Különleges fotósorozat készült a miskolci Csanyik-völgyben álló egykori KISZ-táborról, amely később szanatóriumként működött, ma pedig elhagyatottan várja sorsa rendeződését. Egy urbexfotós járta be a lassan az enyészetévé váló épületegyüttest, felvételei pedig egyszerre idézik fel a hely egykori pezsgő életét és jelenlegi, szinte kísérteties állapotát.
A ma már romos komplexum története 1961-ben kezdődött, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozta itt az ország második legnagyobb vezetőképző táborát a budapesti csillebérci után. A beruházást a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat valósította meg, az intézmény pedig a kommunista ellenállóként tisztelt Ságvári Endre nevét viselte.
A tábor nem csupán politikai és ideológiai képzések helyszíne volt. A hatalmas komplexumban tantermek, könyvtár, kertmozi, stúdió, színházterem és sportpályák is helyet kaptak, így a fiatalok számára valódi közösségi térként működött.
Az egykori táborozók visszaemlékezései szerint sokkal inkább a barátságok, szerelmek és legendás bulik maradtak emlékezetesek, mint az ideológiai oktatás. Nem véletlen, hogy a helyet tréfásan időnként „gyerekgyárként” emlegették.
A csanyiki adottságok sportolásra is kiválóak voltak, a DVTK labdarúgói például több alkalommal itt készültek edzőtáborban. A nyári időszakban akár több száz, olykor ezer ember ellátásáról gondoskodott a saját konyha és az óriási étkező.
A rendszerváltás azonban mindent megváltoztatott. A KISZ megszűnésével a vezetőképző iskola elveszítette funkcióját, az addig nyüzsgő tábor pedig kiürült. Nem sokkal később azonban új szerepet kapott az épületegyüttes. Pszichoterápiás és légzőszervi rehabilitációs szanatóriumot alakítottak ki benne, amelyet a Szent Ferenc Kórház működtetett.
A betegek számára a csanyiki erdő nyugalma és tiszta levegője önmagában is gyógyító hatású volt, emellett különösen népszerűnek számított a barlangterápia. A pácienseket naponta a közeli Szent István-barlangba szállították, ahol a pormentes, páradús levegőben végeztek légzőgyakorlatokat. A gyógyítás mellett lelki segítséget is nyújtottak: egy időben telefonos lelkisegély-szolgálat is működött a komplexumban.
Bár sokan jó emlékekkel távoztak a szanatóriumból, az intézmény működése végül nem bizonyult hosszú életűnek. A komplexum 2007-ben végleg bezárt, elsősorban finanszírozási problémák miatt. Később ugyan próbálták fizetőssé tenni az itt elérhető szolgáltatásokat, de a kereslet már messze elmaradt a korábbi évektől.
A valaha élettel teli épületek mára erősen leromlott állapotba kerültek, a természet pedig lassan visszahódítja a területet. A benőtt utak, az üres folyosók és a hátrahagyott helyiségek egyszerre nosztalgikusak és nyomasztóak.
A csanyiki komplexum jelenleg a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítvány tulajdonában áll. Az elmúlt években többször próbáltak új tulajdonost találni az egykori tábor és szanatórium számára, egyelőre azonban nem született megállapodás. Így ma már csak az omladozó falak és az urbexfotók emlékeztetnek arra, hogy itt egykor fiatalok ezrei fordultak meg, később pedig betegek százai kerestek gyógyulást a Bükk erdeinek ölelésében.
Forrás: miskolcadhatott.hu
Fotók: URBEX Hungary
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
