Kovács Imre István, a Jobbik képviselőjelöltje a Borsod 02-es országgyűlési egyéni választókerületben, Miskolcon méreti meg magát az országgyűlési választáson. Esélyeiről, programjáról, vetélytársairól és a kampányról faggattuk.
Milyen politikusi tapasztalatokkal rendelkezik ön? Mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy elindul az országgyűlési választáson?
2008 óta politizálok, 2012 óta vagyok a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja. Többször voltam önkormányzati képviselőjelölt. Azért vállaltam el a felkérést, hogy legyek országgyűlési képviselőjelölt, mert nem lehet tovább nézni, hogy ugyanazok az emberek ugyanazokat a hibákat követik el, következmények nélkül. Többször szembesültem azzal, hogy a helyiek problémái csak kampányidőszakban fontosak, utána pedig elfelejtődnek.
Elegem lett abból, hogy Miskolc és a térség mindig csak ígéreteket kap, valódi eredményeket nem.
Láttam, hogy a politika elszakadt az emberektől, és ezt valakinek vissza kellene fordítania. Eldöntöttem, hogy nemcsak beszélni fogok a változásról, hanem teszek is érte. És végül azért, ha nem indulok el, akkor cserbenhagyom azokat, akik hisznek bennem, hisznek a Jobbikban.
Az ön legnagyobb ellenfelei egy több ciklus óta parlamentben ülő képviselő, Hollósy András, és Czipa András. Milyen stratégiával lehetne legyőzni egy ennyire beágyazott politikust és egy feltörekvő tiszás jelöltet? Mennyi esélyt lát egyáltalán a győzelemre?
Nem ülnek a parlamentbe, csak szeretnének. Azt, hogy hogyan lehet őket legyőzni, nem tudom. Van egy showman, aki ugyanúgy tud nagyot mondani, mint elődje, Kiss János és egy fiatalember, aki az utóbbi két hétben megmutatta, hogy csak a saját párt családját képviseli, mert például én és azok a miskolciak, akiknek számít a tisztesség, neki mi nem kellünk! Most azt mondják, ha sánta kutyát indítják a Tisza színeiben, akkor az is megnyerheti! Az a véleményem erről, hogy indul a Fidesz „A” és a Fidesz „B”! Bár ahogy látom, Czipa András mögött a miskolci baloldal emberei sorakoztak fel! Ahhoz, hogy győzzek, minimum el kell indulni!
Mit szokott válaszolni azoknak, akik nem akarják elfogadni az indulását a Tisza és a Fidesz mellett egy harmadik jelöltnek? Lehetségesnek tartja-e a visszalépését, ha úgy alakulnak a körülmények?
Kezdjük! 1990 rendszerváltás, első szabad választás. Akkor azt mondtuk, bárki, csak nehogy a kommunisták maradjanak (mint most is). Megvolt a választás, győzött az MDF, KDNP és FKGP, és mindannyian örültünk, hogy „na, végre, eltakarodtak”!
Az új képviselők nagy többsége tisztességes, becsületes értelmiségi, jogász, közgazdász. Nem vontuk kétségbe, az ő akaratukat, hogy az országunkat jobbá akarják tenni (mint most is).
Eredmény: az ország kiárusítása, munkahelyek megszűnése, irtózatos infláció, soha nem tapasztalt munkanélküliség.
2026: „ne induljatok, mert a változás akadálya vagytok”, mert ezt a tolvaj kormányt el kell takarítani! Ugye ismerős?
Nem vonom kétségbe azt, hogy a két miskolci tiszás jelölt tiszta szívvel és őszinte lelkesedéssel akar dolgozni az országot jobbá tételéért.
Nem fordulhat elő még egyszer, hogy biankós csekket adok bárkinek!
Vajon ki lesz ennek a két embernek a tanácsadója? Van-e még egy adminisztráció a szervezet mögött, vagy maradnak a fideszes helytartók, csak a kabátot cseréljük?
Amikor mi nem tudtunk megegyezni az önkormányzati választás előtt, akkor Veres Pál pont azért adta fel, mert még mindig „farokméregetés” volt és nem valódi jövőépítés. Ezek az emberek most is a rendszer csecsén csüngenek, csak most áradoznak!
Ha egy mondatban kellene összefoglalnia, milyen állapotban van ma a miskolci 2-es választókerület?
Megállt az élet kb. 1995-től.
Mi az a három ügy, amelyben ön szerint a jelenlegi országgyűlési képviselő nem védte megfelelően a miskolci választók érdekeit?
A jelenlegi országgyűlési képviselő nem 3 ügyben nem védte a miskolciak érdekeit, hanem konkrétan semmiben. Jó példa a diósgyőri vár!
Ha megválasztanák, mi lenne az első konkrét ügy, amelyet a parlamentben vagy a kormány felé napirendre vinne Miskolc érdekében?
A legfontosabb a pénz. Csak azt lehet költeni, ami van. Ha van pénz, van minden; ha nincs pénz, nincs semmi! Önkormányzatiság visszaállítása, hogy ne kelljen koldulni az önkormányzatoknak.
Ön helyben milyen konkrét változásokat ígér a választóknak?
