Három falu összenövésével jött létre a Heves megyei viszonylatban rendkívül hosszú település, ami a festői szépségű tájjal együtt végképp komoly érdekességgé teszi a területet. Ha még nem jártunk “a bükk kapujában”, feltétlenül látogassuk meg.
Bár mára a lakosságszám inkább csökken, mint nő, a háromezer főt még így is eléri. A részleteknek az Itthonrolhaza.hu szerkesztője ment utána.
Valójában tehát nem is egy településről beszélünk, de összeépült, így még ha igazgatási szempontból nem is képez egy egységet, valójában egy településről beszélhetünk. Helyiektől hallhattunk már a New York-Philadelphia-Baltimore-Washington megapoliszhoz hasonlítani a három falu összenövésével keletkezett, jelentős hosszúságú falut. Légvonalban ugyanis hat kilométer, de gyalogszerrel természetesen kicsit többet kell kutyagolni.
Persze a hasonlatot viccként szokták megejteni, hiszen a három település (Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz és Szentdomonkos) lakosainak összlétszáma épp csak meghaladja a 3.000-et.
A település a Bükk kapujának tekinthető, ugyanis, ha az ide látogató Budapest irányából (Pétervására felől) érkezik meg, akkor a három településen keresztül haladva éri el a Bükk-vidéket, Szilvásvárad például mindössze 12 kilométerre van légvonalban – bár a hegyes-dombos viszonyok miatt jóval többet kell menni ahhoz, hogy a nagyhírű Szalajka-völgyhöz eljuthassunk, vagy éppen lovas versenyeket nézzünk, vagy együnk egy jó kispisztrángot az igen színvonalas kisvendéglőkben!
Nos, a fennmaradt adatok szerint Bükkszenterzsébet még II. András uralkodásának ideje alatt települt be, és nevét II. András leányától Szent Erzsébettől vette. Egyházát valószínűleg a szent királyleány kíséretéhez tartozó Farkas és Dávid alapították, és 1244-ben IV. Béla királytól engedélyt nyertek, hogy nővére tiszteletére egyházat építhessenek.
A település 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben a hevesi kerület plébániái között Sancta Elisabeth néven fordult elő. 1451-ben Egyházasszenterzsébet, 1466-ban már Szenterzsébet néven szerepelt.
Szentdomonkos ehhez képest szinte siheder, ugyanis nevét 1459-ben említette először oklevél, mint a Rédeiek birtokát, de ekkor birtokos volt itt még a Szentdomonkosi család is, valamint birtokos lehetett itt még a Varju család is, mert Szentdomonkosi előnévvel élt. 1492-ben pedig már az Oláh család birtokaként említették.
A harmadik települést, Tarnaleleszt Lelez néven említik először írásban egy 1280-ban kelt oklevélben. Az 1330-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel Lelez néven. A török 1540-ben elpusztította, de néhány évvel később újjáépült. Hódoltsági terület lett. Az 1500-as évek közepétől kezdve 1945-ig többek között az Istenmezei, Nádasdy, Daróczy és Lórántffy családok voltak a birtokosai.
A falvak összenövése egyébként akkor gyorsult fel igazán, amikor Borsodnádasdon, illetve Ózdon egyre nagyobb számú munkáskézre volt szükség, addig ugyanis az erdő, illetve a nem a legjobb, és nem is nagy területű szántók nem tartottak volna el akkora népességet, mint akkoriban.
Mára erősen fogyóban van a lakosság, a települések fejlődése meglehetősen visszafogott, ugyanakkor az a természeti környezet, ahol ráakadhatunk a magyar vidék sajátságos megapoliszára, egészen fantasztikus! Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk, aki még nem járt erre, mindenképpen látogasson el ezen településekre.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
