Manapság a reklámok és a nyugati trendek azt sugallják, hogy a nők részvétele az eddig férfiasnak vélt munkakörökben is egyre elfogadottabb, ahogy fordítva, a férfiak is végeznek nőiesebb feladatokat megélhetés céljából. Az egyik építőipari segédanyagokat és eszközöket forgalmazó nagy cég például egy fiatal női burkolót alkalmaz reklámjaiban, aki mára kilencezer követővel rendelkezik a Facebookon. A női szerepvállalás a területen azonban hazánkban igen ritka és a teljes igazság merőben eltér ettől az idilli képtől. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Emma története, aki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében próbált egyedül érvényesülni a hideg-meleg burkoló szakmában.
Emma a szociális szférában dolgozott, és fizetéskiegészítés céljából kezdett segédmunkásként tevékenykedni egy burkoló mellett. Az élete aztán úgy alakult, hogy elbúcsúzott munkahelyétől, és teljes mértékben az építőipar felé fordult. Egy mester segítsége a mindennapi munkában elengedhetetlen lépcsőfok a valódi fejlődéshez, és a lány remek alkalomnak találta a lehetőséget, hogy megtanulja használni az eszközöket, illetve, hogy kialakuljon benne egyfajta alázat a hivatás iránt, ami szintén nélkülözhetetlen minden szakember számára.
Az ekkor 29 éves Emma kis híján két éve dolgozott munkaadójával, és közben elkezdett iskolába is járni, hogy egyszer majd belőle is szakember válhasson. Időközben munkahelyet is váltott és egy vállalkozó szárnyai alatt valódi lehetőséget kapott a fejlődésre, ugyanis főnöke mindenben támogatta és nem volt olyan eszköz, ami ne állt volna a lány rendelkezésére a munkavégzéshez.
Nagyjából egy év elteltével azonban megváltoztak Emma körülményei. Az építőiparban használt alapanyagok árai az egekbe szöktek és egyre kevesebb munka akadt, ami miatt a lány főnökének változtatnia kellett a vállalkozásán és a brigád, amelyikben Emma is dolgozott, feloszlott.
Ekkorra a fiatal nő már elvégezte a hivatalos hideg-meleg burkoló képzést, ezért úgy döntött, egyedül is megpróbál érvényesülni az építőiparban.
A lány lapunknak elárulta, hogy önállósodásának kezdetén sok biztatást, de legalább annyi lenéző megjegyzést is kapott. Az idősebb szakemberek nem nézték jó szemmel próbálkozásait, és sokszor bántó hangnemben próbálták eltántorítani őt a hivatástól, mondván, hogy „nem való ez a munka egy nőnek, majd meg fogja látni idővel”.
Emma hozzátette, hogy eleinte megrendelői is csak akkor akadtak, ha sokkal olcsóbban vállalt el egy-egy munkát, hiszen még kezdőnek számított. Ráadásul hiába teltek el újabb hónapok, a helyzete szinte semmit sem változott, a szakemberek, akikkel munkája során találkozott, sokszor adtak hangot kételkedésüknek a lány szakértelmét illetően, ahogy jónéhány esetben ezt maguk a megrendelők is megtették.
A leggyakrabban azt tették szóvá neki, hogy inkább egy pocakos férfira számítottak volna, mintsem egy törékenynek tűnő fiatal hölgyre.
Bár a lányt ez sem tántorította el a céljaitól, és ezek után sem szerette volna feladni azt a vágyát, hogy nőként találja meg a helyét az építőiparban, valami lassan megváltozott benne. A valóság alkalmanként kezdte őt elbátortalanítani, és egyre többször jutott eszébe, hogy nem fog sikerülni számára a cél, hogy burkolóként keresse a kenyerét. Az építőiparban történő munkavégzéssel ugyanis a bántó megjegyzéseken kívül még számos kényelmetlenség és néha még veszély is jár egy nő számára.
