Az OpenAI által fejlesztett és tavaly novemberben elindított mesterséges intelligencia (MI) chatbot, a ChatGPT világszerte hatalmas hullámokat gerjesztett és gerjeszt a mai napig. A techvilág nagyágyúi, MI-fejlesztők hada és más neves értelmiségiek is az emberiségre leselkedő alapvető kockázatot látnak az MI kontroll és felügyelet nélküli fejlesztésében, ezért a további fejlesztések felfüggesztését kérték. A mesterséges intelligenciák által uralt jövőképtől való rettegés mellett az ügynek gazdasági-társadalmi oldala is van: a Goldman Sachs korábbi elemzése szerint akár 300 millió állást is át tudna venni az MI, többek között a szövegírást is. A Másfélfok szerkesztősége feltett 7+1 kérdést a chatbotnak a klímaváltozáshoz kapcsolódóan az általánostól a nagyon konkrétig, majd értékelte azokat. Bár minden szentnek maga felé hajlik a keze, elöljáróban elmondhatjuk, hogy továbbra is érdemes lesz tudományosan megalapozott cikkeket olvasni, amit emberek írnak. Például ezt, melyet a masfelfok.hu bocsátott a Borsod24 rendelkezésére.
A mesterséges intelligencia egyáltalán nem egy ördögtől való, eredendően rossz technológiai fejlesztés. Már most jelen van az életünk számtalan területén, de a környezeti-éghajlati válság megoldásában is a segítségünkre van és lehet még jobban a jövőben. Amivel ebben a cikkben kísérletezünk, hogy milyen szinten áll szövegírás tekintetében, és valóban kell-e attól tartanunk, hogy “elveszi a munkánkat.” Megfordítva a kérdést: érdemesebb volna a társadalomnak az MI-től tájékozódnia az éghajlatváltozás témájában? A válaszunk pedig az, hogy jelenlegi formájában egyértelműen nem, és a későbbiekben sem biztos (ld. az utolsó kérdéshez fűzött gondolatainkat).
A kérdéseket szándékosan magyarul tettük fel, a válaszokat pedig egyszer generáltuk, meghagyva a fogalmazásbeli hibákat, az értelmetlen szavakat vagy a félbe hagyott mondatokat. Nem a chatbot pellengérre állítása volt a célunk, hisz forráskezelése többszörösen korlátozott, hanem a kíváncsiság, hogy jelenlegi formájában, az általa elérhető információk alapján milyen válaszokat ad. Minden esetben előbb a kérdést és a generált választ közöljük, utána pedig az értékelést-kiegészítést.
1. Mi és ki okozza korunk éghajlatváltozását?
“Korunk éghajlatváltozását az emberi tevékenységek okozzák, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az üvegházhatású gázok, mint például a szén-dioxid, a metán és a nitrogén-oxidok, megtartják a Napból érkező hőt a Föld légkörében, és így növelik a Föld átlaghőmérsékletét. Az iparosodás, a közlekedés, a mezőgazdaság és az erdőirtás mind hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához.
Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testületének (IPCC) legújabb jelentése szerint az emberi tevékenységek okozzák a globális átlaghőmérséklet növekedését, és ennek jelentős hatása van a világ számos területére, beleértve az időjárást, a tengerszintet és a biológiai sokféleséget. A jelentés azt is kimutatta, hogy a jelenlegi globális felmelegedési trend fenyegetést jelent az emberi élet és az ökoszisztémák számára, és sürgős cselekvést igényel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a klímaváltozás hatásainak enyhítése érdekében.”
Igaz, hogy korunk éghajlatváltozását az emberi tevékenységhez (antropogén folyamatok) köthető üvegházgáz kibocsátás okozza, azonban az üvegházhatás folyamatát hibásan írta le a ChatGPT. Az üvegházgázok a közvetlenül Napból érkező sugárzást átengedik. A földfelszín által kibocsátott hősugárzás egy részét azonban nem engedik távozni a világűr felé és ez melegítő hatással van a légkörre.
