A magyar kormány az elmúlt napokban látványos lépéseket tett a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének megerősítésére. Orbán Viktor bejelentése nyomán a honvédség egységei megjelentek a paksi atomerőműnél, a nyíregyházi repülőtéren, az algyői gáztározónál, a százhalombattai Dunai Finomítóban, és immár Tiszaújvárosban, a MOL Petrolkémia Zrt. kijelölt létesítményeinél is járőröznek. Ez inkább tűnik kampányfogásnak és háborús hangulatkeltésnek, mint valódi biztonsági lépéseknek.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter közlése szerint először húsz, majd további negyven végpont megerősítését rendelték el. A MOL maga is tájékoztatta dolgozóit, hogy az intézkedés nem érinti az üzemmenet-folytonosságot – mindez pedig megnyugtatóan hangzik.
Legalábbis addig, amíg az ember fel nem idézi az elmúlt hónapok néhány tanulságos epizódját.
2025 szeptemberében egy erősen ittas hajléktalan férfi – egy doboz sör társaságában – egyszerűen besétált a százhalombattai Dunai Finomító főbejáratán.
A „szigorúan őrzött” létesítményben ezt követően mintegy hét órán keresztül bolyongott, megfordult a központi irodaházban is, és csak hajnali kettő körül vette észre a tűzoltóság. Mindezt egy polgári biztonsági cég felügyelete alatt. Az eset nem egyedi: nem sokkal korábban egy másik illuminált betolakodó a kerítésen mászott át, majd beindított egy teherautót, és azzal száguldozott a termelőegység területén. A MOL belső vizsgálatot indított, az őrzést ellátó cég vezérigazgatója pedig a megkeresésre nem reagált.
Nem sokkal eaelőtt, 2025 augusztusában ismeretlenek törtek be a kecskeméti katonai repülőtérre, ahol a kivont MiG–29-es vadászgépek lokátoralkatrészeit tulajdonították el.
A tolvajok – minden jel szerint célirányosan, feltehetően megrendelésre dolgozva – egyszerűen átvágták a kerítést, és háborítatlanul végezték a dolgukat. A Honvédelmi Minisztérium fegyelmi eljárást indított, és megerősítette a bázis őrzését. Ez is ismerősen hangzik.
A harmadik eset már kifejezetten szürreális. Amikor a kormány a napokban katonákat vezényelt a paksi atomerőműhöz, a látogatásról a hivatalos Facebook-oldalon is büszkén számoltak be – olyan fotókkal illusztrálva a posztot, amelyek az erőmű belső tereiben működő monitorokat, dokumentumokat és technikai eszközöket is megörökítettek. A képeket ugyan tíz percen belül lecserélték, este újabb törlések következtek, ám az eredeti felvételek hétfő reggelre már bekerültek a róluk tudósító sajtóanyagokba, ahonnan csak délelőtt tűntek el.
A kiberbiztonsági szakemberek erre vonatkozó figyelmeztetése nem elméleti: 2016-ban Oroszország részben nyilvános sajtófotók elemzésére támaszkodva hajtott végre kibertámadást Kijev egyik kulcsfontosságú áramszolgáltató alállomása ellen, amelynek következtében 225 ezer ember maradt fény nélkül. Az internetre egyszer felkerült képek teljes eltávolítása pedig – mint azt minden digitális biztonsági szakember tudja – gyakorlatilag lehetetlen.
A három eset együtt nem azt bizonyítja, hogy a Magyar Honvédség alkalmatlan a rábízott feladatra. Azt viszont igen, hogy a fizikai jelenlét önmagában nem elegendő, ha a szervezeti kultúra, az eljárásrend és az ellenőrzési mechanizmusok nem tartanak lépést a szándékkal. Katonákat telepíteni egy gyár köré látványos és politikailag kommunikálható intézkedés. Gondoskodni arról, hogy a látogatásról készült fotókat publikálás előtt valaki biztonsági szemmel is átnézze – nos, az már kevésbé látványos, de legalább annyira fontos lenne. Vagy mondjuk valódi szakértőket kellene politikai megbízottak helyett a megfelelő helyekre tenni.
Hasonlóan látványos és értelmetlen akció volt, amikor a hóhelyzet miatt Miskolcra tankot küldött a honvédelmi miniszter.
Igaz, legalább ki tudta menteni az elakadt honvédségi Suzukit.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
