Mozi arról, hogyan lesz a közönyös földszinti kisemberből a rendszer bomlasztója. Egy nappal a Velencei Filmfesztivál világpremierje után a miskolci CineFesten mutatkozott be a hazai közönségnek a Földszint és az alkotói stáb.
Szerző: Dusza Erika
Ahhoz, hogy a rendszer alján éldegélő, a privát bajaival elfoglalt „földszinti” embertípus megmozduljon, persze kell, hogy a rendszer elkezdjen, úgymond, rohadni, és hogy ennek a rohadásnak a mellékterméke leérjen a kisember szintjére, ahol az már az ő mindennapi valóságába is belerondít. Először csak a boltból hozott krumpliról derül ki, hogy belül rothadt. Aztán egy véletlen folytán apatikus hősünk szembesül vele, hogy penész van a lakásuk falán. Nem is kicsi, hanem nagy, fekete, büdös, gusztustalan. Ezt ő talán még el is intézné egy ragtapasszal, de ott a felesége, akitől épp most tudta meg, hogy gyerekük lesz. Kisemberben ilyenkor kélnek fel az elemi ösztönök: ha csak úgy védhetem meg a családomat a bajtól (PENÉSZ!), hogy az egész rendszernek nekimegyek, hát, legyen!
A „rendszer” filmbéli fenntartóját, a közös képviselőt valamikor bizonyára demokratikusan választotta meg a ház, abban a reményben, hogy majd a köz javára ténykedik. Csakhogy mindig kiderül, hogy a képviselőink is emberek, nekik is vannak vágyaik, s általában nem kis vágyaik.
Lapunk is beszámolt róla, hogy Reisz Gábor új filmje, a Földszint kapta idén a CineFest Miskolci Nemzetközi
Filmfesztivál Nagydíját, a Zukor Adolf-díjat.
Reisz Gábor mozijának – amely olasz koprodukcióban, részben közösségi finanszírozásból készült – az ad különleges, mondhatni történelmi fénytörést, hogy a forgatás alatt történt idehaza egy rendszerváltónak mondható országgyűlési választás. Hogy mindezt hogyan élték meg, arról is mesélt a rendező és az alkotóstáb a miskolci premier utáni közönségtalálkozón.
A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról annyira frissiben érkezett a Földszint, hogy a színészek és a stábtagok közül többen még Velencében maradtak, ezért nem tudtak részt venni a miskolci premieren. Akik viszont jelen voltak: a film főszereplője, Tompa Ádám, a közös képviselőt alakító Crespo Rodrigo, a renitens, Bűnbaknak kikiáltott lakó, Tímár Éva, a lakásfelújító Fülöp Viktor, a szexi kiscsajt megformázó Kindl Juli, az operatőr Becsey Kristóf, a rendező elsőasszisztense, Seres Donát, a második asszisztens Rákár Áron, és még két stábtag (akik az alábbi fotón szerepelnek, de nevüket az egyre hangosabb taps sajnos elnyomta).
Az abszurd a fikcióval meghülyítve próbálja valamilyen őrületbe vinni a nézőt
– fogalmazott Reisz Gábor a kérdésre, mi volt a koncepció, majd – mintegy ennek az őrületnek az egyik verziójaként – arról beszélt, hogy „teljesen normális, bevált dologgá vált, hogy a rendezők nagy nehezen megcsinálják az első filmjüket, de utána nem az történik, hogy akkor ők filmrendezők, hanem tanárok, reklámfilmesek lesznek, és egyéb különféle munkákat vállalnak el, én speciel tanításból élek. Pedig én filmeket szeretnék csinálni. Függetlenül attól, hogy más dolgokat is tudok szeretni, én a filmkészítésre tettem fel az életemet, akkor érzem magam hasznosnak, ha ezt csinálom”.
A film készítői a Cinefesten (a szerző felvétele)
A beszélgetés moderátora a színpadon lévőktől azt kérdezte, ki hogyan került kapcsolatba a rendezővel, hogyan került be a filmbe. „Engem Kínából hoztak haza”, mesélte a főszereplő, Tímár Éva pedig arról beszélt, hogy a nyolcvanadik születésnap után kereste meg Reisz Gábor, és miután megkapta a szerepet, amit nagyon megtisztelőnek érzett, mondta a rendezőnek: „Miért nem vársz a filmmel egy fél évet? Akkor kapnál rá pénzt is!”.
