A napokban döbbenetes esetet osztott meg egy felháborodott és elkeseredett ügyfél, amit Mezőkövesden kellett megélnie hivatalos ügyintézés közben. Külön tetézi a botrány súlyosságát, hogy mindezt egy gyászfolyamat közepén kellett elszenvednie.
Mivé lett ez az ország az elmúlt évtizedekben? Nagy József elképesztő történetet osztott meg a közösségi médiában, amelynek nem szabadott volna megtörténnie. Nyílt levélben fordult a tisztelt ügyintéző hölgyhöz, akivel a mezőkövesdi kormányablakban hozta össze a sors.
“Szeretném Önnel megosztani, hogy a mai napon (2026. 05. **** – a pontos időpont és ablak az eredeti bejegyzésben olvasható) tanúsított viselkedése mélyen megdöbbentett és elszomorított. Édesapám özvegyi nyugdíját intéztem. Egy gyászfolyamat közepén, anyukám halotti anyakönyvi kivonatával a kezemben ön mégis agresszívan, türelmetlenül és lekezelően bánt velem.
A távozásra felszólító, kiutasító kézmozdulata pedig különösen sértő volt egy ilyen érzékeny helyzetben. Kívánom Önnek, hogy soha ne kelljen átélnie azt a fájdalmat, amit mi most, de ha mégis ilyen helyzetbe kerülne, remélem, önnel emberségesebben és több empátiával fognak majd bánni, mint ahogy ön bánt velem” – zárta bejegyzését egyáltalán nem kívánva hasonló megaláztatást az ügyintéző hölgynek József.
Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkkel elektronikus levél formájában kerestük meg a mezőkövesdi kormányablakot.
Tovább rontja a helyzetet, hogy vélhetően nem egyedi esetről lehetett szó Mezőkövesden, mivel az olvasók közül többen is megerősítették, hogy bizony átéltek már hasonlót ugyanott. “Én Bélapátfalván lakom, de Ózdra járok, pontosan ugyanezért, nem viselkednek az emberrel” – erősítette meg Péter.
“Szeptemberben én is kifogtam ezt a nőt, amikor a lányomnak hosszabbítottam meg az árvasági támogatását. Szabályszerűen kiabált velem, meg hogy haladjak gyorsabban a papír kitöltésével, mert sokan vannak még utánam. Hát utánam már nem várakozott senki sem. Lekezelően beszélt velem, közben meg iszogatta a teáját. Egy hét múlva vissza kellett mennem, mert nem írtam alá a papírokat, amit beadtam, mert idegesen siettetett és örültem, hogy megszabadultam tőle. De másik ügyintézőhöz kerültem, aki nagyon kedves volt és mosolygós, türelmesen válaszolt a kérdéseimre” – írta Henriett.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
