Egynapos jeggyel, kora délután, nagyjából öt óra körül érkeztünk meg a Mátra ölelésében fekvő Fekete Zaj Fesztiválra, és a tűző nap, illetve a fullasztó hőség ellenére szinte azonnal úgy éreztük, mintha egy egészen másik világba csöppentünk volna. A csütörtöki nap a kézműves standoktól a metal koncerteken át repített minket, és bár a késő esti hazaindulás miatt sajnos ki kellett hagynunk néhány várva várt előadót, egy dolog biztossá vált. A Fekete Zajra érdemes inkább bérlettel érkezni.
Felfedezésünket a különféle portékákat kínáló standoknál kezdtük, és szívmelengető volt látni, hogy szinte minden árus szeretettel, átéléssel mesélt a saját munkájáról. Szobrok, ékszerek, matricák és kézzel készített rajzok mellett ruhadarabok is sorakoztak a pultokon. A fesztivál egyik különlegessége pedig a helyszínen működő turi volt, ahol elsősorban merch pólókat lehetett cserélni vagy megvásárolni. Emellett a hivatalos merch sátorba is benéztünk, ahol szintén bőséges kínálat fogadott minket.
Mindezek után a színpadok felé vettük az irányt. Elsőként a szegedi Hűvös szettjéből hallgattunk bő egyharmadnyit. A 2020-ban alakult zenekar azóta olyan nevekkel lépett már közös színpadra, mint a 30Y vagy a Blahalouisiana, és épp harmadik nagylemezén dolgozik. Ez a friss lendület pedig élőben is érződött. A koncert végeztével elindultunk, hogy minél több előadót hallhassunk.
Következett a svájci Lone Assembly, amelynek zenéje a new wave, a romantikus synthpop és a sötét, melankolikus post-punk elemeit ötvözi. A nagy hőség ellenére is szép számú közönség gyűlt össze előttük, és sötétebb, kicsit gótikus hangulatú zenéjükkel valóban egyedi színfoltját adták a kora estének.
Innen az Osztálykirándulás színpadhoz sétáltunk át, ahol a hazai death metal együttes, a Cryptic Remains lépett fel. A 2023-ban vadonatúj felállással feltámadt zenekar az első sorokban tomboló, pogózó közönség előtt bizonyította, hogy a tűző napon is lehet zúzni. A 35 fokos hőség tehát a közönséget sem tántorította el, sőt mi magunk is itt melegítettük be a nyakunkat az esti Teeth Marks koncertre, bár akkor még nem sejtettük, mekkora szükségünk lesz majd rá.
Fellépésük után egy büfé felé vettük az irányt, hogy felfrissüljünk, ám ekkor vettük észre, hogy a szomszédos színpadon egy különleges atmoszférát teremtő svéd énekesnő, Linnea Hjertén szórakoztatja a közönséget nordic folk és ritual ambient elemeket ötvöző zenéjével, így néhány percre megálltunk hallgatni.
Mivel szerettük volna bejárni a fesztivál egész területét, és a lehető legtöbbet kihozni az egynapos jegyünkből, a Nem kilátó színpad felé indultunk tovább, ahol éppen a székesfehérvári Waiting Room koncertjébe csöppentünk bele, ami családias hangulatban is jó bulinak bizonyult.
Ezután elsétáltunk a kilátó irányába is, de a távolból beszűrődő igazi darálás miatt inkább visszaorientálódtunk a nagyszínpad felé. Kiderült, hogy az amerikai Immolation zenél. A 37 éve aktív, a death metal egyik úttörőjeként számontartott zenekar frissen, tizenkettedik nagylemezével, a Descent-tel érkezett a Mátrába.
Számunkra azonban az este egyértelmű fénypontja a Teeth Marks fellépése volt. Nem véletlenül, hiszen éjszaka vissza kellett indulnunk Miskolcra, és ezt a koncertet semmiképp nem akartuk kihagyni. A zenekar tagjai – Áron András, Makai László (Lazarvs), Kókai Barnabás (The Southern Oracle) és Kaldenekker Ferenc (Stubborn, Kies) – számomra régről ismerős arcok, korábban már többször láttam őket élőben, így sejtettem, hogy alaposan megmozgatják majd a közönséget. A 2023 februárjában megjelent Humans are the Virus című debütlemezük óta nem titkolt céljuk, hogy tonnányi súlyú zenéjükkel szó szerint ledózerolják a nézők arcát.
