Milliárdok érkeznek a borsodi megyeszékhelyre – legalábbis a hivatalos közlés szerint. De miközben a városháza a támogatás tényét hangsúlyozza, a miskolciak egy része nem pezsgőt bont, hanem kérdez. Mire lesz elég ez az összeg egy olyan költségvetés mellett, amelyben félbehagyott projektek, bizonytalan finanszírozás és visszatérő ígéretek sorakoznak? A pénz jön – a bizalom viszont láthatóan hiányzik.
Már hivatalos: 2,8 milliárd forint kormányzati támogatás érkezik Miskolcra – derült ki a Magyar Közlönyben megjelent döntésből, amelyre a város polgármestere a közösségi oldalán hívta fel a figyelmet. A városházi kommunikáció szerint a pénz célja kifejezetten az önkormányzat működőképességének megőrzése, vagyis nem egy új, látványos fejlesztési csomag bejelentéséről van szó, hanem arról, hogy a város napi működése stabilabban finanszírozható legyen.
A bejelentés mégis azonnal túlnőtt a száraz költségvetési mondatokon. A polgármester posztja alatt néhány óra alatt kommentek tucatjai jelentek meg, és a visszajelzésekből világosan kirajzolódott: a miskolciak egy része nem a támogatás tényét vitatja, hanem azt, hogy ebből ők mit fognak érezni a hétköznapokban. A kérdések sokszor ugyanoda futottak ki: mire lesz elég ez az összeg egy olyan városban, ahol a lakosság jelentős része évek óta romló szolgáltatásokat, elhúzódó felújításokat és kampányidőszakokra időzített ígéreteket lát?
Több hozzászólás egy-egy konkrét ügyre kérdezett rá, amelyek a miskolci mindennapokban régóta feszültséget okoznak. A Miskolctapolca Barlangfürdő elhúzódó befejezése, a vízműveknél felhalmozódott tartozások, a kátyús utak és a közlekedési nehézségek mind visszatérő témák voltak. A kommentek alapján sokan úgy érzik, hogy a városban egyszerre több, egymást erősítő problémacsomag van jelen, miközben kevés a kézzelfogható fordulat.
Mások inkább az elmúlt évek ígéreteit idézték fel, és azt firtatták, mi valósult meg ezekből. A libegő, a kohászat „újraindítása”, a 2019-es menetrend visszaállítása, a járatsűrítés és a teljes újraaszfaltozás több kommentben is előkerült példaként arra, hogy a nagy mondatok után gyakran kevés a látványos eredmény.
A vitában feltűnően erős volt a bizalmatlanság a pénz felhasználásával kapcsolatban. Többen arra céloztak, hogy a támogatás „eltűnik”, mások számonkérték az átláthatóságot, és „üvegzsebet” emlegettek. A kommentek jelentős része nem fejlesztési listát, hanem ellenőrizhető elszámolást, nyilvános ütemtervet, a döntések indoklását és a forintok útjának követhetőségét várná el.
„Szuper hír, és mi lesz belőle? Eltapsolják, vagy másra költik?” – fogalmazott egy hozzászóló, aki szerint a pénznek az utakra, intézményekre, oktatásra és egészségügyre kellene mennie.
A támogatás felhasználhatóságának korlátai is vitát váltottak ki. Többen arra hivatkoztak, hogy a támogatói okirat alapján a pénz kifejezetten az önkormányzati működőképesség megőrzésére fordítható, így a lakosság egy része attól tart: hiába remélnek kátyúmentes utakat vagy erősebb közszolgáltatásokat, a pénz nagy része valójában „tűzoltás”, vagyis a napi számlák és kötelező feladatok finanszírozásának megsegítése lesz.
„A támogatói okirat szerint csak az önkormányzat működőképességének megőrzésére fordítható… Ezek szerint az injekció nélkül működésképtelen” – írta egy miskolci közösségi oldal, erős politikai következtetéseket is levonva ebből.
A számháború sem maradt el: több kommentelő felvetette, hogy a város közben jelentős összeget fizet be „szolidaritási hozzájárulás” címén, és azt kérdezte, a mostani 2,8 milliárd valójában mennyire tekinthető plusznak. Mások a korábbi hitelfelvételek és a mindennapi működés finanszírozása felől közelítettek: segít-e a támogatás a hitelek visszafizetésében, vagy épp azt jelzi, hogy a város pénzügyi helyzete szorult?
„Segítenek visszafizetni a decemberben felvett hitelt? Vagy azon felül kell a mindennapi működésre?” – tette fel a kérdést egy hozzászóló.
A bejelentésre közben politikai reakció is érkezett: Szopkó Tibor ellenzéki várospolitikus hosszú bejegyzésben arról írt, hogy a 2,8 milliárdos támogatást – ha valóban a működőképesség megőrzését szolgálja – meg kell köszönni, ugyanakkor szerinte a frissen beterjesztett miskolci költségvetés azt mutatja, hogy több, a városvezetés által korábban hangsúlyozott területen nincs kellő fedezet, és az ígéretek mögött nem látszik pénzügyileg alátámasztott vállalás.
Posztjában az Avas-tetőn félbehagyott fejlesztéseket, a közösségi közlekedés finanszírozási gondjait, a tervezett iparűzési adóbevétel csökkenését, a diósgyőri vár későbbi működtetésének kockázatait, az útaszfaltozási vállalásokat, valamint a barlangfürdő további fejlesztésének fedezetét is említette.
Az egész történet így két, egymással párhuzamos valóságban fut. Az egyikben a 2,8 milliárd forint tényleg fontos mentőöv: ha a város működését stabilizálja, azzal elkerülhetők további, a lakosságot közvetlenül érintő megszorítások, és talán több marad az alapfeladatokra. A másikban viszont ez az összeg csak egy újabb, választási időszakra időzített hír, amelynek hatását a miskolciak nem azzal mérik, hogy mit ír a Magyar Közlöny, hanem azzal, hogy hány busz marad ki, mikor lesz kész a barlangfürdő, eltűnnek-e a kátyúk, és javul-e bármi érdemben a közszolgáltatások szintjén.
A legélesebb kérdés végül ugyanaz maradt, amit a kommentelők újra és újra megfogalmaztak – sokszor indulatosan, néha cinikusan, de többnyire nagyon is konkrétan: hol fogjuk ezt látni? Mert ha a 2,8 milliárd forint valóban a működőképességről szól, akkor a városvezetésnek nemcsak a támogatás tényét kell kommunikálnia, hanem azt is, milyen tételeket, milyen határidővel és milyen ellenőrizhető módon stabilizál – hogy a „megérkezik a pénz” mondatból végre a miskolci hétköznapokban is legyen valami érzékelhető következmény.
Fotó: Borsod24
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
