Olvasónk története a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház sürgősségi osztályáról lesújtó képet fest a magyar sürgősségi ellátás valóságáról. 2025 decemberének egyik napján délelőtt 11 órakor derült ki, hogy édesanyja sürgősségi kórházi ellátásra szorul. Délután 4-kor érkeztek meg a kórházba, ahonnan a beteget végül csak hajnali fél 2-kor szállították át a megfelelő osztályra.
Az első gond már rögtön az elején jelentkezett: a betegszállító négy és fél órát késett. A mentősök szolgálatkészek és türelmesek voltak, a probléma egyszerű – túl kevesen vannak, és túlterheltek. Amikor végre megérkeztek a kórházba, a sürgősségi előtti váróterem zsúfolásig megtelt.
A triázsolás, vagyis a betegirányítás gyorsan megtörtént, így hamar kiderült, milyen ellátásra van szükség. A röntgenvizsgálatig azonban még két és fél órát kellett várni. A diagnózis felállítása összesen hat órát vett igénybe az érkezéstől számítva. Csak ezután került a beteg egy elkülönített folyosóra, ki a zsúfolt váróteremből.
A váróteremben komplett családok várakoztak egymás mellett. Volt, akin látszott, hogy tulajdonképpen csak azért van ott, mert legalább meleg van. A várakozók mintegy fele valójában nem sürgősségi ellátásra szorult – három nappal korábban történt velük valami, de akkor dolgoztak, most viszont volt idejük eljönni. Este tíz órakor sem apadt a létszám.
A váróteremben kávéautomata és üdítő állt rendelkezésre, a dohányosok az udvarra mehettek ki – szinte, mint egy vendéglátóegység, csak élő kiszolgálás nélkül.
A váróban mindenféle egészségügyi problémával küzdő beteg együtt várakozott: kábítószertől toxikus állapotban lévők, csak a lábukat rándítók, vérzők és magatehetetlen, hanyatt fekvő betegek egyaránt. A triázsolás viszonylag hamar megtörtént, a betegek elkülönítésére azonban nagyon sokáig kellett várni. Az ok egyszerű: nincs elég orvos.
Volt olyan beteg, akinek karján sárga szalag jelezte, hogy fél órán belül orvosi vizsgálatra kell kerülnie. Ennek ellenére két és fél óra múlva még mindig a folyosón feküdt. Az elkülönített részre nem követhették a betegeket a hozzátartozók, miközben kint négyen-öten is elkísértek egyetlen beteget. Senki nem szólította fel őket, hogy csak egy hozzátartozó legyen velük.
Amikor végre megszületett az orvosi döntés, hogy a beteget át kell helyezni egy másik osztályra, újabb próbatétel következett. Mivel a beteg csak őrzött felügyelet alatt álló járműben volt szállítható, ismét meg kellett várni a betegszállító szolgálatot. Ez újabb két és fél óra várakozást jelentett.
A délelőtt tizenegy órakor megállapított sürgősségi ellátás így hajnali fél kettőkor fejeződött be, amikor a beteg végre a megfelelő osztályra került. Ezt nevezik ma Magyarországon sürgősségi betegellátásnak.
A beteget januárban temették el.
Olvasónk fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem kimondottan a miskolci kórházat akarja ezzel a történettel minősíteni, szerinte hasonló helyzetek sajnos máshol is előfordulnak az országban.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