Egy burkolónak például gyakran számolnia kell azzal is, hogy ha szólítja a szükség, akkor nincs hová mennie, ugyanis a fürdőszoba, amiben dolgozik, nagy valószínűséggel teljesen csupasz és nincs benne wc sem. Egy férfinak ez kevesebb problémát okoz, ők ilyenkor alternatív megoldásokkal könnyebben kiküszöbölik ezt a problémát, egy nőnek viszont ez komoly nehézséget jelent – nem beszélve a lányok problémás napjairól. Emma elmondta, hogy sokan ilyenkor gyakran megengedték neki, hogy a lakás egy másik mellékhelységét használja, de olyan is előfordult, hogy hiába állt volna erre lehetőség, nem kapott engedélyt, vagy amikor nem a lakásban dolgozott, akkor csak felügyelet mellett léphetett be oda.
Aktuális férfi munkaadója eközben az ajtó előtt, az előszobában várta, amíg ő végzett a mosdóban – ez pedig meglehetősen kellemetlen élmény volt a számára.
A legriasztóbb eset Emma pályafutásában szintén egy férfi megrendelőjével esett meg, aki több ízben szexuális felajánlásokat tett a lánynak, egy alkalommal pedig amikor dolgozni hívta őt, megkérte, hogy menjen fel vele a lakásba megbeszélni az aznapi feladatokat. A lakhelyre érve a beszélgetés aztán egész más fordulatot vett, mint amire Emma számított. Amikor már nagyon egyértelművé vált, hogy a férfi nem burkolni hívta a fiatal nőt, az úgy döntött elhagyja a helyiséget, az ajtót azonban zárva találta. Szerencsére a lánynak sikerült kijutnia és az ijedtségen kívül nem esett bántódása, de az eset érthetően megviselte.
Emma azonban kitartó volt és ezek után is folytatta munkáját az építőiparban. A helyzete viszont nem javult: törékeny nőként nem keltette „igazi burkoló” benyomását, így néhány esettől eltekintve szinte mindig olcsóbban kellett dolgoznia, mint ahogyan az megérte volna neki. Amikor ezt megelégelte, és egy feladat elvégzéséért magasabb árat kért, a megrendelő átadta munkáját valaki másnak, aki szinte ingyen elvállalta. Ekkor döntött úgy Emma, hogy négy és fél év után nem folytatja tovább az építőiparban és keres magának egy „nőiesebb” szakmát, ahol talán majd komolyan veszik őt.
Ez a kis történet hűen ábrázolja az igazi valóságot a nők lehetőségeiről hazánkban. Hiába hallani rendhagyó példákról, be kell vallanunk, hogy még sok időre és haladóbb szellemű gondolkodásra volna szükségünk ahhoz, hogy a nem tipikusan nekik szánt szerepekben is úgy tudjanak érvényesülni, hogy az probléma – és legfőképp veszélymentes legyen.
Fotók: noivalto.hu, Ripost
Kőkemény Minnesota
A „férfimunkát” végző nők nehézségeit remekül ábrázolja egy 2005-ben bemutatott amerikai filmdráma, melynek címe: „Kőkemény Minnesota”. A valós történeten alapuló alkotás egy hölgyről szól, aki elhagyja az őt sértegető férjét és visszatér szülővárosába, Észak-Minessotába, ahol szüksége lesz egy jó és biztos állásra. Legjobb barátnője segítségével álláslehetőséget kap egy fémbányában. Azonban rájön, hogy a férfiak, akikkel dolgozik, nem igazán látják szívesen, mint női munkaerőt és szexista viccekkel bombázzák. Azt persze nem lehet elmondani, hogy a film letükrözi a magyar hozzáállást a témában, de remek példa arra, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy függetlenedni vágyó nőnek, aki egy jobb megélhetés reményében a hölgyektől nem megszokott módon igyekszik megkeresni a kenyérrevalót, és talán szolgálhat némi tanulsággal, illetve figyelemfelkeltéssel.
