Közvetlenül a júniusi szennyezést követően a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetének kutatócsoportja továbbgondolta a problémát, és a szerkesztőségünk által korábban vett, majd az intézménybe eljuttatott vízmintákon kezdett el kísérletezni. A laboratóriumi körülmények között végzett tesztek során egy innovatív, mikroalgákon és mágnesezhető nanorészecskéken alapuló eljárással a szennyezett víz rendkívül magas vastartalmát 99,5 százalékkal, mangántartalmát pedig mintegy 61 százalékkal sikerült csökkenteniük.
Ahogy arról portálunk korábban részletesen beszámolt, a városvezetés tájékoztatása szerint a szennyezésért a MIHŐ Tatár utcai fűtőművénél történt meghibásodás volt a felelős, és emiatt változott a víz színe narancssárgára. Szerkesztőségünk munkatársai még aznap mintát vettek a Szinva több pontján, ezeket vizsgáltatta be lapunk a Miskolci Egyetemen, és az akkor kapott eredmények is megdöbbentőek voltak.
Emlékezetes, hogy a beömlőnyílásnál mért vaskoncentráció az ivóvízre megadott határértéknek több mint nyolcszázszorosa volt, de a mangán, a nikkel, az ólom, a kadmium és a cink szintje is jelentősen meghaladta a felszíni vizekre vonatkozó ökológiai határértékeket. Ez a hirtelen érkező, hatalmas terhelés komoly veszélyt jelentett a patakra, mert bevonatot képezett a mederben, és károsította az élővilágot.
A friss adatok alapjául a szerkesztőségünk által még júniusban vett patakvíz szolgált, a szakemberek ugyanis tovább kísérleteztek a korábban leadott mintákon.
A szennyezés forrásának közelében vett nyári mintákban a kutatók 173,2 milligramm/liter vasat és 39,3 milligramm/liter mangánt mértek. Jól látható volt, hogy a víz élénk narancssárga, vörösesbarna színét elsősorban az oxidált vasvegyületek okozták, amelyek nem egyszerűen oldott ionként, hanem finoman eloszló vas-oxid, vas-oxihidroxid és vas-hidroxid jellegű részecskék formájában voltak jelen a vízben.
Ezek a rendkívül apró részecskék hosszú ideig lebeghetnek, bevonatot képezhetnek a meder kövein, a növényeken és az üledéken, ráadásul felületükön más fémszennyezőket is megköthetnek, így eltávolításuk a patak hosszabb távú ökológiai állapota szempontjából is elengedhetetlen.
Ennek a súlyos környezeti problémának a kezelésére a Prof. Dr. Viskolcz Béla vezetésével működő miskolci kutatócsoport egy egyedülálló eljárást tesztelt. A szakemberek a szennyezett vízhez algát és mágnesezhető nanorészecskéket adtak, majd az így létrejövő részecskeegyütteseket egy mágnes segítségével egyszerűen elválasztották a víztől.
Prof. Dr. Viskolcz Béla, a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetének igazgatója
Maga a kezelés alapvető célja az volt, hogy az algákhoz és a mágneses részecskékhez kapcsolódó szennyező komponensek a vízből együttesen, nagy hatékonysággal eltávolíthatóvá váljanak.
Az eljárás eredményességét korszerű műszeres analitikai módszerekkel értékelték, a kapott adatok pedig magukért beszélnek. A mágneses kezelés után a visszamaradó vas átlagos koncentrációja a kiindulási 173,2 milligramm/literről egészen 0,88 milligramm/literre esett vissza, ami lenyűgöző, mintegy 99,5 százalékos vaseltávolításnak felel meg. A mangán esetében a koncentráció a kezdeti 39,3 milligramm/literről átlagosan 15,4 milligramm/literre mérséklődött, ez pedig megközelítőleg 61 százalékos csökkenést jelent a vizsgált mintában.
Bár ezek az eredmények már most rendkívül figyelemre méltóak, a kutatók nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy egyelőre előzetes, laboratóriumi eredményekről van szó. Hozzátették, hogy további vizsgálatok szükségesek annak megállapításához is, hogy a Szinva vizében kimutatott egyéb fémek koncentrációjára pontosan milyen hatással van az eljárás.
Térségünk vizeinek védelme és vizsgálata amúgy is kiemelt témává vált az elmúlt időszakban, hiszen lapunk a Szinva esete mellett a Sajó szlovákiai, alsósajói bányából származó szennyezését is élénk figyelemmel kíséri. Egy júliusi vizsgálat során, amelyet szintén a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetének kutatói végeztek, kiderült, hogy a felhagyott szideritbányából kiömlő, nehézfémekkel terhelt bányavíz hatása legalább Miskolcig követhető a Sajóban. Az elemzések során az is kiderült, hogy bár a szennyezés a hígulás és az ülepedés miatt folyamatosan csökken, a vas és a mangán hatása még a borsodi megyeszékhelynél is egyértelműen kimutatható, az üledékminták pedig extrém mértékű arzéndúsulást mutattak a szlovákiai forrás közelében.
A Szinva vizével kapcsolatos kutatás mindenesetre kiválóan bizonyítja, hogy a Miskolci Egyetemen zajló tudományos munka közvetlenül és hatékonyan kapcsolódik a régió környezeti problémáihoz, a Kémiai Intézet tapasztalata és műszeres háttere pedig olyan új kezelési lehetőségeket nyithat meg, amelyek a jövőben – a megfelelő fejlesztések után – akár a Szinva, akár a Sajó vizének széles körű tisztítására is alkalmasak lehetnek.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