A közönség soraiból valaki a film zárójelenetéről kérdezett: így volt-e a forgatókönyvben, vagy spontán alakult? Reisz Gábor elmesélte, hogy az eredeti koncepció szerint a dialóg és a képi világ is jóval „sötétebb” volt, de mivel épp a forgatás közepén történt a parlamenti választás, szerzőtársával, Schulze Évával úgy gondolták, megérdemel a film és a néző egy optimistább végkicsengést. A főszereplőtől azt kérdezték, volt-e már hasonló élethelyzetben mint a filmbéli alakja. „Hogy volt-e már penész a lakásomban?”, kérdezett vissza Tompa Ádám. „Nyilván mindannyian vagyunk úgy, hogy nem vagyunk készek arra, hogy megküzdjünk a sárkánnyal, én is voltam ilyen helyzetben, talán sokat is. Igen, ismerem az érzést, amikor be akarok zárkózni és nem akarok konfliktust vállalni, kiállni másokért és a világ jobbításáért. Kicsit én magam is felnőttem a film készítése során, az pedig egy katartikus élmény volt, hogy a forgatás alatt átélhettem azt a bizonyos napot és a spontán utcafesztiválnak is részese lehettem azon az éjszakán.”
A forgatás konkrét körülményeiről megtudhattuk, hogy egy olyan ház szolgált helyszínül, „ahol voltak lakók. Nem egy díszlet, nem egy üres ház volt, hanem ott zajlott az élet”. A gyártásnak két lakógyűlésre is el kellett mennie ahhoz, hogy megkapják az engedélyt: „Reggel hétkor beléptünk az udvarra és este hétkor kiléptünk. Közben a ház előtt kisebb káosz uralkodott.” Reisz Gábor szerint ilyen feltételek mellett, „amikor a ház előtt sörpadon lehet csak ülni”, nem biztos, hogy egy nemzetközi hírű színész igent mondott volna, viszont Marcello Fonte – aki a Dogman-ben nyújtott alakításáért Európai Filmdíjat kapott, „tehát ő egy sztár” – vállalta az egyik lakó szerepét. „Kicsit őrült, de baromira bírtuk”, mesélte a rendező.
Crespo Rodrigo és Tompa Ádám a Földszintben (kép forrása: CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál)
Egy néző azt kérdezte Crespo Rodrigótól: a közös képviselő egy fogalom Magyarországon, olyan mint a taxis, a menedzser vagy a rendőr. Hogyan dolgoztak együtt a rendezővel, „hogy azért ne túljátok túl a figurát”? A színész arról beszélt, hogy amikor azt mondták neki, hogy közös képviselőt kell alakítania, nagyon megijedt. „Ez a karakter mindenkinek más, mégis ugyanolyan. Milyen lesz mondanom ezeket a borzasztó szövegeket? Van ez a fura ember, aki megy a maga útján, mindenkin keresztül-kasul…”, idézte fel a színész.
Hazai független filmes-viszonylatban Reisz Gábor új filmje rövid idő alatt készült el: 2024 késő őszén született a film ötlete, 2026 februárjában lett kész a forgatókönyv utolsó változata, április 23-án fejezték be a forgatást, vágtak, s végül augusztus közepére készült el a teljes alkotás. „De soha többet nem akarok ilyen gyorsan filmet csinálni, és senkinek sem ajánljuk,
mert egészségtelen.”
A filmet nézve már épp kezdenénk belefulladni a penészszagba, a pesti gangos lépcsőházak áporodott világába, amikor „pénteki hangulatban” (tajrészegen) megérkezik a statikus (Znamenák István), mint a magyar hétköznapok abszolút kötőeleme. Valószínűleg az ő jelenetei kapcsán mondhatta a rendező, hogy neki a Velencei Filmfesztivál (mint első vetítési helyszín) mindig stresszes, viszont a film szereplői biztosan jól érezték magukat, mert nagyokat nevettek a vetítés közben. A jelenetsor betetőzése, amikor a szaki az egyik lakó ajtaján kilépve (kituszkolva), alkoholtól bódultan, mégis nagyon józanul visszaszól: „Szellőztessen!”
A Földszintet október 1-től vetítik a magyar mozikban. A filmnek van egyébként borsodi illetőségű szereplője is: a tiszaújvárosi származású Fülöp Viktor (aki Miskolcra járt középiskolába).
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
