Az apropó egy nemrég született jogerős ítélet: a férje beperelte a saját bíróságát, és első és másodfokon is nyert, amihez hosszú út vezetett. Elegük van a folyamatos küzdelemből az állami szervekkel szemben, ám nem most világosodtak meg, hanem hosszú évekkel ezelőtt, csak akkor nem kapott sajtónyilvánosságot.
Ritka alkalom, hogy egy aktív bíró a tárgyalótermen kívül arccal, névvel a nyilvánosság elé áll… A részleteknek a 24.hu újságírója járt utána és bontotta ki. Ez egy hosszú történet, amelyben személyes érintettség is van, erről azonban részletesen nem beszélnek. Több fájdalmas, embert próbáló év van mögöttük. A háttér: a Miskolci Törvényszéken ítélkező Pocsainé Cseuscsák Renáta azt a küzdelmet, amelyet az állami szervekkel folytatott a magasabb ítélkezési szintre kirendelt bírák – köztük férje – érdekében. Az érintettek ugyanis akár éveken át dolgoznak a megérdemeltnél alacsonyabb bérért. Az ítélőtábla végül jogerősen a javukra döntött, ez az egyedi döntés azonban nem szünteti meg az évtizedek óta fennálló jogsértést.
A személyes érintettségről akkor csupán annyit, hogy az apropó egy nemrég született jogerős ítélet: a férje beperelte a saját bíróságát, és első és másodfokon is nyert, amihez hosszú út vezetett.
“A bíróság jogerős döntése egy folyamat végeredménye. Alapvetően hiszek abban, hogy az igazság előbb-utóbb utat tör. Erre közel három évtizedet kellett várni ezen problémával összefüggésben. Arról van szó, hogy a magasabb ítélkezési szintre kirendelt bírák nem kapják meg az elvégzett munkájuk alapján az adekvát bérezést, a végzett többletmunkájuk ellentételezését. Akár éveken át dolgoznak úgy, hogy nem a saját munkájuk alapján kapják a fizetést, hanem egy másik munkavállaló által végzett munka után. Mindamellett, hogy a kirendelésnek rendeltetésénél fogva nem évekre kell szólnia” –
Azt sajnálom, hogy nem léptem korábban, nem próbáltam meg hamarabb felszámolni ezt a törvénysértést. Több év erkölcsi meghasonlás vezetett oda, hogy tenni kell, ez így nem maradhat tovább. Ez az a pont, amikor az ember már nem tudja hova tenni az igazságtalanságot, amikor már tehetetlenül kiabálna, hogy miért, meddig lehet elmenni egy munkavállalóval szemben. Hamarabb kellett volna lépni, hiszen, ha látjuk, hogy nem helyénvalóan, nem jogszerűen működnek a dolgok, akkor tenni kell.”
“Elsőként, 2024 februárjában az Országos Bírói Tanács elé került egy indítvány, hogy a kiterjesztett felhatalmazásuk alapján számolják fel ezt a jogsértő állapotot, minden érintett kolléga érdekeit szem előtt tartva tegyenek lépéseket, hogy a jövőre nézve és a munkajogi elévülés alapján három évre visszamenőleg rendezzék az elmaradt bér kifizetését. Nem sokkal később, 2024. március 7-én mentem be az alapvető jogok biztosának helyi képviseletéhez, ekkor még kértem, hogy név nélkül vegyék fel az indítványt. A hivatalnak ezt követően írtam néhány emailt tájékoztatás végett, telefonálgattam nekik, felhívtam a figyelmet, hogy évente több száz millió forint nem kerül az ezen összegért megdolgozó munkavállalókhoz. Azt mondták, hogy semmilyen határidő nem vonatkozik az eljárásra, az akár lehet öt év is. Végül idén februárban, 23 hónap után kaptam egy levelet arról, hogy érdemben nem foglalkoznak a kérdéssel, nem fogják elbírálni, és utaltak arra, hogy az Alkotmánybíróságnál folyik eljárás. Ebben a két évben is – bár pontos számokat, adatokat nem tudok, de – több száz millió forint nem került az arra jogosultakhoz” – mondta el a történet első részét Renáta.
További részletek a 24.hu cikkében olvashatók.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
