Hétfőn súlyos környezetkárosítás történt a Szinván, amely élénk narancssárgára festette a patak vizét. A miskolciakat megdöbbentette az eset; mindenki értetlenül állt a történtek előtt és válaszokat követelt a szennyezés forrására és mértékére. Később Tóth-Szántai József polgármester bejelentette, hogy az esetért a MIHŐ felelős, és azonnali vizsgálatot sürgetett; ezt követően pedig arról posztolt, hogy a laboratóriumi mérések alapján az eset a vízi élővilágra kedvezőtlen hatású volt. A pontos adatokat telefonos kérésünkre a városháza “egyelőre” nem adta ki lapunknak, ám szerencsére időközben befutottak szerkesztőségünkhöz a saját hétfő délutáni vízmintáink elemzési értékei.
A szennyezés napján ugyanis a Borsod24 stábja a patak számos pontjára ellátogatott, és nemcsak tudósított a víz színében történt változásokról, hanem mintákat is vettünk a Szinvából, amelyeket később a Miskolci Egyetem Kémia Intézetében vizsgáltattunk be.
Az eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a patakba nem pusztán elszíneződött víz került: a beömlőnyílásnál több fém koncentrációja is jelentősen meghaladta a felszíni vizekre vonatkozó ökológiai és kémiai állapotértékeléshez használt határértékeket.
Fontos kiemelni, hogy a vizsgálati eredmények mg/literben szerepelnek cikkünkben, miközben a felszíni vizekre vonatkozó határértékeket jellemzően mikrogramm/literben adják meg. A táblázatunkban azonban az értékeket már egységesen mikrogrammban tüntettük fel. Egy milligramm ezer mikrogrammnak felel meg, vagyis például a beömlőnél mért 173,2 mg/l vas valójában 173 200 mikrogramm/liter koncentrációt jelent. Ez az egyik legfontosabb adat az egész mérésben, mert a vasnál megadott 100–2000 mikrogramm/literes felszíni vízi értékhez képest ez 86–1732-szeres terhelést jelenthet, attól függően, hogy az adott víztípusra a sáv alsó vagy felső értékét tekintjük irányadónak.
Ami a konkrét adatokat illeti: a legnagyobb kiugrás a beömlőnyílásnál jelentkezett. Itt a vas mellett a mangán mennyisége is rendkívül magas volt: 39,3 mg/l, vagyis 39 300 mikrogramm/liter. A felszíni vizeknél megadott 50–500 mikrogramm/literes mangánértékhez képest ez 78–786-szoros túllépést jelenthet. Ez már nem csupán esztétikai probléma, nem egyszerűen arról van szó, hogy a víz barnás-vöröses színűvé vált, hanem arról, hogy a patak egy szakaszán a vízi élővilág számára erősen terhelt, kedvezőtlen kémiai állapot jöhetett létre.
A nikkel esetében a beömlőnyílásnál 0,208 mg/l, vagyis 208 mikrogramm/liter értéket mértek. A megadott 4 mikrogramm/literes éves átlagos határértékhez képest ez 52-szerese. Az ólomkoncentráció ugyanitt 0,033 mg/l, azaz 33 mikrogramm/liter volt, ami a 1,2 mikrogramm/literes felszíni vízi határértékhez képest 27,5-szeres terhelést jelent. A kadmiumból 0,005 mg/l, vagyis 5 mikrogramm/liter szerepelt a mintában; ez a vízkeménységtől függően megadott 0,08–0,25 mikrogramm/literes kadmiumhatárhoz mérve 20–62,5-szeres túllépés lehet.
A réz koncentrációja a beömlőnél 0,195 mg/l, vagyis 195 mikrogramm/liter volt. A felszíni vizekre megadott 1–10 mikrogramm/literes sávhoz képest ez 19,5–195-szörös értéket jelenthet. A cink esetében 0,239 mg/l, vagyis 239 mikrogramm/liter szerepel a mérésben, ami a 4–50 mikrogramm/literes sávhoz képest közel ötszörös és csaknem hatvanszoros túllépést jelenthet. Az arzénből 0,024 mg/l, vagyis 24 mikrogramm/liter volt jelen, ami a 10–20 mikrogramm/literes tartományhoz képest 1,2–2,4-szeres túllépésnek felel meg. A króm esetében 13 mikrogramm/liter volt a mért érték: ez az alacsonyabb, 5 mikrogramm/literes viszonyítási értékhez képest túllépés, a magasabb, 50 mikrogramm/literes értékhez képest viszont már nem.
