Azzal a rádiózással, amikor még sokszínű műsorokat és véleményeket is hallhattunk az állami rádióban.
Kollégája, Fodor János kiemelkedő nekrológot írt Komjáthynak emlékezésképp. Ezt változatlan formában közöljük.
“Valamikor meg kell halni. Ha ez a 90. életév után következik be, hát akkor mondják a túl-élők:, de szép, hosszú élete volt. Hát Gyuri bácsinak az volt. Sokáig tartó és remélem többnyire szép.
Előre ment Komjáthy György.
Itt hagyott minket, de azt a rádiót, amit szenvedélyesen szeretett, nos, azt Magyar Rádiót már nem tudta itt hagyni. Azt szétverték, ledózerolták előbb. Még életében.
Gyuri még egyszer el akart menni oda, ahol a kapuval szemben a Tichy tisztitó volt, ahol az órás mester azt a kaput látta pultja mögül, aminek a tetején ott volt a legendás óra, ahol az ötvenhatos belövések nyomai a falba fúródva egy másik emléket őriztek.
Komjáthyt csak néhány nap, néhány hét választotta el attól, hogy a Rádiózás századik évfordulóján virágot tegyen a romokra. Sokunknak nincs már Bródi Sándor utca 5-7 és most már nincs „aKomjáthy” sem. Csak az emléküket tudjuk őrizni, addig, ameddig.
Gyuri Bácsi!
Siratnak a gyermekeid, megilletődve hallgatnak a kollégáid, és tíz és százezrek gondolnak arra, de jó volt téged hallgatni egykor. A varázsszem az öreg készüléken kihunyt. Ha van, Isten veled!” – írta megható sorait Fodor János.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