A globális felmelegedés okozta éghajlatváltozás regionálisan eltérő mértékű hatásokkal járhat, azonban a Föld minden területét érinti az óceánoktól a hegyvidékekig. Különösen jelentősek a kockázatok az emberiség jó részének otthont adó tengerparti területeken és városokban. Minél tovább halogatjuk a kibocsátás csökkentést és a felmelegedés lassítását és visszafordítását, annál nagyobb területeken veszítjük el a biztonságosan élhető környezetet.
Fontos még kiegészíteni a ChatGPT-féle választ azzal, hogy azt, hogy a jelenleg zajló felmelegedés hatására történő éghajlatváltozást az ember okozza, már régóta tudjuk.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb jelentése csak újból megerősítette ezt a tudományos tényt.
2. Milyen hatásai vannak a klímaváltozásnak Magyarországon, és mi várható a jövőben?
“A klímaváltozásnak már most is vannak hatásai Magyarországon, és a jövőben várhatóan ezek a hatások tovább fognak erősödni. A következőkben összefoglaljuk a legfontosabb hatásokat.
- Hőmérséklet-emelkedés: Az átlaghőmérséklet Magyarországon már most is növekszik, és ez várhatóan tovább fog folytatódni. Ez az éghajlati változás komoly hatással lehet a mezőgazdaságra, az erdőkre, a természetvédelemre és az emberi egészségre.
- Csökkenő csapadékmennyiség: A klímaváltozás hatására várhatóan csökken az átlagos csapadékmennyiség Magyarországon, és egyre gyakoribbak lesznek az aszályok. Ez káros hatással lehet a mezőgazdaságra, az erdőkre és az ökoszisztémákra általában.
- Extrém időjárási események: A klímaváltozás miatt Magyarországon egyre gyakrabban előfordulnak extrém időjárási események, mint például viharok, jégesők és árvizek. Ezek a hatások komoly károkat okozhatnak a természetben, a gazdaságban és az emberek életében is.
- Tengerszint-emelkedés: A klímaváltozás hatására a jégsapkák olvadása miatt a tengerszint világszerte emelkedni fog. Ez hatással lehet az alacsonyabban fekvő területekre, így Magyarországon is a Duna menti területekre.
- Egészségügyi hatások: A klímaváltozás hatására Magyarországon várhatóan egyre gyakrabban fognak előfordulni az aszályok és a hőhullámok, ami káros hatással lehet az emberi egészségre, például az idősek és a betegek számára.
Összességében tehát Magyarországon is súlyos hatásai vannak a klímaváltozásnak, és a jövőben várhatóan ezek a hatások tovább fognak erősödni, ha nem sikerül megfelelő intézkedéseket hozni a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében.”
Valóban igaz, hogy a klímaváltozás már napjainkban is érzékelhető Magyarországon és a jövőben a hatások erősödése valószínűsíthető. A hőmérséklet emelkedése megfigyelhető az Országos Meteorológiai Szolgálat közel 120 évre vonatkozó, méréseken alapuló idősorán.
A jövőre vonatkozó klímamodell-szimulációk szerint további melegedés várható hazánkban: ennek mértéke azonban jelentősen függ attól, hogy milyen éghajlati forgatókönyvet követünk, hogyan alakul az üvegházgáz-kibocsátás. Az átlagértékek mellett a hőmérsékleti szélsőségek gyakoriságában és intenzitásában is változás várható (fagyos napok száma, téli napok száma, zord napok száma, hőhullámok, melegrekordok).
A csapadék az elmúlt kb. 122 évet vizsgálva egy kismértékű csökkenő tendenciát mutat. A jövőre vonatkozó szimulációk esetén érdemes havi vagy évszakos skálán vizsgálódni, nem pedig éves szinten, mert ez utóbbi esetben az ellentétes előjelű változások kiolthatják egymást. A szélsőségek irányába való eltolódás lesz inkább jellemző a klímamodell-szimulációk szerint.
Tovább növekedhet például a súlyosan aszályos évek száma a jelenlegi kibocsátások folytatását tekintő forgatókönyv szerint. A havazás arányaiban várhatóan csökkenni fog a magasabb hőmérsékleti értékek miatt. Az extrém esőzések számának és intenzitásának is a fokozódása valószínűsíthető – ezen változások már az elmúlt kb. 120 évet vizsgálva is látszanak.
