Ötnapos tábor kezdődött el hétfőn a Vasgyári Közösségi Házban Szabó Szabina kutyatréner közreműködésével. A gyerekek játszva tanulhatják meg azt, milyen egy felelősségteljes gazdi, ezáltal négylábú barátaikkal építhetnek ki szorosabb kapcsolatot. A tábor küldetése, hogy könnyed tanuláson keresztül olyan tudást és élményeket szerezzenek a gyerekek, amelyek örökre meghatározzák a hozzáállásukat az állatokhoz. A tábor kutyaoktatójával beszélgettünk az ebekkel való kapcsolatáról, személyes céljairól és a táboroztatásról.
Szabó Szabina hivatásának tekinti munkáját, hiszen már négyéves korában megfogalmazódott benne, hogy kutyakiképző szeretne lenni. Az út közel sem volt egyenes, hiszen a szülei szerették volna, hogy közgazdász legyen, de végül a vendéglátásban kötött ki. Álmát nem vesztette szem elől, mert úgy gondolta, ha egyszer kutyakiképző lesz, akkor az emberekkel – a gazdikkal – is tudnia kell kommunikálni. Szerinte a vendéglátás ezért volt hasznos, ugyanis ott éjjel-nappal emberekkel kellett foglalkozni. Ezen út után kezdte el a rehabilitációs kutyakiképzői szakképzést.
Célja elérésének érdekében Londonba költözött, ahol a vendéglátás mellett az összes szabadidejét a tanulásnak szentelte. Először egy elsősegélytanfolyamot végzett el, majd egy híres kutyakiképző kurzusaira járt. A különböző képzési módszerek elsajátítása után rehabilitációs kutyakiképző lett, majd 2012-ben visszaköltözött Magyarországra. Hazajövetelét ideiglenesre tervezte, mert Kanadában szerette volna folytatni a négylábúak tanítását, azonban annyira jól érezte magát itthon, hogy úgy döntött, itt szeretné hasznosítani tudását.
„Akkor még egy komplex kutyaközpontot képzeltem el – ahol rehabilitálni, szitterkedni és oktatni is lehet. De természetesen lépésről lépésre kellett haladni, így először kutyapanzióval kezdtem. A panziós kutyákat úgy adtam vissza a gazdiknak, hogy mindenki tanult valamit: aki nem volt szocializált, az már képes volt más kutyákkal együtt lenni. A saját kutyáim segítségével terápiásan szocializáltam a panziós kutyákat, így a gazdik örömmel vitték őket haza – boldogan tapasztalták, hogy kutyájuk nyitottabb lett, és nem támad másokat” – nyilatkozta portálunknak.
Karrierjének építése közben többféle kiképzési módszert is megismert, de végül a klikkeres technika mellett tette le a voksát.
„Van a hagyományos módszer, amit én is megtapasztaltam az elején. Ebben szöges nyakörvvel vagy fojtóval „tanítják” meg a kutyákat ülni, feküdni, állni – gyakorlatilag a gazda akaratát erőltetik rá a kutyára” – elmondása szerint ez mindig zavarta és folyton azon gondolkodott, hogyan lehetne más úton elérni a kutyusok együttműködését. Ekkor jött a klikkeres módszer.
„Amikor belevágtam, ez még egy nagyon megosztó dolog volt. A „nagyok” azt mondták, hogy klikkerrel nem lehet tökéletes kutyát nevelni. Én viszont ki akartam próbálni, mit tudok kihozni a saját kutyáimból – és kiderült, hogy nagyon is sokat” – tette hozzá.
Szabinában mindig ott volt a vágy arra, hogy tudását átadja a gyerekeknek, mert kiskorában ő is megtapasztalta, hogy kinyílik előtte egy varázslatos világ, amikor a kutyájával kommunikálni tud. „Én ezt mindig egy nem evilági érzésnek éltem meg, ami megfogalmazhatatlan. Ez más, mint amikor például megtanítanak virágot ültetni. Azt gondolom, hogyha csak egy szeletét át tudom adni a gyerekeknek, amit a kutyák világáról tudok, akkor az jó hatással lesz a fejlődésükre” – fogalmazott a kutyatréner.
Minden alkalmat gyermeki várakozással él meg, pedig már 11 éve táboroztat. A tematikát már tavasszal elkezdi megtervezni, hogy a gyerekek egy felejthetetlen nyári kalandban részesüljenek. Idén Kriz Orsolya is segítségére van, aki dog dancinget oktat. Ez egy magas szintű kutyás sport, ahol valójában a kutyák nem táncolnak, hanem a felvezető utasítására hajtanak végre feladatokat. A tábor elején Szabina a dog dancing elkezdéséhez szükséges alapokat igyekszik megtanítani a kicsiknek, tehát, hogy a kutya először összekapcsolódjon a gazdájával.
Hozzátette, hogy minden tábor alkalmával megtapasztalja azt, hogy a gyerekeket nyitottabbá teszik az ebek. „Szeretném, hogy a gyerekek az állatokkal töltött idejük során ne akarjanak megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket az iskolában támasztanak eléjük. Itt nincs katonaság, nincs versengés. Mindenki azért van itt, hogy egy külön világban éljék meg a boldogságot kutyáikkal” – nyilatkozta.
Szabina úgy véli, hogy minden gyereknek saját négylábú kellene.
„Szülőként azért íratnám be a gyermekemet egy olyan táborba, ahol állatokkal lehetnek, mert hiszek abban, hogy ez a fajta kapcsolódás elengedhetetlen a lelki fejlődéshez. A természet közelsége kicsikre és nagyokra is erőteljesen hat. Ezt nap mint nap tapasztalom a munkám során: még a felnőttek is gyakran elengedik magukat, játékosabbá, gyermeteggé válnak az állatok társaságában” – hangsúlyozta.
Szerző és fotók: Pál Dániel
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