Ígérni semmit, azt meg teszi a többi jelölt. Az én ajánlatom: tisztesség, becsület, szakmaiság. Mindent megteszek, hogy az utak végre utak legyenek, és a közbiztonság ne egy statisztikai adat legyen! Az ipari fejlődés ne összeszerelő üzem legyen, hogy a volt DAM területén ne induljon el újra környezetet terhelő ipari tevékenység. A miskolci társasházak – és nemcsak panelről van szó – megkapják azokat az uniós forrásokat, amiben a közműhálózat cseréjét is meg tudják oldani. A többi megtalálható a kiszórt tájékoztatómban.
Járt-e már terepen és mit tapasztalt ott: konkrétan milyen változást akarnak az emberek, és mivel a legelégedetlenebbek?
Csak a terepen járok, villanyszerelő vállalkozásom van, a lakossági megrendelés 90%, napi szinten órákat beszélgetek a leendő szavazóimmal. Itt sok mindent írhatnék, de a legfontosabb a hozzáértés, a tisztesség és a becsület. Nem ígérek olyat, amit nem tudok betartani. Értek ahhoz, amit csinálok, nem változok meg, amint felkerülök eggyel magasabb polcra.
Sok miskolci úgy érzi, hogy a város az utóbbi években háttérbe szorult az állami fejlesztéseknél. Ön is így látja? Ha igen, milyen tényekkel lehet ezt alátámasztani?
Ezek szerint én is a „sok miskolci” közé tartozom. A rendszerváltás óta tehát 36 éve nem volt Miskolcnak valamire való országgyűlési képviselője, mindegyik valamelyik szekértáborba tartozott és annak a szekértábornak is inkább a szélén egyensúlyozott, ezért nem érkezett Miskolcra pénz. Nem egy útszakasz felújítása a siker, hanem a teljes úthálózat cseréje, Miskolcon kb. 500 kilométernyi szilárdburkolatú út van, ezzel a tempóval kb. 460 év alatt készül el. A diósgyőri vár nagyon szép lesz, de ki és miből fogja üzemeltetni, talán megéljük, hogy valamelyik oligarcha megkaparintja. 2025-ben már jeleztük, hogy a volt DAM területére állami beruházásként kellene idehozni a közlekedési múzeumot. Szerintem az egy nagyon hasznos és turistákat vonzó beruházás lenne.
Milyen reális gazdasági kitörési pontjai lehetnek Miskolcnak a következő tíz évben?
A legfontosabb a turizmus: Barlangfürdő, Diósgyőri vár, Lillafüred, Avasi kilátó – nincs még egy olyan magyar város, ahol ennyi látványosság megtalálható, hogy csak a legnagyobbakat említsem. De itt van a Miskolci Állatkert, ami évi 140 ezer látogatót fogad, vagy a leghosszabb sétálóutca.
A második az ipar újragondolása: nem a régi nehézipart kell visszahozni, hanem a magasabb hozzáadott értékű gyártást, beszállítói láncokat, technológiai ipart. Miskolcnak még mindig vannak ipari hagyományai – ezt kell modernizálni.
Valamint a tudásalapú gazdaság. A Miskolci Egyetem nemcsak oktatási intézmény, hanem lehetne a térség innovációs motorja is, ha valódi kapcsolat lenne a cégek, a kutatás és a város között.
Logisztika és földrajzi helyzet: Miskolc kapu Kelet és Nyugat között. Ha ezt komolyan vesszük, raktárbázisok, elosztó központok és közlekedési fejlesztések jöhetnek.
A kérdés az, hogy van-e végre következetes akarat, ami 10 évig nem kampányban, hanem munkában gondolkodik.
Miskolc nem menthetetlen – csak eddig nem kezelték stratégiai városként.
Mit mondana azoknak a miskolci választóknak, akik csalódtak a politikában és már nem is akarnak elmenni szavazni?
Azt mondanám nekik: teljesen érthető, hogy elegük van – mert amit az elmúlt években láttak, az sokszor inkább elvette a hitet, mintsem erősítette volna. De ha nem mennek el szavazni, akkor pontosan azok maradnak helyzetben, akik miatt kiábrándultak. A politika nem szűnik meg attól, hogy hátat fordítunk neki – csak még inkább elszakad az emberektől. Miskolcnak és a térségnek nem kevesebb beleszólásra, hanem sokkal többre van szüksége. Én nem ígérni akarok nekik, hanem visszaadni azt az érzést, hogy számít a véleményük. Mert minden egyes otthon maradt szavazat valójában egy fel nem használt lehetőség a változásra. Nem azt kérem, hogy higgyenek vakon – azt kérem, hogy adjanak egy esélyt annak, hogy most másképp legyen. Ha csalódtak, akkor pontosan ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy újra hallassák a hangjukat. A változás nem a politikusoknál kezdődik, hanem az embereknél, akik elmennek és döntenek. És én azért indulok, hogy legyen kire szavazniuk azoknak is, akik már majdnem feladták.
Hogyhogy még nem kerültek ki a plakátjai? Számíthatunk a kihelyezésre? Ha igen, hány darabot tesznek ki és miből finanszírozza a kampányát?
Folyamatban van. Megvárjuk, amíg leszaggatja egymás plakátjait a két nagy, és a felszabadult helyre felrakom a sajátomat. 300 db B1 méretű, amit a 2024-es választás után visszagyűjtött műanyag lapokra ragasztunk fel. Az eddigi költéseimet – ami a szórólap volt és a szórás – a Jobbik Magyarországért Mozgalom finanszírozta.
A tartalom elkészítését a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) program támogatta.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a LIMENet program keretében. A tartalomért kizárólag az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesület vállal felelősséget, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovation in Europe Network (LIMENet) álláspontját.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