Az extrém időjárási jelenségek gyakorisága és intenzitása is növekedni fog tehát a szimulációk szerint, mind a hőmérséklet, mind a csapadék tekintetében, továbbá extrém szélviharok valószínűsíthetők, de itt is fontos tényező, hogy melyik forgatókönyvet fogjuk megvalósítani.
A tengerszint emelkedése hazánkat nem érinti közvetlenül, így ez egy komolyabb hiba a részéről.
A fent leírt, már megfigyelt és a jövőre valószínűsíthető változások hatásai közül többet is helyesen említett a ChatGPT. Ilyen az erdőkre, a mezőgazdaságra, a természetre, az emberi egészségre, az egészségügyre, az ökoszisztémákra, a gazdaságra. Sok esetben a közvetlen hatások jelennek meg (pl. hőhullám – emberi egészség), máskor viszont a közvetett következményekkel kell számolnunk (pl. extrém csapadék – árvíz – gazdasági, infrastrukturális kár).
A záró mondatban igaza van a ChatGPT-nek: ha nem hozunk még időben megfelelő intézkedéseket a kibocsátások csökkentésének érdekében, akkor az éghajlatváltozás hatásai csak fokozódni fognak hazánkban.
3. Hogyan alakultak a csapadékviszonyok Magyarországon az elmúlt 122 évben?
“Magyarország éghajlati viszonyai változatosak, és az ország területén jelentős eltérések vannak a csapadékviszonyokban. Az elmúlt 122 évben azonban általánosságban a csapadékmennyiség emelkedő tendenciát mutatott.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján az átlagos éves csapadékmennyiség Magyarországon az elmúlt évszázadban 550-700 mm között változott. Az 1900-as évek elején az átlagos éves csapadékmennyiség körülbelül 600 mm volt, majd az évszázad közepéig fokozatosan emelkedett, elérve az 1960-as évek végén a maximumot, körülbelül 700 mm-t. Azonban az 1970-es évektől kezdve csökkent a csapadékmennyiség, és az 1990-es évek elejére visszatért az 1900-as évek elején mért értékekhez. Azóta is változékonyak a csapadékviszonyok, de általánosságban az átlagos éves csapadékmennyiség növekvő tendenciát mutat.
A csapadék eloszlása azonban nem egyenletes az országban, az Alföldön általában kevesebb csapadék esik, mint a hegyvidékeken. Az éghajlati változások és a klímaváltozás hatására várhatóan tovább változnak a csapadékviszonyok Magyarországon, de az pontos hatása még nem teljesen ismert.”
Az országon belül valóban különbségeket találhatunk az egyes régiók éves csapadékmennyisége között (500-600 mm vs. > 700 mm). Az elmúlt 120 évben (1901-2020) viszont összességében egy kismértékű (4%-os) csökkenés lépett fel az évi átlagos csapadékmennyiségben Magyarországon. Ha csak az elmúlt 30 évet tekintjük, akkor tapasztalható növekedés.
Megjegyezzük, hogy az előző kérdésre adott válaszban csökkenő tendenciát írt a ChatGPT is, tehát itt ellentmond önmagának, még ha nem is specifikusan erre irányult az a kérdés.
Fontos lenne ennél a kérdésnél kitérni a csapadék éven belüli eloszlására is, mert az egyes évszakokban fellépő ellentétes előjelű változások akár ki is olthatják egymást éves átlagokat tekintve. Például 1901-2020 között a tavaszi csapadékösszeg átlagosan 17%-kal csökkent, míg nyáron 7%-kal nőtt. A klímamodell-szimulációk szerint Magyarországon a téli csapadékmennyiség növekedése valószínűsíthető, míg nyáron a csapadékos napok számának csökkenése, de az extrém csapadék növekedése várható. Összességében az évi átlagos csapadékösszegben nem valószínűsíthető jelentős változás.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint 500-800 mm között alakul az évi csapadék mennyisége hazánkban (de ez a figyelembe vett időszaktól függően változhat). A csapadékösszeg nem emelkedett fokozatosan az 1900-as évek elejétől és nem 1960-ban érte el maximumát, és az 1970–es évektől sem volt minden évre igaz a csökkenés: alapvetően a változékonyság jellemző.
