Kedvencünkkel a Bükkben túrázni az egyik legjobb kikapcsolódás. Nem szabad azonban, hogy megfeledkezzünk a többi kirándulóról, illetve ennek a környezetnek a törékeny egyensúlyáról sem. Ezért amikor erdőben járunk háziállatainkkal kötelességünk szem előtt tartani néhány alapszabályt, ami megkönnyíti azt, hogy felnőttek, gyermekek, más kutyákkal vagy anélkül érkezők, kerékpárosok és maguk az élőhely lakói is biztonságban és jól érezhessék magukat a természetben. Cikkünk ezeket az alapvető tudnivalókat gyűjti egy csokorba, hogy eljuttassa a felelős, túrakedvelő gazdikhoz.
Amikor felvesszük a túrabakancsot és ráadjuk szeretett társunkra a hámot/nyakörvet, pórázt, akkor elsőre nem biztos, hogy az jut eszünkbe, hogyan is viselkedjünk az erdőben, hogy ne ártsunk az ott élő állatoknak, a többi kirándulónak és a táj értékeinek. Természetesen azt mindenki tudja, hogy az erdőben nem szemetelünk, és a legtöbben ezt be is tartják, azonban ennél sokkal körültekintőbbnek kell lennünk, ha igazán felelősségteljes magatartást kívánunk tanúsítani. Az alábbi “szabályok” segítenek ebben, ugyanis, ha ezeket betartjuk biztosak lehetünk abban, hogy megtettük amit megkövetel tőlünk a természet.
1: Az erdő nem csak a miénk
Amikor kutyával vágunk neki egy kirándulásnak számítanunk kell arra, hogy nagy valószínűséggel másokkal is találkozni fogunk, ezért négylábú társunkra mindig úgy kell tekintenünk, mint ahogyan a többiek látják őt. Képzeljük csak magunkat a kisgyermekes szülők, vagy éppen csemetéik helyébe és vegyük figyelembe az ő szempontjaikat is!
2: Jó kutya
Egy tágas mezőre érkezve a legjobb, ha elengedhetjük az ebet, hogy kedvére szaladgálhasson, hiszen ki ne szeretné látni, amikor felszabadultan és boldogan vágtázik. Ezt azonban igazság szerint csak akkor tehetjük meg, ha a kutya rendelkezik engedelmességi alapképzéssel, enélkül ugyanis, ahogy a közterületek mindegyikén, így az erdőben is tilos levennünk róla a pórázt. Valójában még vezetőszárral is csak megfelelően szocializált, bármilyen kritikus helyzetben könnyen visszahívható kutyussal sétálhatunk egy nagy réten.
3: “Ősünk a farkas”
Erdőjárás közben emlékezetben kell tartanunk azt is, hogy a kutya – bármilyen fajtáról legyen is szó – egy ragadozó állat. Amíg szabadon kószál többször szem elől veszíthetjük, és bár mindig visszatér hozzánk nem tudhatjuk milyen konfliktusba keveredik az erdő védtelen, vagy akár veszélyes állataival. Az apró emlősök és madarak fészkeit feldúlhatja, de akár üldözőbe is vehet egy vadat, egy ilyen kergetőzésbe pedig egy kimerült őzgida akár el is pusztulhat. Nem beszélve egy esetleges találkozással a malacait óvó vaddisznóval, ami beláthatatlan következményekhez vezethet.
4: Amit véletlenül viszünk haza
Egy felelős gazdi sosem felejti el megvédeni kedvencét a kullancsoktól és a bolháktól, ez mindenkinek a könyökén jön ki. Azonban az erdő sokkal több veszélyt rejt magában mint gondolnánk. Kutyánk az erdei állatokkal, azok ürülékével, tetemével is találkozhat, ami számos fertőzés forrása lehet a veszettségen, a parazitákon és a vaddisznók által terjesztett ebünkre nézve halálos Aujeszky-kóron keresztül. Éppen ezért Erdei kirándulás után fokozottan figyeljük kedvencünket, nem vált-e kedvetlenné, étvágytalanná, illetve nem romlott-e meg a térben való tájékozódása. Bármilyen tünet észlelése esetén azonnal forduljunk állatorvoshoz!
5: A “Simabőrű”
Az erdőben “villámló botjával” várakozó vadász nem feltétlenül rossz ember. A városok belterületével határos részeken ugyanis a lakott területeken is egyre gyakrabban megjelennek a vaddisznók, ezért az állomány apasztása érdekében magaslesekről történő ritkítás folyik. Ezt könnyen lehetetlenné tesszük, ha hajnaltájt vagy az esti órákban szabadon engedett kedvencünkkel járjuk a természetet ezeken a helyeken. Bár a kutyára a vonatkozó jogszabályok értelmében kizárólag akkor adhatnak le lövést, ha a kutya emberre vagy vadra támad, és a vad sérelme másként nem hárítható el, mivel mindenki halott már félreértésekről és balesetekről, jobb, ha kerüljük az ilyen helyzeteket. Legjobban akkor járunk el, ha napfelkeltétől napnyugtáig terjedő időszakban látogatjuk az erdőt, illetve nem árt az sem, ha szürkületkor, pirkadatkor láthatósági eszközökkel (világító/fényvisszaverő nyakörv, póráz, mellény) adjuk a vadászok tudtára, hogy a kutya tartozik valakihez.
6: Hivatalos verzió
Erdei kirándulásunkhoz feltétlenül hozzá kell tartoznia, hogy ismerjük a hivatalos jogszabályt, ami felelős állattartóként ránk vonatkozik. „Aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.” A rendelet Európa csaknem összes országában hasonlóképp hangzik és hatályos.
Azok, akik elolvasnak egy hasonló cikket, hogy megismerjék az erdőben történő kutyasétáltatás írott és íratlan szabályait már jó úton járnak, legjobb viszont az, ha mindezt be is tartjuk, méghozzá azért, mert fontos nekünk is, hogy megvédjük szeretett négylábú társainkat, hogy mások is jól érezhessék magukat a természetben, valamint, hogy ne veszélyeztessük annak értékeit.
Fotó: kertportal.hu/ Lajti Balázs
Forrás: agrojager.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
