A szolnoki Pletykafalu városrész csendes utcáiban jól hallatszik a madárcsicsergés – de vajon meddig? A megyeszékhely nyugati határában, néhány kilométerre a családi házaktól egy kínai óriásvállalat, a KunlunChem tervezi felépíteni elektrolitoldat-keverő üzemét. A kormány a jövő iparágát, a lakosság viszont egy mérgező jövőt lát benne. De vajon miért lett az „akkumulátor” szó Magyarországon a félelem szinonimája? Ennek járt utána testvérlapunk, a Szol24.
Tiltakozások, aláírásgyűjtések, kiabálós közgyűlések és népszavazási próbálkozások követték egymást – a szolnoki „akkuügy” pillanatok alatt országos üggyé nőtte ki magát, pedig.
Az Orbán-kormány a keleti nyitás zászlaja alatt építi fel az akkumulátor-nagyhatalom álmát, miközben egyre több településen érzik úgy az emberek: a döntések felettük, nem velük születnek. A lakosság attól fél, hogy a fejlődés ára a levegő, a víz és a termőföld tisztasága lesz.
Szolnok példája tökéletes tükör: miközben Kína, az EU és a kormány gazdasági sakktábláján zajlik a játszma, a helyiek egyszerű kérdéseket tesznek fel, például azt, hogy mi lesz a gyerekeik egészségével? Mi lesz a földjeikkel? És miért nem mondta el senki időben, mi épül itt?
Testvérlapunk, a Szol24 cikkében bemutatjuk, mi rejlik a szolnoki beruházás hátterében, miért ennyire ellentmondásos az akkumulátoripar Magyarországon, és hogyan vált egy vidéki a gazdasági hatalmi játszmák és a civil ellenállás frontvonalává:
Kép: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
