A magyar zöldségtermesztés válságban van. Aszalón Kiss Janó Csendüllő Életkertje még az idei aszályos, forró nyárban is tonnaszámra ontja a zöldséget. Hogy lehetséges ez?
Szerző: Magron-Juhász Rita – kép: Juhász Emese
Kiss Janó csupán egy talpalatnyi földön gazdálkodik a Csendüllő Életkertben Aszalón, de 62 családot lát el áprilistól egészen december elejéig friss, regionális és jó minőségű bio zöldséggel. Ebben az évben 2800 négyzetméteres gazdaságában várhatóan több mint egy tonna zöldséget tud betakarítani az aszály és az extrém magas nyári hőmérséklet ellenére: „Az elmúlt évekhez képest, most termett a legtöbb paradicsom, paprika és padlizsán. Szépek a növényeim, nem panaszkodhatom” – meséli Janó elégedetten.
Válságban a hazai zöldségtermesztés
A hazai zöldségtermesztés összképe viszont távolról sem ilyen rózsás: az ágazat az elmúlt években egyre mélyebb válságba süllyedt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai jól mutatják a folyamatot: Míg 2010-ben Magyarország még nettó exportőr volt, ma már a hazai termelés a belső igényeket sem képes kielégíteni. Például a magyarok legkedveltebb zöldségének, a paradicsomnak a termőterülete a rendszerváltás óta egyötödére zuhant vissza. Hiába ötszöröződött meg ez idő alatt a termésátlag, az nem tudta kompenzálni ezt a csökkenését. Így 2024-ben 31 ezer tonna paradicsom behozatalára szorult az ország. De ugyanezek a trendek figyelhetők meg az uborka, sárgarépa, vöröshagyma és a fejeskáposzta esetében is.
A magyar zöldségtermesztés területének alakulása
A zöldségtermesztés válságának okai sokrétűek: az importnyomás, a tartós aszály, a feldolgozóipar leépülése, a munkaerőhiány és a magas gépesítési költségek miatt egyre többen adják fel a termelést. Ez a növekvő importfüggőség a fogyasztóknak is komoly kockázatot jelent. Nemcsak az árak emelkedhetnek, hanem az EU-n kívülről érkező zöldségeknél gyakoribb a vegyszermaradékok jelenléte is, valamint a klímaválság okozta terméskiesések vagy szállítási fennakadások akár ellátási hiányt is okozhatnak.
Biointenzív gazdálkodás
Ezekre a problémákra adhat választ az úgynevezett biointenzív gazdálkodás, amely a 2010-es években kezdett elterjedni Magyarországon. Egy ilyen kertészet kis területen, maximum 1 hektáron termel nagy mennyiségben sok fajta szezonális, biozöldséget.
A módszer előnye a klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképessége: a talaj termőképességének megőrzése, a biodiverzitás és a sokféle növény termesztése mind növelheti a gazdaság ellenálló képességét a szélsőséges időjárással szemben. Számos a biointenzív gazdálkodás közösség által támogatott mezőgazdasági modellben működik. Ennek előnye, hogy kiszámíthatóbb megélhetést biztosít a termelőnek. Azzal, hogy tagok az év eleji toborzás során előre elköteleződnek, és meghatározott heti összeget fizetnek, a gazdálkodó pontosan tisztában van az éves bevételével. Így nincs kiszolgáltatva a felvásárlási árak ingadozásának.
Kiss Janó
Janó 2016-ban csatlakozott a MagosVölgy csapatához, ahol elsajátította a módszer alapjait. Hét éve pedig már saját földjén adaptálja a tudását a helyi adottságokhoz: „Minden biointenzív gazdaság más, az a szép benne.” Hogy megőrizze a „Hernád jó, zsíros öntéstalajának” termőképességét és egészségét, a kertészetben nem bolygatják a talajt és nem használnak nehéz gépeket, mert – ahogy Janó fogalmaz – „a szántás az egyik legtalajrombolóbb tevékenység, amit lehet végezni.” Viszont az intenzív gazdálkodás miatt mindez nem elég, szükséges a tápanyagok pótlása is. A Csendüllő Életkertbe évente kétszer összese 40-50 tonna állati eredetű komposztot szállítanak. „Én azt érzem erősnek, abban nőnek igazán szépen a zöldségeim.”