A 20 óra 20 perces kezdésre már sötétedett, ami a Mátra erdejében csak tovább erősítette azt a nehezen leírható atmoszférát, amit ez a fesztivál kínál. Ekkor éreztem igazán, hogy jobb helyszínt keresve sem találhattak volna ennek a négynapos zenei ünnepnek. Alig egy-két szám után beindult a közönség és porzott a föld a pogó alatt. Nyers volt, erős és könyörtelen, közben viszont mindenki figyelt és vigyázott egymásra.
Talán pont ez a pillanat oszlathatja el azokat a sztereotípiákat, amiket sokan a metal és a hasonló műfajok rajongóiról gondolnak. Kívülről nézve ijesztő lehet a színpad előtt tomboló, egymásnak feszülő tömeg. A valóságban azonban, amint valaki megbotlik a látszólagos káoszban, azonnal tucatnyi kéz nyúl felé, hogy felsegítse. A sötét ruhák és a keménynek tűnő külső mögött a zenei világ egyik legempatikusabb, legelfogadóbb közössége húzódik meg.
Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk, hiszen a fesztiválon egy korty alkoholt sem fogyasztottunk, és teljesen józanul is azt tapasztaltuk, hogy a légkör elképesztően biztonságos volt. Bárkivel is elegyedtünk szóba az este folyamán, az emberek kivétel nélkül kedvesek, barátságosak és nyitottak voltak. Sokaknak a nyers, kompromisszummentes zene pusztán egy biztonságos terápia, amely tökéletesen levezeti a mindennapi feszültséget.
Az egész napot leginkább a nyitottság és a kíváncsiság jellemezte. A legtöbb fellépőt korábban nem ismertük, így a felfedezés öröme adta a nap igazi különlegességét. És ki kell emelni, hogy a korábban felsorolt előadók közül nem is egy új kedvencre bukkantunk.
A felfedezés öröméből azonban szívesen megtapasztaltunk volna többet is, de mivel mi csak délután érkeztünk, teljesen lemaradtunk a délelőtti eseményekről. Fontos kiemelni, hogy a Fekete Zaj nem csupán a koncertekről szól, mivel rengeteg sokszínű, közösségépítő rendezvény várta kikapcsolni vágyókat. Sajnáljuk, hogy kimaradtak az olyan nappali kézműves programok, ahol a résztvevők kipróbálhatták a japán domborműfaragást és a 3D nyomtatást. Szintén lemaradtunk a Magyar Boszorkány könyv kiállításáról és megannyi más programról.
A nappali események mellett zenei téren is maradt bennünk hiányérzet, hiszen a gyors vacsora után indulnunk kellett Miskolc felé. Így sajnos ki kellett hagynunk az általunk nagyon várt IAMYANK szettjét, amelyben az alkotó vadonatúj, STNTLN című lemezének tribal rave feldolgozását ígérte. A lemez eredeti formájában is érdekes, hiszen az egyéni és társadalmi magány érzéséből táplálkozó, fiktív történetet mesél el egy apáról, egy fiúról és egy nővérről, akik egy mindenható hatalommal bíró erdőben néznek szembe önmagukkal.
Ugyanígy kimaradt a KAIRO fellépése is. A két gyerekkori barát által 2021-ben, Budapesten életre hívott industrial techno projekt erőteljes analóg basszusairól, agresszív dobjairól és filmzenei hatású szintetizátor-szólamairól ismert, és a Fekete Zajra kifejezetten sötétebb tónusú, energikusabb, Zaj-specifikus szettet ígértek.
Elárulhatjuk, hogy már egyetlen nap is bőven elég ahhoz, hogy az ember beleszeressen a Fekete Zaj Fesztivál hangulatába, ugyanakkor a rengeteg párhuzamos program és a zenei sokszínűség miatt a bérlet megvásárlása mindenképp ajánlott azoknak, akik legközelebb szeretnék a lehető legtöbbet kihozni a négy napból. A fesztivál szervezői egyébként idén is rengeteg klubkoncerttel készülnek, többek között az A38-on, a Dürer Kertben és a Magyar Zene Házában.
Fotók: Juhász Zsófia
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
