Beszélgetés Bánhidi Olivérrel, a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetének szakértőjével a Sajóból vett víz- és üledékminták vizsgálatáról
A Borsod24 és a Parameter munkatársai 2026. július 11-én víz- és üledékmintákat gyűjtöttek a Sajóból. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az Alsósajónál található, felhagyott szideritbányából kifolyó szennyezett bányavízben található elemek milyen távolságban követhető a folyóban.
A mintavétel a beömlés fölötti referenciaszakasznál kezdődött, majd a folyóhoz érkező csöveknél folytatódott. Ezután Alsósajó egy a bányától távolabb fekvő pontján, Veszverésnél, Gombaszögnél, majd Magyarországra érve Sajópüspökinél, Kazincbarcika mellett és Miskolcon folytattuk az adatgyűjtést.
A laboratóriumi elemzéseket a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetében végezték el.
– Milyen módszerrel vizsgálták a mintákat? – kérdeztük Bánhidi Olivér címzetes egyetemi tanárt.
– Az elemzések modern, nagy teljesítményű színképelemzési módszerrel készültek. Az újságírók tájékoztatása szerint a vízmintákat a folyó sodrásából, jellemzően a hidak közepéről vették, az üledékmintákat pedig ezek mellett gyűjtötték.
– Mit mutatott a közvetlenül a bányából kifolyó víz vizsgálata?
– A bányavíz több vizsgált elem esetében is jelentősen eltért a szennyező forrás fölött vett referenciamintától. Különösen magas volt benne többek között a vas, az arzén, a mangán és a nikkel koncentrációja.
A bányából kifolyó víz kémiai szempontból egyértelműen ipari szennyvíznek tekinthető. Maga a bánya mesterséges, termelési céllal létrehozott technológiai képződmény. Attól, hogy később felhagytak vele, az onnan kifolyó, fémtartalmú víz még egy korábbi ipari tevékenység következménye.
– Mi történik ezzel a vízzel, miután belekerül a Sajóba?
– Két alapvető folyamat zajlik: jelentős hígulás és folyamatos ülepedés.
A bányavíz a folyó vizével összekeveredve gyorsan felhígul. Ezzel párhuzamosan a benne található fémek egy része – a kémiai tulajdonságaitól függően – oldhatatlan vagy rosszul oldódó vegyületeket képez, majd csapadékként kiválik és leülepszik a folyómederben.
Az egyes elemek eltérő sebességgel tűnnek el a vízből. Ezt befolyásolja az adott fém oldhatósága, a víz kémhatása, a sodrás, a lebegőanyag mennyisége és számos más körülmény.
– Milyen gyors lehet a hígulás?
– A nikkel esetében például a szennyező forrásnál 1,63 milligramm/liter körüli koncentrációt mértünk, a következő vízmintában viszont már csak 0,017 milligramm/litert. Ez körülbelül századrésznyi érték.
Ezen az első szakaszon a csökkenés döntően a bányavíz gyors hígulásával magyarázható. A további folyószakaszon már az ülepedés szerepe is egyre jelentősebbé válik.
– Minden fém ilyen gyorsan eltűnik a vízből?
– Nem. A vas például jóval magasabb koncentrációból indul, ezért a hatása sokkal hosszabb szakaszon követhető.
A szennyező forrásnál körülbelül 450 milligramm/liter vasat mértünk. A koncentráció lefelé haladva jelentősen csökkent, de még a miskolci mintában is 0,28 milligramm/liter volt. A mangán értéke szintén nem tért vissza teljesen a szennyező forrás fölött mért referenciaszintre.
A nikkel ezzel szemben Miskolc környékére már megközelítette a kiindulási értéket. Ez jól mutatja, hogy nem lehet általánosságban kijelenteni, hány kilométer alatt „tűnik el” a szennyezés: minden elem másként viselkedik.
– Ezek szerint a bányavíz hatása Miskolcig is elér?
– A mérési eredmények alapján egyes elemek, különösen a vas és a mangán esetében a hatás még Miskolcnál is kimutatható volt. A koncentrációk természetesen már töredékei a bányakifolyásnál mért értékeknek, de nem minden esetben álltak vissza a szennyező forrás fölötti referenciaszintre.
A rendelkezésünkre álló mintasor alapján ezért azt lehet óvatosan kijelenteni, hogy az alsósajói bányavíz kémiai hatása legalább Miskolcig követhető a Sajó vizében.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a miskolci mintában található minden fém kizárólag az alsósajói bányából származik. A folyóba közben más ipari, kommunális és mezőgazdasági eredetű szennyezések is kerülhetnek.
– Az alumínium koncentrációja például a magyarországi szakaszon ismét növekedett. Ez egy új szennyező forrásra utal?
– Ez elképzelhető, de az alumínium esetében óvatosan kell fogalmazni. Az alumínium a talaj és a folyómeder természetes alkotóeleme is. Koncentrációjának változását ezért nemcsak egy külső szennyező forrás, hanem a mederanyag összetétele, a víz kémhatása vagy az üledékből történő kioldódás is okozhatja.