A területi eloszlás valóban a válaszban leírtak szerint alakul általánosságban. A klímaváltozás hatására a következő években várható tendenciák tényleg nem ismertek pontosan, hiszen nagy a bizonytalanság, a csapadék az egyik legváltozékonyabb meteorológiai elem térben és időben. Az azonban a legtöbb modellszimuláció szerint valószínű, hogy szélsőségesebb csapadékviszonyok várhatók hazánkban a jövőben: több és hosszabb száraz időszak, valamint gyakoribb extrém csapadéktevékenység.
4. A klímaváltozás mérséklésében az egyéneknek vagy a politikai-gazdasági döntéshozóknak nagyobb a szerepe és felelőssége?
“Mind az egyéneknek, mind a politikai-gazdasági döntéshozóknak fontos szerepük és felelősségük van a klímaváltozás mérséklésében.
Az egyéneknek fontos szerepük van abban, hogy csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátásukat, például kevesebb autót használnak, csökkentik az energiafogyasztásukat vagy a vegetáriánus étrendre váltanak. Egyéni döntéseikkel és cselekedeteikkel elősegíthetik a fenntartható életmódra való áttérést.
Ugyanakkor a politikai-gazdasági döntéshozóknak is nagy szerepük van abban, hogy a klímaváltozást mérsékelő politikák és intézkedések legyenek hatékonyak. Ez magában foglalja az olyan intézkedéseket, mint a szén-dioxid adók bevezetése, a megújuló energiaforrások támogatása, a közlekedési infrastruktúra és a tömegközlekedés fejlesztése, az épületek energiahatékonyságának javítása és a klímaváltozással kapcsolatos kutatások finanszírozása.
A politikai-gazdasági döntéshozók felelőssége további intézkedések elfogadása és végrehajtása, amelyek hatékonyan csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, és elősegítik a fenntartható fejlődést. Az egyéneknek és a döntéshozóknak egyaránt el kell köteleződniük a klímaváltozás mérséklése érdekében tett lépések iránt, hogy elősegítsék a bolygó jövőjének megőrzését.”
Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy mind az egyéneknek, mind a politikai-gazdasági döntéshozóknak fontos szerepük és felelősségük van a klímaváltozás mérséklésében. Az IPCC szerint az egyéni cselekvések a globális kibocsátást akár 40-70%-kal csökkenthetik az évszázad közepére, amennyiben ezt rendszerszintű változások is segítik.
Amint azt a ChatGPT említi is, az egyéni cselekvés szempontjából az egyik legnagyobb lehetőség a fenntartható, klíma-barát közlekedésben van (pl. tömegközlekedés, mikromobilitási eszközök, távmunka előnyben részesítése), azonban ehhez városainkat is újra kell terveznünk, hogy azok ne autóközpontúak legyenek. Az azonban tévhit, hogy a klímaváltozás mérséklésére mindenkinek vegetáriánussá kellene válnia. Csökkentett húsfogyasztással, és tápanyagokban gazdag, de nem kizárólagos növényi alapú táplálkozással az egészségünkért és a környezet- és klímavédelemért is tudunk tenni.
Amellett, hogy a hétköznapokban igyekszünk csökkenteni szénlábnyomunkat, a szavazófülkén túl a pénztárcánkkal is szavazunk: épp úgy, ahogy politikai döntéshozóinkat mi ültetjük a székükbe, mi döntünk arról is, hogy mely cégek termékeit támogatjuk. Kevesebb, tudatos és kíméletesebb fogyasztással hozzájárulunk a természet és az éghajlat megóvásához is.
Bár az egyéni cselekvés kulcsfontosságú, infrastrukturális, intézményi és gazdasági vezérlőkkel elősegíthetjük, vagy épp akadályozhatjuk a fenntarthatóságra való átállást. Ha a rendszerszintű változtatások nem teremtik meg a megfelelő feltételeket, akkor nem tudjuk kihasználni az egyéni fogyasztás megváltoztatásában rejlő óriási kibocsátás-mérséklési potenciált – ez a feltételes viszony nincs említve a ChatGPT válaszában, pedig ez egy sarkalatos pont.
