A magyar erdők sorsa a fakitermelés. A probléma már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, de az utóbbi esztendőkben jelentősen súlyosbodott. Teljes erdőrészeket vágnak ki, egészséges, életerős fákat. A Bükkben is már hatalmas a pusztítás.
Nehezen szabadulnak a nagyüzemi erdőgazdálkodás 20. századi hagyományaitól a magyar erdők: még a védett területeken, sőt a nemzeti parkokban is bevett gyakorlat a fakitermelés. Olyan botrányos helyzet ez, ami csak a megszokástól tűnik elfogadhatónak. A háborítatlan vagy legalább kíméletes módon kezelt erdőnek fontos szerepe lenne a kiszáradás és az éghajlatváltozás elleni harcban, és az ökológiai sokféleség megőrzésében. Fordulatot nagyon könnyen el lehetne érni, mert az értékes, védett erdők szinte mind állami kezelésben vannak. Ehhez azonban radikális szemléletváltásra lenne szükség, mert az elmúlt negyedszázad apró lépései alig hoztak javulást.
Ami a magyar védett erdőkkel történik, botrány – botrány, amely nap mint nap, nyíltan, szakmai hagyomány és jogszabályok által elfogadhatóvá maszkírozva zajlik.
Hiába lett 1977-ben a Bükk az ország első „erdős” nemzeti parkja, a természetvédelemnek sokáig alig osztottak lapot. Ez a rossz örökség az, ami tulajdonképpen máig meghatározza a hazai erdők helyzetét. Fél évszázad alatt is csak apró előrelépések történtek. A hatályos erdőtörvény bizonyos mértékig mégis csak tartalmazza azt a nézetet, hogy szükség lenne alapvető fordulatra. Tizedik paragrafusa például az állami tulajdonú, védett erdőkben megtiltotta a tarvágást (a vágásos üzemmódot nem), és előirányozza, hogy három lépcsőben át kell a terület egyre növekvő részén állni a folyamatos erdőborítottságot garantáló üzemmódokra. Ez azonban túl kevés az érdemi változások elindításához.
Egész egyszerűen nem történhet meg egy nemzeti parkban, ami ezen a lentebb található ábrán látható. A Bükk teljes egészében állami tulajdonú terület, minden létező védelemmel körül van papíron bástyázva. Ráadásul ezt a merényletet maga a magyar állam követi el egy olyan hegység ellen, ami elvileg a természet menedéke kellene, hogy legyen közel ötven éve. A legtöbb természetes állapotú erdő még ma is a Bükkben található, de ez nem mentség arra, ami történik. És nem mentség az sem, hogy a Bükk sajnos nincs annyira szem előtt, mint a Normafa.
A fenti ábra az elmúlt 25 év fairtásait mutatja a Bükkben (forrás: Kovács István és Ronczyk Levente: Information needs and assessment of forest in Hungary, 2024).
Alatta ugyanez a valóságban: Vágásterületek sokasága a Bükki Nemzeti Park közepén, a Tar-kőről nézve (fotó: Gálhidy László / WWF). Forrás: Valaszonline.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