A magyarországi szakaszon megjelenő növekedés hátterében állhat valamilyen helyi terhelés, de a rendelkezésre álló adatok alapján ezt nem lehet egyetlen konkrét forráshoz kötni.
– Miért volt fontos az üledékminták vizsgálata?
– A vízminta elsősorban a mintavétel pillanatában fennálló állapotot mutatja. A mederüledék viszont hosszabb időn keresztül képes felhalmozni a vízből kiváló szennyező anyagokat.
A nehézfémek egy része a vízből kicsapódik, majd a folyófenéken rakódik le. Az üledék ezért egyfajta környezeti archívumként is működik: megőrizheti a korábbi és a jelenlegi ipari szennyezések nyomait.
– Milyen eredményeket kaptak a bánya mellett vett üledékmintából?
– Közvetlenül a szennyező forrás mellett rendkívül nagy mértékű fémdúsulást mértünk. A legszembetűnőbb az arzén volt.
A szennyező forrás fölött vett referenciaüledékben körülbelül 37 milligramm/kilogramm arzént találtunk, a bánya mellett viszont 1546 milligramm/kilogrammot. Ez nagyjából negyvenszeres különbség.
A kobalt, a króm és az antimon koncentrációja szintén egyértelműen megugrott. Ezek olyan kísérőelemek, amelyek összefüggésbe hozhatók a vasérccel, ezért jól jelzik a bányából származó terhelést.
A vas mennyisége is több mint kétszeresére emelkedett, de a vas természetes talajalkotó elem is. Az arzén, a kobalt, a króm és az antimon ezért bizonyos szempontból egyértelműbben mutatja a bányászati eredetű szennyezést.
– Hogyan változott az üledék szennyezettsége a folyón lefelé haladva?
– A bánya mellett jelentkező rendkívül magas értékek után fokozatos csökkenés látható. Ez azt jelzi, hogy a szennyezés elsődleges forrása a folyó felső szakaszán található, majd a Sajóban hígulás, továbbszállítás és ülepedés zajlik.
A bányából származó terhelés nyoma ugyanakkor átlépi a szlovák–magyar határt. A szennyező anyagok egy része a magyarországi szakasz üledékében is megjelenik, bár egyre kisebb koncentrációban.
– Meg lehet állapítani, hogy pontosan meddig jutott el a szennyezés?
– A mintavételi pontok alapján azt tudjuk megállapítani, hogy a bányavíz hatása a magyarországi folyószakaszon is kimutatható, és egyes vízkémiai eltérések még a miskolci mintában is láthatók.
A mérés azonban nem alkalmas arra, hogy méterre vagy kilométerre pontos határt húzzunk. Ehhez sűrűbb mintavételi hálózatra, több időpontban megismételt vizsgálatokra, valamint akkreditált mintavételre és laboratóriumi elemzésre lenne szükség.
A szennyezés terjedése ráadásul a vízállástól, a csapadéktól, a folyó hozamától és a bányából kifolyó víz pillanatnyi mennyiségétől is függhet.
– A magyarországi üledékmintákban talált minden eltérés az alsósajói bányához köthető?
– Nem. Kazincbarcika és Miskolc térségében a Sajó több évtizedes ipari terhelésének nyomai is megjelenhetnek.
A higany, az ólom vagy a cink egyes helyeken mért magasabb értékei korábbi vegyipari és nehézipari tevékenység maradványai is lehetnek. Az üledékben megkötött fémek hosszú időn keresztül a folyómederben maradhatnak, még akkor is, ha az eredeti szennyező technológiát már évekkel vagy évtizedekkel korábban megszüntették.
Ezért fontos különválasztani az alsósajói bányára jellemző, lefelé fokozatosan lecsengő szennyezési mintázatot a magyarországi folyószakasz régebbi vagy helyi eredetű ipari terheléseitől.
– Mi a vizsgálat legfontosabb tanulsága?
– A felhagyott alsósajói bánya továbbra is jelentős fémtartalmú vizet bocsát a Sajóba. A szennyeződés közvetlenül a forrásnál rendkívül erős, különösen az üledékben felhalmozódó arzén és egyes kísérő fémek esetében.
A szennyező anyagok koncentrációja a folyón lefelé haladva a hígulás és az ülepedés következtében folyamatosan csökken. A hatás azonban nem marad Alsósajó környezetében: átterjed a magyarországi folyószakaszra, és egyes elemek esetében legalább Miskolcig követhető.
A mostani vizsgálat eredménye tájékoztató jellegű, de egyértelműen indokolja a rendszeres, hatóságilag ellenőrzött és akkreditált víz- és üledékvizsgálatok szükségességét.
Szöveg: Czímer Gábor és Fazekas Adrián, Horváth Zsolt
A fenti írás egy háromrészes cikksorozat harmadik része, amely a szlovákiai Paraméter és a magyarországi Borsod24 együttműködésével, a Journalismfund Europe támogatásával jött létre.