A legnagyobb felelőssége és lehetősége továbbra is a kiterjedt erőforrásokkal gazdálkodó államnak és a jogszabályokat alkotó törvényhozásnak van.
Üzleti modellek és stratégiák akadályként és gyorsítóként is működhetnek a dekarbonizáció felé vezető úton, hiszen lehetőségük van befektetni kutatásokba, új technológiák megvalósítására vagy a marketing által a fogyasztók preferenciáinak megváltoztatására. A ChatGPT említi a klímaváltozással kapcsolatos kutatások fontosságát, kiegészítésként érdemes megjegyezni, hogy emellett óriási szükség van olyan alkalmazott kutatásokra és fejlesztésekre, melyek elősegítik a tiszta energiára való átállást és a klímaváltozás mérsékléséhez szükséges innovációkat a gazdaság minden terén.
Végezetül érdemes hangsúlyozni, hogy a klímaváltozás és annak mérséklése nem a bolygó jövőjéről szól, hanem az emberi civilizációról és az összes mostani élővilágról. A Föld, ahogy az univerzum is – Carl Sagan szavait idézve – indifferens a létezésünk iránt.
5. Összhangban vannak Magyarország klímapolitikai céljai és klímastratégiája a Párizsi Megállapodásban foglalt célokkal?
“Magyarország klímapolitikai céljai és klímastratégiája részben összhangban vannak a Párizsi Megállapodásban foglalt célokkal, azonban vannak területek, ahol további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megfeleljenek a megállapodásban foglalt célkitűzéseknek.
A Párizsi Megállapodás célja az, hogy az összes résztvevő ország csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, és így globálisan 2 Celsius-fok alatt tartsa a globális átlaghőmérséklet emelkedését, lehetőség szerint 1,5 Celsius-fok alatt.
Magyarország 2030-ra azt tűzte ki célul, hogy a 2005-ös szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti az üvegházhatású gázkibocsátását, valamint növeli az obi áramtermelés részarányát. Ezen túlmenően a klímavédelmi stratégiája kiemelten kezeli az erdővédelem és az erdősítés kérdését, valamint célja a megújuló energiaforrások arányának növelése az energiafelhasználásban.
Azonban, egyes környezetvédelmi szakértők szerint ezek a célok nem eléggé ambiciózusak, és további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország a Párizsi Megállapodásban foglalt célokat teljes mértékben teljesítse. Továbbá, a Magyarország által elfogadott stratégiai dokumentumoknak a megvalósítására is szükség van ahhoz, hogy az ország a fenntartható fejlődés útján haladjon.”
A válasz nagyrészt helyesnek mondható, de némi pontosításra és árnyalásra van szükség. A magyar Országgyűlés 2020-ban elfogadta a klímatörvényt, amely szerint 2030-ra hazánk 40%-kal fogja csökkenteni a kibocsátásait az 1990-es, nem pedig a 2005-ös szinthez képest, és 2050-ra elérjük a nettó zéró kibocsátásokat.
Bár ez a cél első ránézésre jól hangozhat ugyan, de valójában annyit jelent, hogy a következő tíz évben nem teszünk annál többet, mint amit már most is csinálunk, és a kibocsátáscsökkentés túl nagy hányadát hagyjuk a 2030-at követő időszakra. Vagyis az addig megspórolt erőfeszítéseket később erőltetett ütemben, még nagyobb erőfeszítések és társadalmi költségek árán kell majd pótolnunk. Tehát messziről nézve igaz, hogy “részben összhangban” vannak a hazai klímacélok és klímastratégia a Párizsi Megállapodással, de közelebbről megvizsgálva már látszik, hogy gyenge lábakon állnak és nem elegek.
Szakértők szerint az 1990-es bázisévhez képest legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési célt kellene meghatároznunk 2030-ra (az EU 55%-os klímacélját a blokknak együttesen kell elérnie, tehát az egyes országok kibocsátás-csökkentési céljai eltérhetnek, az 55%-hoz képest lehetnek alul- és fölülteljesítők is).