Ezzel a kíméletes műveléssel és a komposztálással a föld megőrzi morzsalékos, szivacsszerű szerkezetét és kiváló vízmegtartó képességét: képes még a hirtelen lezúduló esőt is azonnal magába szívni, nyáron pedig sokkal lassabban szárad ki. A laza talajban a növények gyökerei is mélyebbre tudnak hatolni, így a mélyebben rejlő víztartalékokhoz is könnyedén hozzáférnek.
De a jó talajszerkezet ellenére itt is kell öntözni, hiszen június óta nem esett eső Aszalón. Ezért a kertészetben is csöpögtető öntözőrendszer van kiépítve. Emellett mulcsozással és a szűk sorközökkel – ahol maguk a növények árnyékolják a földet –
igyekeznek csökkenteni a párolgást és az öntözővíz-felhasználást. Ahogy a talaj a gazdálkodás alapja, úgy a biodiverzitás a biztonsági hálója. Mivel körülbelül 40 különböző zöldséget termeszt, ha az egyik fajta nem sikerül mindig akadnak más növények, amelyek átlagon felül teljesítenek. Például idén a földibolha lerágta a fodros kelt, viszont a paradicsom és hagyma túlszárnyalta önmagát. „Volt olyan, év hogy a tagoknak herótja volt a mángoldtól, mert az sikerült nagyon jól” – teszi hozzá nevetve Janó.
Mindemellett a szakértelem is szerves része a rendszernek. Janó folyamatosan figyeli, mi történik a kertjében, hogyan fejlődnek a növények, így képes nagyon gyorsan reagálni az időjárás okozta kihívásokra. A környező táj megfigyeléséből is építkezik: a Megyaszói Tájvédelmi Körzet egyik védett növényéből, a keresztesvirágú tátorjánból arra következtetett, hogy a talaj a káposztaféléknek is ideális lesz és érdemes őket termeszteni. „Ez be is bizonyosodott, nagyon szép szokott lenni a karfiol, a brokkoli és a fejes káposzta is” – meséli.
Janónak fontos, hogy a termelés ökológiai lábnyoma alacsony maradjon és fenntartható legyen, de azt is nyíltan elismeri, hogy a csepegtető öntözőrendszer, a takarófóliák, a fóliasátrak, valamint a rovarvédő- és árnyékoló hálók mind műanyagból készülnek, ami környezetterhelést jelent. Ugyanakkor mindezek nélkül ma már képtelenség lenne minőségi zöldséget termeszteni: „Nehezek a nyár közepi vetések, ültetések. Olyan meleg van, hogy árnyékolás nélkül, megsülnek a palánták” – mutat rá a klímaváltozás kihívásaira.
A fogyasztók keresik a jó minőségű helyi zöldséget
A módszer számos előnye ellenére még mindig marginális szerepet tölt be a magyar zöldségtermesztésben. Borsodban a Csendüllő Életkert az egyetlen. Pedig fogyasztói oldalról lenne rá igény: „Az év elején a tíz szabad helyre ötvenen jelentkeztek. Már nem is hirdetem magam. Szájról szájra terjed a hírem.” Ez a megnövekedett érdeklődés nem véletlen: a fogyasztói igények az elmúlt
években folyamatosan változtak. Egyre többen figyelnek arra, hogy jó ízű és egészséges élelmiszer kerüljön az asztalra, így vegyszerezett zöldségek szóba sem jöhetnek. Másrészt egyre többen igyekeznek a fogyasztásukat a fenntarthatóság jegyében átalakítani. Ezért egyre fontosabbá válik, hogy a zöldség ne csak finom, hanem regionális és szezonális is legyen.
Minden héten csütörtökön van Miskolcon az átadás. Két kosárméret közül lehet választani: a kicsibe nagyjából három-négy kiló zöldség kerül, a normálba pedig ennek a duplája. Ez a mennyiség persze folyamatosan változik az év során, a normál kosárba nyáron akár tizenkét kiló zöldség is kerülhetett egy hétre – a bolti biozöldségek árának töredékéért.
Az egészséges, finom és változatos élelmiszeren kívül a bizalom és a személyes kapcsolat is nagyon fontos a tagoknak, hiszen így „biztosak lehetnek abban, hogy ez az élelmiszer jó minőségű. Kijönnek a tagok, megnézik a kertet, és látják, milyen szelíd módszereket alkalmazok a fenntarthatóságért.”
Miért nem biointenzíven gazdálkodik mindenki?
