Féléves jogi csatározás, hatósági packázás és egy kétségbeesett anya nyilvános szereplése kellett ahhoz, hogy egy kisbaba végre hazatérhessen szüleihez. Az ügyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) karolta fel, aminek nyomán a borsodi főispán személyesen avatkozott be – és persze azonnal a jogvédőket hibáztatta a kialakult helyzetért.
Hogyan tartsunk bent egy egészséges csecsemőt jogalap nélkül?
Mariannának orvosai korábban azt mondták, soha nem lehet gyermeke. Aztán 2024 februárjában mégis várandós lett, majd szeptemberben koraszülöttként világra jött kisfia. A család épp költözés közben volt – a férj munkahelye szolgálati lakást biztosított számukra, aminek kulcsát a szülést követő két hétben már meg is kapták.
A kórház azonban nem engedte haza a babát, először arra hivatkozva, hogy “bizonytalan”, hová vinnék. Hatósági határozat ekkor nem született, ami azt jelenti, hogy a gyermek benntartása jogalap nélkül történt. Hiába költöztek be a szülők az új otthonukba, a kórház továbbra sem adta ki a gyermeket, továbbra is hivatalos indoklás nélkül.
A kálvária októberben folytatódott, amikor a védőnő és a családsegítő váratlan látogatást tett a költözködés közepén lévő családnál. Alá akartak íratni Mariannával egy papírt – olvasás nélkül –, amely szerint ő maga kérte volna a gyermekvédelem bevonását. Az anyuka ezt visszautasította, amire gyakorlatilag fenyegetést kapott: nem kaphatja vissza a kisfiát, mivel “nem működik együtt” a hatóságokkal.
A hivatalos nevelésbe vételi eljárás csak októberben indult el – két hónappal a gyermek születése és kórházban tartása után. A decemberi gyámhivatali határozat végül állami gondozásba vette a babát, annak ellenére, hogy:
- semmilyen bizonyíték nem volt Marianna szülői alkalmatlanságára
- a család lakhatását rendben találták
- az apát türelmes, szeretetteljes szülőként jellemezték, aki naponta látogatta gyermekét
A gyermeket ezután átszállították a kórház “gyermekotthonnak” átnevezett részlegére. Ettől kezdve a szülők már csak kéthetente, egy-egy órára láthatták a kisbabát, aki a féléves elszakítás után már fel sem ismerte édesanyját.
Nyilvánosság és jogvédők – így változott meg hirtelen a helyzet
Marianna a TASZ segítségét kérte, az ügy januárban bíróság elé került. Az édesanya a Partizán műsorában is beszélt helyzetükről, felhívva a figyelmet, hogy az országban mintegy 300 hasonló sorsú kisbaba található, akiket ismeretlen okból tartanak kórházban. A nyilvánosság ereje és a jogvédők munkája végül meghozta az eredményt: március elején Marianna hazavihette kisfiát.
Az ügy nyilvánosságra kerülése után nem kellett sokat várni a hivatalos reakcióra. Alakszai Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye főispánja közleményt adott ki, melyben – miközben a gyámhatósági ügyekre vonatkozó titoktartási kötelezettségre hivatkozott – sajátos logikai bukfenccel mégis részletesen véleményezte az esetet. A fő célpont persze nem a rendszer hibái, hanem a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet lett.
Alakszai szerint a TASZ “manipulálva” tárja a nyilvánosság elé a gyermekvédelmi ügyeket, és azt a “hamis látszatot kelti”, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek nem a gyermekek érdekét nézik. A főispán szerint a jogvédők “túlléptek minden erkölcsi határt”, és olyan benyomást keltenek, mintha a gyámhivatali kollégák csak azt lesnék, “mikor emelhetnek ki egy gyermeket a családjából” – ami persze érdekes felvetés egy olyan ügyben, ahol hat hónapig tartottak bent jogalap nélkül egy egészséges csecsemőt.
A közlemény szerint a médianyilvánosság hatására a gyermekvédelemben dolgozók “számos fenyegetést tartalmazó üzenetet kaptak” olyan emberektől, “akik az ügy részleteit nem ismerik, és téves előítéletekre hagyatkoznak”. Alakszai szerint mindez “túlmutat a közigazgatás civil kontrollján, és megengedhetetlen” – mintha a hivatali működés átláthatóságának és a döntések ellenőrizhetőségének igénye volna a probléma, nem pedig egy jogalap nélküli hatósági intézkedés.
A főispán ezután bejelentette, hogy a helyzet súlyossága miatt – amióta a kormányhivatalt vezeti, először – személyesen vizsgálta meg az ügyet. “Az ügy minden részletét megvizsgálva arra utasítottam kollégáimat – valamennyi érintett területen –, hogy az ilyen és ehhez hasonló nyomásgyakorlásnak a továbbiakban se engedjenek. Kizárólag a jogszabályok és a gyermek mindenek felett álló érdeke és legjobb szakmai tudásuk szerint döntsenek” – írta közleményében.
Különös egybeesés, hogy rögtön ezután született meg az a döntés, amely lehetővé tette, hogy Marianna végre hazavigye gyermekét. A hivatalos verzió szerint egy “új bizonyíték”, egy igazságügyi szakpszichológus szakvéleménye tette lehetővé a gyermek hazaadását. Az, hogy erre a szakvéleményre miért volt szükség hat hónapon át, miközben jogalapja sem volt a gyermek benntartásának, már nem szerepelt a közleményben.
A gyors döntéshozatal mögött aligha a rendszer hatékonyságának hirtelen javulása áll – sokkal inkább a TASZ bírósági beadványa és a nyilvánosság ereje lehetett a katalizátor. Éppen az, amit a főispán közleményében mélyen elítélt, és “nyomásgyakorlásnak” nevezett. A Marianna kisfiáéhoz hasonló helyzetben lévő, de jogvédő támogatással és médiaérdeklődéssel nem rendelkező háromszáz másik csecsemő sorsa egyelőre kérdéses maradt.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
