Újragondolt méhész-szövetkezetekkel mentené meg a szakmát a Mézerdő – ez a mostanában indult, az agrárkormányzatot megszólító szakmai kezdeményezés lényege. Együnk mézet, igazit, magyart! – ez pedig az üzenet, amiben a megcélzott széles fogyasztói réteget érinti a dolog.
Sok termelő, kevés piaci erő – így szól a kezdeményezés főbb pontjainak egyike, amit az alábbi követ:
És a megoldás? A Mézerdő új típusú, önkéntes szövetkezeteket javasol.
„Ha sorra szűnnek meg a méhészetek, nemcsak magyar mézből lesz kevesebb. Az általuk fenntartott méhcsaládokkal együtt beporzó méhek milliói tűnhetnek el a tájból. A méhészek megélhetése ezért nem csupán egy szakma belügye: a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés és a természetes élővilág jövőjéről is szól.” Így foglalják össze kezdeményezésük alapját a Mézerdő Méhészet alapítói. A vállakozás egyúttal egy hatalmas szakmai és érdeklődői tömeget is képvisel: Facebook-oldalukat az általuk közzétett adat szerint több mint 200 ezren követik.
Sajtóközleményükből kirajzolódik: első pillantásra virágzó ágazatról van szó, tekintve hogy Magyarországon napjainkban több mint 21 ezer méhészetet és több mint egymillió méhcsaládot tartanak nyilván. „A legtöbb méhész mégis önállóan próbál érvényesülni, miközben a szakma egyre nehezebben kínál biztos megélhetést és utánpótlást.” A 210 ezres Facebook-követővel rendelkező Mézerdő most új, önkéntes szövetkezeti rendszerre tett részletes javaslatot, amelyet eljuttatott az Agrárminisztériumnak.
Üdvözli a kezdeményzést a borsodi méhész, a portálunk által megszólaltatott Kovács Zoltán. A kistokaji szakember kérdésünkre elmondta: régóta nem kérdés, hogy az Országos Méhész Egyesület önmagában nem képes ellátni érdekvédelmi feladatát, nem tud reagálni napjaink kihívásaira, a változó környezetre.
– Ismerem a Mézerdő elképzelése mögött álló fiatal kollégákat, tudom, hogy a természet szeretete terelte őket néhány éve ebbe a szakmába. Rendkívül jártasak az online jelenlét terén. Komoly érdeklődést tudtak kelteni, sok a követőjük. A méhészeket és a laikus társadalmat próbálják közelebb hozni egymáshoz.
Minden új ötlet jól jön – véli a borsodi méhész –, különösen az értékesítés erősítése, végeredményben a fogyasztói társadalom edukációja szempontjából. Mint elmondta, az 1980-as évektől erősödött fel a hazai táplálkozásban a cukor szerepe, ami sajnálatosan a mézfogyasztás visszaszorulását eredményezte, napjainkban immár a európai uniós szabályozások által is megerősítve. Utóbbi teszi lehetővé, hogy terjed a kínai eredetű szirupok, azaz hordozóanyagok (részben ukrán származású) javítómézekkel történő feljavítása, ami „tönkrevágta hazánkban a hordós méz termelést”.
– A magyar termelők jórésze nem volt felkészülve a változásra, nem tud áttérni az üveges méz készítésére, forgalmazására. Ezért fontos volna a segítség. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar fogyasztók asztalára magyar termelőtől származó igazi méz kerülhessen. Fontos tudni, hogy mézre nem tekinthetünk egyszerűen édesítőszerként: ez teljes értékű táplálék. Olyan, mint rajta kívül még csak a tej vagy a tojás; de a méz ráadásul tartós is, nem romlik. Minden megvan benne, ami az egészséges élethez kell.
Kovács Zoltán meglátása szerint sok az országban ma is a jó méhész (bár számuk észrevehetően csökkent az utóbbi pár évtizedben), viszont a szakma nem rendelkezik „kellően jó menedzsmenttel”. A várakozások szerint „a Mézerdő sokat tudna ezért tenni.”. Mint mondja, évek óta nehéz a helyzet a mézfronton, hiányzik a marketing, és az országos érdekvédelmi közösség részéről a Mézes Reggeli elnevezésű akción kívül nemigen lehetett más jó kezdeményezést látni eddig. „A fogyasztókat edukálnunk kell, megteremteni az igényt.”
A 27 oldalas szakmai és jogszabály-előkészítő anyagot a kezdeményezők azzal a céllal nyújtották be a szaktárcának, hogy széles körű társadalmi és szakmai vitát indítsanak. A tervek szerint a 120 napos egyeztetési időszakot követően, 2027-ben három különböző adottságú régióban tesztelnék a rendszert a gyakorlatban, így az esetleges hiányosságok még az országos bevezetés előtt felszínre kerülhetnének.
Az ötéves program becsült beruházási igénye 17,7 és 22,5 milliárd forint között mozog, amelyet állami, uniós és piaci forrásokból, valamint tagi hozzájárulásokból finanszíroznának. A tervek szerint elsősorban a már meglévő laboratóriumokat, feldolgozó- és csomagolóüzemeket vonnák be a rendszerbe, új létesítmények építésére csak kapacitáshiány esetén kerülne sor. Az állam feladata a szabályozási keretek biztosítása és a közpénzek ellenőrzése lenne, míg az üzleti döntések meghozatala a szövetkezeti tagok hatáskörében maradna – olvasható a tervezet összefoglalásaképpen.