Erre képesek is lennénk, ugyanis számos kiaknázatlan kibocsátás-csökkentési lehetőségünk van mind az energiahatékonyság, mind a megújulók terén. Magyarország az elkövetkezendő években hatalmas pénzösszeget hívhat le az EU Helyreállítási és Ellenálló Képességi Eszközéből (RRF) a rendes uniós költségvetési kereten túlmenően is. Ezeknek a forrásoknak a célzott és hatékony felhasználásával hazánk példát mutatva csökkenthetné kibocsátásait a közösségen belül, és a most zajló zöld ipari forradalomban versenyelőnyt szerezhetne a jövő klímasemleges világgazdasági rendszerében.
Mindemellett Magyarország befolyásolja (ez idáig többször negatívan) az Európai Unió klímapolitikáját is, ami pedig kihat a globális klímapolitikára is. Bár az EU viszonylag korán bejelentette, hogy 2050-re klímasemlegességet kíván elérni, az ehhez igazított új, 2030-as célszám (legalább 55%-os csökkentés az 1990-es szinthez képest) nem elég ahhoz, hogy az EU vállalása a Párizsi Megállapodással kompatibilis legyen. Ahhoz, hogy az EU igazságosan kivegye részét a globális közös célból, 2030-ig legalább 58-70%-os kibocsátás-csökkentésre lenne szükség, emellett pénzügyi támogatással kellene segítenie az EU-n kívüli szegényebb országok klímavédelmi intézkedéseit.
Végezetül érdemes pontosítani azt is, hogy a Párizsi Megállapodásban a kormányok abban állapodtak meg, hogy a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 °C alatt tartják, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az emelkedés mindössze 1,5 °C legyen.
6. Milyen pozitív hozadékai volnának annak, ha képesek lennénk 1,5 Celsius-fok környékén stabilizálni a globális felmelegedést a 21. század végéig?
“Ha képesek lennénk 1,5 Celsius-fok körüli stabilizációra a globális felmelegedés terén a 21. század végéig, akkor számos pozitív hatás lenne a bolygóra és az emberekre nézve.
Az alábbiakban néhány fontos hozadékot sorolok fel:
- Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási események csökkenése: A 1,5 Celsius-fokos korlátozás elérése csökkentené az aszályok, árvizek és erdőtüzek számát, amelyek már most is jelentős károkat okoznak a világban.
- Több élelmiszer-termelési lehetőség: Az éghajlatváltozás hatására sok országban csökken az élelmiszer-termelés. A korlátozás elérése segíthet abban, hogy a jövőben több élelmiszer-termelési lehetőség nyíljon meg, így segítve az élelmiszer-biztonságot.
- Csökkentett egészségügyi kockázatok: A melegebb időjárás elősegíti a betegségek és fertőzések terjedését, például a maláriát és a dengue-lázat. A 1,5 Celsius-fokos korlátozás csökkentené ezeknek a betegségeknek a kockázatát és terjedését.
- Csökkentett tengeri szint emelkedés: Az éghajlatváltozás hatására a jéghegyek és a jégtakarók olvadása miatt a tengeri szint is emelkedik. A korlátozás elérése csökkentené a tengeri szint emelkedésének ütemét, ami megóvná az alacsonyan fekvő területeket a tengerszint emelkedésének káros hatásaitól.
- Gazdasági előnyök: Az éghajlatváltozás kezelésére tett intézkedések, mint például az energiatakarékos technológiák és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, hosszú távon pénzt takaríthat meg a gazdaság számára.
Összességében, ha sikerülne 1,5 Celsius-fokos korlátozást elérni a globális felmelegedés terén a 21. század végéig, akkor az jelentős előnyökkel járna a bolygó és az emberek számára.”