A számos előny ellenére Magyarországon csupán 20-30 biointenzív kertészet működik. Janó ennek okát elsősorban abban látja, hogy ez egy rendkívül komplex, sokoldalú tudást igénylő termelési forma: „Itt nem elég jó kertésznek lenni. Értened kell a pénzügyekhez, marketinghez és a kommunikációhoz is. Kétkezi munkás és értelmiségi is vagy egy személyben. Sok különböző területen kell magas szinten teljesíteni, különben nem működik a sztori.”
Ezen kívül a biointenzív kertészet kifejezetten munkaintenzív, hiszen a talaj védelme és a szűk sorközök miatt a folyamatokat nem lehet és nem is szabad gépesíteni. „Felejtsük el a parasztromantikát. Itt kőkeményen dolgozni kell, és bele kell tenni a munkát” – mutat rá a biointenzív gazdálkodás valóságára.
Másrészt jelentős akadályt jelent a gazdatársadalom konzervatív hozzáállása is. Janó Kökény Attila talajmegújító gazda szavait idézi: „Ez a „ÚSZCS”-technológia – úgy szoktuk csinálni.” Ehhez már csak annyit tesz hozzá: „Annyira beidegződött tudása van a gazdáknak, hogy egyszerűen nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott klimatikus viszonyokhoz.” Ez a fajta ellenállás ráadásul nem magyarázható a fellépő költségekkel: egy meglévő zöldségtermesztőnek jellemzően már megvannak az alapeszközei (öntözőrendszer, fólia, védőháló), így az átállás önmagában nem járna jelentős többletköltséggel.
A támogatási rendszerre is kritikusan tekint, szerinte ahelyett, hogy segítene, inkább gátolja a fejlődést: „A gazda nem arra törekszik, hogy jobb minőségű, könnyebben eladható terméket állítson elő. Úgy van vele: kisült a kukorica az aszályban, megkapom rá a kártérítést meg a területalapú támogatást, és nullára legalább kijövök. Így egyszerűen nem érdekeltek a fejlődésben.” Éppen ezért készül az Európai Bizottság a Közös Agrárpolitika (KAP) reformjára, ami a pusztán terület alapú kifizetések helyett egy jövedelem- és teljesítményalapú, differenciált modellre állna át, amely a tervek szerint jobban ösztönözné a gazdálkodókat a megújulásra – bár hogy ez a gyakorlatban is így lesz-e, nagyban függ majd a hazai végrehajtástól.
A szemléletváltás a jövő záloga
A mezőgazdaság és a zöldségtermesztés sikeres átalakulásához gyökeres szemléletváltásra van szükség mind a gazdálkodói, mind a fogyasztói oldalon. Janó ennek kulcsát a környezeti nevelésben látja. Ez ugyanis a rendszer mindkét oldalát egyszerre erősíti: megteremti azt a tudatos fogyasztói réteget, amely igényli a friss, helyi élelmiszert, miközben kineveli a jövő gazdálkodóit is, akik már nyitottak az innovatív, fenntartható megoldásokra.
Ennek első lépése elképzelése szerint az lehetne, ha az iskolákban kialakítanának egy mindössze száz négyzetméteres biointenzív tankertet, ahol a gyerekek a gyakorlatban tapasztalhatják meg a zöldségtermesztés alapjait: „Ebben a módszerben az a jó, hogy óriási sikerélményt ad. Ha kiültetsz valamit, szinte biztos, hogy le is fogod szedni – nem a kudarcokról szól a történet, csak öntözni és gondozni kell” – vázolja fel, hogyan válhatna a kiskert a gyakorlati oktatás szerves részévé.
A változásból ugyanakkor a helyi közösségeknek és az önkormányzatoknak is ki kellene venniük a részüket. Ideális esetben minden faluban működnie kellene egy nagy közösségi kertnek, ami ellátná a helyi óvodásokat és iskolásokat friss, jó minőségű zöldségekkel – olyasmivel, amit a jelenlegi költségvetési keretek aligha engednek meg. A klímaválság és a fokozódó importfüggőség korában az ilyen apró, helyi gazdaságok fontos részét jelenthetik a hazai zöldségtermesztés alkalmazkodásának:
olyan helyeket teremthetnek, ahol a helyi közösségek közelebb kerülnek az élelmiszer-termeléshez, miközben a következő generáció is megtanulhatja, hogyan lehet fenntarthatóbban gazdálkodni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