A vizsgálatból az is látszik, hogy a szennyezés a Szinva vizében lefelé haladva hígulni kezdett, de a hatása nem tűnt el azonnal. A Szinva terasznál a vas koncentrációja 1,282 mg/l, vagyis 1282 mikrogramm/liter volt. Ez a felszíni víz 100–2000 mikrogramm/literes sávon belül a magasabb határérték alatt marad, de az alacsonyabb viszonyítási értékhez képest még mindig több mint tizenkétszeres. A mangán ugyanitt 0,531 mg/l, vagyis 531 mikrogramm/liter volt, ami éppen meghaladja a sáv felső értékét is. Ez azt jelzi, hogy a beömlés közelében mért extrém terhelés a belvárosi szakaszra már jelentősen hígult, de a vízminőség-romlás ott is kimutatható maradt.
A szennyezés mértéke még sokkolóbb, ha a mért adatokat az ivóvizekre vonatkozó határértékekhez vagy a Szinva korábbi (egy felsőbb ponthoz viszonyított) referenciaértékekhez hasonlítjuk.
Az ilyen viszonyítást az ivóvízre vonatkozó 5/2023. A kormányrendelet határértékei alapján készítettük el. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a Szinva ugyan nem ivóvíz, de ezek a számok jól mutatják, mennyire rendkívüli volt a szennyezés mértéke. A rendelet szerint például az arzén határértéke 10 µg/l, a kadmiumé 5 µg/l, a krómé 25 µg/l, a nikkelé 20 µg/l; az alumínium, a vas és a mangán pedig indikátor vízminőségi jellemzőként szerepelnek 200, 200, illetve 50 µg/l parametrikus értékkel.
A legfeltűnőbb adat tehát nem egyszerűen az, hogy „volt vas” a vízben, hanem az, hogy a beömlőnél mért 173,2 mg/l vas az ivóvízre megadott értéknek több mint nyolcszázszorosa. Ez magyarázza a látványos vöröses-barnás elszíneződést is. A Borsod24 korábbi cikke szerint a városvezetői tájékoztatás a Tatár utcai Fűtőműhöz, illetve egy gőzfejlesztő kazán karbantartása során történt hibához kötötte az ügyet, amely során vasoxidot tartalmazó technológiai víz került a patakba.
A környezeti hatások szempontjából a legnagyobb kockázat nem feltétlenül az, hogy a szennyezés látványosan elszínezte a vizet, hanem az, hogy a nagy mennyiségű vas, mangán és több nehézfém egyszerre jelent meg a patakban. A vas- és mangánvegyületek lerakódhatnak a mederben, bevonatot képezhetnek a köveken, az üledéken és a vízinövényeken, ezzel rontva az élőhely minőségét. A mederfenéken élő apró szervezetek, rovarlárvák, férgek, csigák, kagylók és más gerinctelenek különösen kitettek lehetnek, mert nem tudnak egyszerűen elúszni a szennyezett szakaszról.
A halak esetében a hirtelen érkező szennyezés a kopoltyúkon keresztül okozhat stresszt, oxigénfelvételi zavart vagy mérgező hatást. A keményebb víz bizonyos fémek esetében mérsékelheti a biohozzáférhetőséget, vagyis azt, hogy a fémek milyen könnyen jutnak be az élő szervezetekbe, de ez nem jelenti azt, hogy ekkora koncentrációknál ne lenne komoly ökológiai kockázat. Különösen a kadmium, az ólom és a nikkel problémásak, mert ezek már kis mennyiségben is károsak lehetnek és nem azonnal, hanem hosszabb távon is hatással lehetnek az élővilágra.
Egészségügyi szempontból a Szinva vizét ilyen állapotban sem emberi érintkezésre, sem állatok itatására, sem bármilyen háztartási vagy kerti felhasználásra nem lehet biztonságosnak tekinteni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a rendelkezésre álló adatokból nem az következik, hogy a miskolci ivóvízhálózat veszélybe került volna, hanem az, hogy a Szinva érintett szakaszán jelentős, lokális vízminőség-romlás történt.
A hatósági/polgármesteri tájékoztatás szerint a kibocsátott víz a vízi élővilágra kedvezőtlen, toxikus hatású volt; az élőlények egy része el tudott menekülni, de a mederben és az üledékben élő kisebb szervezeteket valószínűleg súlyosabban érinthette a szennyezés. Ennek némileg ellentmond, hogy számos tetemet találtak már a Szinva partján, így feltehetőleg nem minden hal tudott “elúszni”
A legfontosabb kérdés most az, hogy mi maradt vissza a patak medrében és az üledékében. A víz látványos elszíneződése viszonylag gyorsan megszűnhet, a fémek egy része azonban lerakódhat, és később is hatással lehet a Szinva élővilágára. Ezért a történet nem zárható le azzal, hogy „lefolyt a szennyezett víz”. A valódi környezeti következmények megítéléséhez a későbbiekben az üledék, a mederfenék és az élővilág további vizsgálata is szükséges.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