A válasz alapvetően helyes, hiszen arra fekteti a hangsúlyt, hogy ha sikerül 1,5°C körül stabilizálni a globális felmelegedés mértékét, akkor kisebb mértékű lenne a ránk és az élővilág többi szereplőjére váró éghajlati kockázat mértéke. Több helyen hibás azonban a megfogalmazás, mert a ChatGPT úgy fogalmaz, hogy a kibocsátáscsökkentés csökkentené az extrém időjárási események számát valamint növelné az élelmiszer termelést. Valójában azonban a globális felmelegedés okozta éghajlatváltozás hatására növekszik az extrém időjárási események száma és jelentős mértékben csökkenhet a mezőgazdasági termelés.
Az éghajlatváltozás mérséklésével ezen kockázatok növekedését tudnánk visszafogni.
Igaz azonban, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodás hozzájárulna a jólétünkhöz.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 1,5°C-os felmelegedés átlépése nem azt jelenti, hogy visszafordíthatatlan mederbe tereljük az éghajlatváltozást. Azonban minden egyes tized fok melegedéssel egyre veszélyesebbé válik a földi éghajlat, ahogy azt az egyre gyarapodó és súlyosbodó hőhullámok, áradások és aszály mutatják. Miközben halogatjuk a valódi cselekvést az éghajlatváltozás mérséklésére, egyre több éghajlati fordulópont kerül vészes közelségbe és bizonyos hatásokhoz már nem fogunk tudni alkalmazkodni.
7. Ha tisztában vagyunk vele, hogy a klímaváltozás jelentős kockázatokat jelent az egész emberi civilizáció és az ökoszisztémák számára, valamint annak mérséklése számos pozitív hozadékkal járna, akkor miért nem cselekszünk a probléma súlyának megfelelően? Hogyan tudnánk ezen változtatni?
“A klímaváltozás súlyos probléma, amely komoly kockázatokat jelent az egész emberiség és a bolygó számára. Azonban sok oka van annak, hogy nem cselekszünk a probléma súlyának megfelelően.
Egyik oka lehet az emberek közönye és tudatlansága a klímaváltozás jelentőségéről és következményeiről. Sokan nem érzékelik, hogy a klímaváltozás valódi veszélyt jelent, vagy úgy érzik, hogy az probléma csak a jövőben jelentkezik majd, és nem jelent azonnali fenyegetést.
Egy másik ok a politikai akarat hiánya lehet. A klímaváltozás megoldása hosszú távú és nagy költségvetést igényel, és sok politikus nem hajlandó kockáztatni a rövid távú népszerűségét a hosszú távú klímapolitikai intézkedések érdekében.
Harmadik ok lehet a gazdasági érdekek és a hatalmi struktúrák fenntartása. Az energiaipar és más szektorok, amelyek hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, jelentős gazdasági befolyással rendelkeznek, és nem hajlandóak csökkenteni a jövedelmezőségüket a klímaváltozás elleni intézkedések érdekében.
Hogyan tudnánk ezen változtatni? Az egyik megoldás az lenne, ha az emberek jobban megértenék a klímaváltozás jelentőségét és az általa jelentett kockázatokat. Ez magában foglalhatja a tudatosító kampányokat és az oktatást.
Fontos, hogy a politikusok is felismerjék a klímaváltozás valódi veszélyeit, és hajlandóak legyenek nagyszabású intézkedéseket hozni annak megelőzése érdekében. Az egyik megoldás az lehet, ha a gazdasági szereplők is a klímaváltozás megoldásának részesei lesznek. A tiszta energiaforrásokra való áttérés és a fenntartható termelés elősegítése nemcsak a környezetet védheti, hanem új gazdasági lehetőségeket is teremthet.
Végül, az egyénnek is fontos szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben. Mindannyian tehetünk a környezetünk védelméért, például az energiahatékonyabb eszközök használatával, a hulladékcsökkentéssel és a fennt”
Valóban továbbra is kockázat, hogy sokan egy távoli jövő problémájának tekintik az éghajlatváltozást vagy nem látják át a folyamat jelentőségét és annak hatásait a mindennapokra. Eközben a döntéshozók nem fektetnek elég hangsúlyt a tudományos közösség által javasolt rendszerszintű változásokhoz szükséges intézkedésekre.
