Talán nem mindenki számára lehet érdekes, hogyan élnek a fogvatartottak a börtön falain belül. Akadnak, akik szerint a reintegráció veszett fejsze és olyanok is, akik úgy vélik, elpazarolt adóforintokról beszélhetünk, amikor a bűnelkövetők ellátása kerül szóba. Mi mindenesetre ellátogattunk a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön intézetébe, hogy közelebbi képet kaphassunk a benti életről.
A börtönben nem létezik készpénz (a fizetés erre a célra készített kártyával zajlik), a zárkák rendbetétele országosan, központilag meghatározott módon kell történjen, a fogvatartottak számára pedig külön megfestetett négyzetek jelölik, kinek hová kell állnia a sorakozásnál. A filmes jelenetekkel ellentétben a bűnelkövetők nem gyűlnek össze egy közös ebédlőben (könnyen kínálkozó lehetőséget adva ezzel a konfliktusok kirobbanásának), hanem a zárkában étkeznek.

Magyarország összes BV intézetében így kell kinéznie egy zárkának
Odabent szoros időbeosztás keretezi a mindennapokat, de más szabályok vonatkoznak a fegyház, illetve a börtönbüntetésüket töltő fogvatartottakra. A legszembetűnőbb különbség, hogy míg a börtönbüntetésre ítélt elkövetők „szomszédolhatnak” a zárkákban munka után, a szigorúbb, fegyház fokozatú szinten ez nem megengedett. A reintegrációs foglalkozások is nyilván eltérnek attól függően, hogy ki milyen időtartamú ítélet letöltésére hivatott.
„Szoszi van a szütyőben?” (Mutasd csak, mit rejt a csomagod!)
Gyakran hangoztatott álláspont a bűnelkövetők körében, hogy a legtöbb konfliktus nem akkor történik, amikor már elfoglalták a büntetés letöltésére szolgáló intézetben a helyüket, hanem amikor várakoznak. Előzetes letartóztatásban vagy ideiglenes helyükön, ahonnan felsőbb utasításra tovább állnak majd. Mint ahogy azt kérdésünkre elmondták, ilyenkor még mindenkinél ott a „pakk” azaz a csomag, amely gyakran a fogvatartottak számára értékes tárgyakat, élvezeti cikkeket tartalmaz, és minden esetben indokot szolgáltat a vitára. Ráadásul a büntetésük letöltéséhez még hozzá nem kezdett, úgymond rutintalan újoncok nem ismerik a valódi börtönszokásokat, így sok esetben túl harsányan igyekeznek kiállni az igazukért vagy egyenesen maguk generálják a nézeteltéréseket.
A börtönlakók többsége dolgozik a börtön falain belül, és némi juttatást is kap ezért. Elmondásuk szerint kiváltságnak élik meg a munka lehetőségét, mert nemcsak hogy jobban telik vele az idő, de a megkeresett pénz abban is segít nekik, hogy ne a hozztartozókat terheljék az igényeikkel. A kapcsolattartás rendkívül fontos a számukra, az intézetekben működő kreditrendszer pedig lehetőséget ad nekik arra, hogy ennek időtartamát növelhessék. Akadnak ugyanakkor olyan esetek is, amikor a család néhány tagja nem tud a távollét valódi okáról. Ez többségében a legkisebbek védelmében történik, ilyenkor a büntetésüket töltők külföldi munkára hivatkoznak.
A beszámolók alapján legtöbben megbánták tetteiket azok közül, akik a börtön falai közt élnek. Némelyik fogvatartott tervezi a jövöjét a szabadulás után, azonban akad, aki már elvesztette a reményt. A rácsok között szerzett tapasztalatok rendkívül élesen formálják a bűnelkövetők világlátását is. Sokan a családért aggódnak, de volt aki megjegyezte, szerinte igazságtalan, hogy jobb körülményekkel számolhat a fegyházban, mint a lakosság egy része azon kívül.
Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön, a hírhedt fogvatartottak otthona
Számos elítélt töltötte már büntetését a borsodi település intézetében, és akadnak köztük olyanok is, akiknek nevét mondhatni az egész ország ismeri.

Ambrus Attila (Fotó: fotocentral, Birton Szabolcs)
Ambrus Attila, a „Viszkis” 1993 és 1999 között hét év alatt mintegy 200 millió forintot zsákmányolt bankok, posták és utazási irodák ellen elkövetett rablásokkal. Jogerősen 17 év fegyházbüntetésre ítélték, amelyből 2002-től a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben töltött mintegy tíz évet, majd 2012. január 31-én, jó magaviselete miatt, feltételesen szabadult. Szinte köztudott, hogy itt sajátította el a kerámiakészítés alapjait, munkái iránt széles körben mutatkozik kereslet.

Magda Marinko (Fotó: MTI/Földi Imre)
Magda Marinko Szabadkán, az akkori Jugoszláviában született, később a francia idegenlégióban, majd a délszláv háborúban is szolgált. Magyarországon előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt ítélte el a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban. Abban az évben, június 1-jén kezdte meg büntetését, először Sátoraljaújhelyen, majd Sopronkőhidán, később pedig a Szegedi Fegyház és Börtönbe került.
/Forrás: 24.hu/

A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön
Az intézetben tett látogatásunk során Együd József parancsnok, Iski Péter vezető reintegrációs tiszt és Pavlics Tamás, a Kommuikációs Főosztály munkatársa mellett három fogvatartott is rendelkezésünkre állt. Kérdéseinket megválaszolva segítettek nekünk átfogó képet kapni arról, hogyan zajlik az élet a börtön falain belül, mi az, ami számít odabent és mik a büntetés-végrehajtás valódi céljai.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
