidáig Kovács Istvánnal dolgoztunk, aki többek között a bélapátfalvai ciszterci apátság épületét is restaurálta. Ő készítette a Kolera-oszlop kőrestaurátori tanumányát, viszont ő sajnos ez év végével nyugdíjba vonul. Jelenleg nagy erőkkel keressük az utódját, aki el tudná vállalni a munkálatok kivitelezését.
Borsod24: Hogyan fogadták a helyiek a kezdeményezést, és milyen segítséget kaptak az önkormányzattól?
Nyíri Bori: Személyes beszélgetések során a legtöbb bényei részéről egyöntetűen a „Végre!” visszajelzés hangzott el, abban nagy az egyetértés, hogy az emlékműre igazán ráférne egy felújítás. A közösségi média felületeinken igyekszünk mi is a folyamat minden lépéséről tájékoztatást adni, melyeket a helyi oldalak, felhasználók tovább osztanak. Úgy látjuk, hogy mostanra a kezdeményezés híre – helyben legalábbis – sokakhoz eljutott. Az önkormányzat szűkös gazdasági kereteire való tekintettel anyagi támogatást jelenleg nem tud biztosítani (mi ezt nem is kértük), viszont a helyreállítás folyamata az ő együttműködésük nélkül lehetetlen lenne: az engedélyeztetéstől a pályázatok benyújtásáig minden az önkormányzat felügyelete mellett történik. Ezúton is szeretnénk megköszönni Kántor Dezső polgármester segítségét.
Borsod24: Hogyan követhetik az adományozók a pénz felhasználását és a munkálatok előrehaladását?
Nyíri Bori: Az adományokat a helyi civil szervezet, az Erdőbénye Közösségi Kapocs Egyesület számláján egy külön fül alatt fogadjuk, a Kolera-oszlopra szánt felajánlásokat így megkülönböztetve az egyéb adományoktól. A gyűjtés publikus, a folyamatot bárki nyomon követheti az egyesület üvegzseb felületén.
A munkálatok előrehaladásának minden fázisáról tudósítunk a Gordiusz udvar, Erdőbénye Facebook- és Instagram-oldalain, valamint az Erdőbénye Közösségi Régészeti Projekt félévente megjelenő hírlevelében.
Borsod24: Mit szeretnének, hogyan váljon a megmentett oszlop Erdőbénye közösségi életének és emlékezetének részévé?
Nyíri Bori: Gondoljuk csak el, lassan 200 éve, 1831 nyarán egy zempléni kis mezőváros pár hét leforgása alatt elveszíti lakosságának kb. egytizedét. Az áldozatok nagy része valószínűleg gyerek; családok jövőjének letéteményesei, szeretett családtagok, akik elvesztésével szakmák, birtokok, vagyonok öröklése kerül veszélybe. Az elhunytak másik nagyobb csoportját az idősek alkothatták, a nagyszülők kiesése a családi munkamegosztásból hatalmas érvágás lehetett, ezzel együtt elvesztek a hagyományok, mesék, versek, dalok, egyes szakmák csínjának-bínjának tudói is. A kolera egy szörnyű betegség, az áldozatok kegyetlen szenvedések után hunytak el: hatalmas trauma lehetett ez az egész közösségnek. Nem beszélve a történeti kontextusról, a kolerajárvány egész Európán végigsöpört, ellátási láncok omlottak össze, súlyos társadalmi és gazdasági konfliktusokhoz vezetve (pl. zempléni koleralázadás). Ennek a traumának és a közösségi összetartozásnak állít emléket a Kolera-oszlop, ami szerintünk ma is fontos üzenetet hordoz: egy közösségnek, bármilyen kicsi legyen is, van megtartó ereje, egy krízisből együtt fel tudunk állni – erre bizonyítéknak ott voltak a túlélők és azok leszármazottai – vagyis mi magunk. Felelősségünk, hogy ápoljuk ezt az emléket és hogy büszkék legyünk a felmenőinkre.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
