Hetvenkilenc éves korában, 2026. március 29-én elhunyt Nádasdy Ádám, az ELTE professor emeritusa, költő, nyelvész és műfordító. A hírt Török András Budapest-történész osztotta meg a Facebookon, a család kérésére.
Nádasdy Ádám 1947-ben született Budapesten, művészcsaládba: édesapja Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas opera- és filmrendező, édesanyja Birkás Lilian operaénekesnő volt. Otthon magyarul és németül egyaránt anyanyelvi szinten nevelkedett, a francia és az olasz is természetes közege volt a családnak – talán épp ezért hatott lázadásnak, amikor az ELTE bölcsészkarán az angol szakot választotta. „Az angol a beatzene, a fiatalok nyelve volt, az életérzést is kifejezte” – magyarázta később ezt a döntést, amely egész pályáját meghatározta.
1972-től 2018-ig az ELTE angol nyelvészeti tanszékén tanított, 1997 és 2003 között tanszékvezetőként. Szakterülete az angol és a magyar hangtan, a nyelvtörténet és a germanisztika volt, de fontosnak tartotta a tudományos ismeretterjesztést is: a Magyar Narancsban Modern Talking címmel írt cikksorozatot, a Klubrádión pedig Kálmán Lászlóval közösen szerkesztette a Szószátyár című műsort egészen Kálmán 2021-es haláláig.
Költőként viszonylag későn, 35 évesen mutatkozott be a nyilvánosság előtt, első kötete 1984-ben jelent meg. Verseiben – saját bevallása szerint – elsősorban a szerelemről volt mondanivalója, és nyíltan vállalt homoszexualitása is meghatározta líráját. Utolsó verseskötete, a Billeg a csónak 2024-ben látott napvilágot.
Műfordítói munkássága korszakos jelentőségű. Shakespeare-drámák hosszú sorát ültette át magyarra – a Hamlettől a Lear királyig –, pedagógiai céllal: azt akarta, hogy a közönség az utolsó sorig értse, amit hall. 2015-ben fejezte be a Dante-féle Isteni színjáték negyedik teljes magyar fordítását, amelyben tudatosan a mai magyar nyelvet használta. Ugyanezt az elvet követte, amikor prózában, mai nyelvre átültette a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, valamint Az ember tragédiáját – hogy ezeket a klasszikusokat közelebb hozza az olvasókhoz.
Nádasdy Ádám fontosságát nehéz egyetlen mondatban összefoglalni: tudós volt, aki élvezettel magyarázott; fordító, aki a megértést tette az esztétika elé; és költő, aki a saját életéről mert írni. Töretlen kíváncsisággal és optimizmussal tekintett a világra, a nyelvek változását nem hanyatlásnak, hanem természetes folyamatnak látta. Munkásságát számos díjjal ismerték el, köztük a Füst Milán-díjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával.
Gyászolja férje, Dr. Patczai Márk, két lánya, hat unokája, valamint kollégái, tanítványai és tisztelői.
És gyászolja őt Lovass Adél is, aki így írt róla:
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