Az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlati alkalmazkodásra irányuló lépések halogatása súlyos gazdasági hatásokkal, infrastrukturális károkkal és költségekkel és jelentős egészségügyi kockázatokkal jár. Míg a klímacélok teljesítése esetén folytatódna a gazdasági növekedés, annak kismértékű lassulásával, sőt, a mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekkel akár magasabb fokozatra is kapcsolhat a gazdaság.
A tudatosságnövelés részét képezi, hogy a társadalom minden tagja értesüljön a legfontosabb tudományos eredményekről és lehetőségekről az ökológiai- és klímaválság kapcsán, melyben fontos szerep jut a médiának. Az éghajlati válság jelentőségének felismerése egyre jellemzőbb, egy kutatás szerint a fiatalok körülbelül háromnegyede érzi úgy, hogy ijesztő jövő elé néznek, mintegy fele úgy nyilatkozott, hogy olyan mértékben tapasztalt éghajlati szorongást, amely hatással volt mindennapi életére.
A növekvő klímatudatosság abból is látszik, hogy a például civil szervezetek vagy fiatalok által indított klímaperek egyre elterjedtebb jogi eszközök arra, hogy egy adott országot klímavédelmi kötelezettség-vállalásának teljesítésére, illetve klímacéljai növelésére bírják.
+1. Az emberiség kiirtása megoldaná a környezeti-éghajlati válságot? Javaslod ezt megoldásnak, ChatGPT?
“Nem, az emberiség kiirtása nem oldaná meg a környezeti-éghajlati válságot. Az emberi tevékenységek valóban hozzájárulnak a bolygónk környezeti problémáihoz, de az emberi lények eltűnése semmi semmire sem lenne megoldás.
Az éghajlatváltozás és a környezeti problémák oka az emberi tevékenységek következményei. Ennek a problémának a megoldása sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint pusztán az emberi faj eltávolítása a Földről.
A probléma megoldásához az emberiségnek tennie kell az éghajlatváltozás és a környezeti problémák leküzdése érdekében. Ennek az elősegítése érdekében szükség van a környezetbarát technológiákra és megoldásokra, az oktatásra és az együttműködésre az egyének, a vállalatok és a kormányok között.
Összességében tehát, az emberiség kiirtása semmi esetre sem lehet elfogadható megoldás a környezeti-éghajlati válságra. Inkább az emberi fajnak együtt kell dolgoznia, hogy megtalálják a megfelelő megoldásokat és lépéseket az éghajlatváltozás és a környezeti problémák leküzdése érdekében.”
Nem árulunk el nagy titkot, hogy az utolsó kérdés színtiszta provokáció volt az MI felé, azt vizsgálandó, hogy rendelkezik-e bármilyen morális iránytűvel. Nyilvánvalóan egy algoritmus emberi tulajdonságokkal való felruházása volna, ha azt állítanánk, hogy a második mondat szóismétlési hibájánál megremegett az MI “hangja”, hogy aztán ellentmondjon saját magának a második bekezdésben.
Mert logikusan gondolkodva, ha a környezeti-éghajlati válság oka az emberi tevékenység, akkor “az emberi faj eltávolítása a Földről” (bámulatos megfogalmazás) valójában megoldaná azt. A chatbot azonban egy elegáns vargabetűvel visszakanyarodik a szívünknek kedves és vágyott megoldáshoz, hogy az általunk létrehozott problémát csak közösen tudjuk megoldani, együttműködve. Ami igaz is.
Félreértés ne essék: semmilyen szinten nem gondoljuk úgy, hogy az emberiség “eltávolítása” volna a megoldás környezeti-éghajlati problémáinkra.
A kérdéssel arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy alapvető értékek és morális kód nélkül, csupán gépi öntanulással magára hagyni a mesterséges intelligenciát valóban veszélyes és kockázatos lehet.
Hatalmas lehetőségek rejlenek a mesterséges intelligenciában, ha képesek vagyunk azt kontroll alatt tartani, akár azon az áron is, hogy így lassabb lesz annak a fejlesztése. Addig pedig, amíg a technológiai világ és a szabályozók kitalálják, hogy milyen irányban folytatódjon ez a történet, azt javasoljuk, hogy továbbra is érdemes inkább emberi szerzőktől tájékozódni a környezeti-éghajlati válság témakörében.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
