Ma pontosan 100 éve született David Attenborough — és ez az évforduló valahogy egészen más súlyú, mint a legtöbb kerek születésnap. Nem csupán egy ember életútját ünnepeljük, hanem egy egész évszázad természetrajzát, amelynek ő volt az egyik legfontosabb tanúja és krónikása.
Attenborough 1926. május 8-án született, szó szerint egy másik korban — amikor a bolygó legtöbb szeglete még feltérképezetlen volt, a televízió nem létezett, és az emberiség még nem tudta, hogy néhány évtizeden belül visszafordíthatatlanul megváltoztatja a világ arculatát. Ő mindezt végignézte. Sőt, ő mondta el nekünk.
Már gyerekként megszállott érdeklődéssel fordult a természet felé: fosszíliákat, ásványokat és állatokat gyűjtött, 11 évesen pedig külön megállapodást kötött a Leicesteri Egyetem zoológiai tanszékével — minden befogott gőtéért három pennyt kapott. Ebben a képben benne van az egész Attenborough: a szenvedély, a pontosság és az a különös képesség, hogy a természettel való kapcsolatot valami személyesnek, majdnem bensőségesnek érezze.
1954-ben Jack Lester állatkert-kurátorral közösen indította el a Zoo Quest című sorozatot, amelyben élő állatokat filmeztek meg vadon és állatkertekben. Attenborough ekkor alakította ki azt a lebilincselő, személyes stílust, amely a védjegyévé vált — a nyilvánvaló kíváncsiság, a szelíd humor és a felfedezés öröme jellemezte.
Kevesen tudják azonban, hogy Attenborough karrierje egy meglepő kitérőt is tett: az ötvenes-hatvanas évek fordulóján nem műsorvezetőként, hanem televíziós vezetőként dolgozott a BBC-nél. 1965-ben a BBC újonnan létrehozott második csatornájának, a BBC Two-nak az igazgatója lett. Ebben a minőségében pedig olyat tett, amiről ma már kevesen emlékeznek meg: ő mutatta be a közönségnek a Monty Python’s Flying Circus című kultikus komédiasorozatot, ezzel is bizonyítva, hogy hajlandó volt merész és szokatlan munkákat támogatni. A BBC Two egyébként más területeken is forradalmi volt: Attenborough felügyelte Európa első színes televíziós adásait is.
Az igazgatói szék azonban nem elégítette ki. 1972-ben lemondott a televíziós programigazgatói posztjáról, hogy írjon és természetfilmeket készítsen. Ez volt pályafutásának talán legfontosabb döntése.
Ami ezután következett, az a televíziózás történetének egyik legsűrűbb alkotói periódusa. Az 1976-ban indult, három éven át tartó forgatás során 40 országot kerestek fel, több mint 1,5 millió kilométert tettek meg, és több mint 600 fajt mutattak be — a végeredményt pedig világszerte több mint 500 millió ember látta. Az Élet a Földön nemcsak sorozat volt, műfajt teremtett.
De Attenborough itt nem állt meg. A sorozat egyre átfogóbb képet rajzolt a földi életről, nyomon követve a szervezetek evolúcióját, viselkedését és ökológiáját szinte valamennyi főbb csoportban: Az élő bolygó (1984), Az élet megpróbáltatásai (1990), Élet a fagyban (1993), A növények magánélete (1995), A madarak élete (1998), Az emlősök élete (2002–03), Élet a növények között (2005) és Élet hidegvérrel (2008) — mindez egyetlen ember neve alatt, egyetlen összefüggő vízióként.
Munkája úttörő technológiák meghonosításával is egybefonódott: a szuperléptékes lassított felvételtől az infravörös filmezésig és a víz alatti fotográfiáig. A Kék bolygó és a Kék bolygó II. a tengerek addig soha nem látott mélységeit tárta fel, a Planet Earth-sorozat pedig a természetfilm-készítés technikai határait tolta ki véglegesen. Attenborough az egyetlen ember, aki BAFTA-díjat nyert fekete-fehér, színes, nagyfelbontású, 3D és 4K felbontású alkotásért egyaránt.
Nyugodt, jellegzetes hangja és közvetlen stílusa generációk számára tette szerethetővé a tudományt, műsorai nem csupán információt adtak át, hanem érzelmi kapcsolatot is teremtettek a nézők és a természet között. Ez az érzelmi kapocs idők múltával politikai töltetű is lett. A Kék bolygó II.-ben a műanyagszennyezésről mutatott sokkoló képsorok és az óceáni halászat pusztításáról szóló Ocean dokumentumfilm éles fényt vetett ezekre a problémákra.
A 2021-es glasgow-i COP26 klímacsúcson tartott beszédében úgy fogalmazott: ha külön-külön képesek vagyunk destabilizálni a bolygónkat, akkor együtt biztosan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megmentsük.
Sir David Attenborough ma 100 éves. Ő az az ember, aki felfedezte a Monty Pythont és a korallzátonyokat; aki zöld lámpát adott a brit abszurd komédiának és a természetfilm mint műfaj legsúlyosabb erkölcsi kérdéseinek egyaránt. A Föld pedig — részben neki köszönhetően — még mindig van, hogy megünnepelje.
Boldog születésnapot!
Fotó: Wikipedia
Adója 1%-a most a független helyi újságírás fennmaradását jelentheti. Támogassa kiadónkat, az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesületet, melynek adószáma 19315333-2-05.
