Öt év szabadságvesztésre és kártérítés megfizetésére ítélték a miskolci alpolgármester testvérét, akivel Varga Andrea már évek óta nem tartja a kapcsolatot.
Néhány napja tett közzé egy közleményt a Miskolci Törvényszék arról, hogy helybenhagyták a Miskolci Járásbíróság elsőfokú ítéletét, amellyel csalás bűntette miatt öt év szabadságvesztésre ítélt és több mint húszmillió forint kártérítés megfizetésére kötelezett egy miskolci nőt.
A megállapított tényállás szerint a vádlott egy hivatalos személlyel fennálló, de a valóságban nem létező kapcsolatára hivatkozva rábírta a sértetteket arra, hogy lakásárverések alaplicitjeként meghatározott pénzösszegeket adjanak át neki, amelyeket befizet, így az ingatlanok tulajdonjogát ők szerzik majd meg. A sértettek többmillió forintot adtak át különböző alkalmakkor a vádlottnak, aki egy fiktív e-mail címről értesítést küldött az árverés megnyeréséről, a valóságban azonban a lakások nem álltak végrehajtás alatt.
A terhelt másik „módszere” az volt, hogy különféle valótlan indokokra hivatkozva (úgy mint hozzátartozó hagyatéki ügye, elhúzódó peres eljárás, autók eredetiségvizsgálata, cégbírósági ügyintézés, részvényvásárlás) kért kölcsön az ügy sértettjeitől. Valójában azonban a nő hozzátartozója nem halt meg, peres eljárása sem volt folyamatban és a többi indok sem volt valós. Mindezzel a sértetteket tévedésbe ejtette és nekik kárt okozott.
Mint azt a Boon.hu portál megírta, az elítélt nő Varga Éva, Varga Andrea miskolci alpolgármester testvére. Varga Andrea a lapnak elmondta, hogy semmit nem tudott az ügyről, mert 15 éve nem tartja a kapcsolatot a testvérével, vasárnap pedig alpolgármesteri közleményben is reagált a történtekre – ezt az alábbiakban idézzük:
“Munkám során védőnőként és mentálhigiéniás szakemberként sokszor láttam bele a családok titkaiba, ismertem meg nehéz, tragikus sorsokat. Mindig az a legfontosabb, hogy szétválasszuk a bántalmazót és az áldozatot. A hír igaz, húgomat bűnösnek találták csalás vétségében. A családom és én magam is áldozatok vagyunk ebben a történetben. Magyarországon gyakorlat az áldozathibáztatás, szakmai munkám során sokat küzdöttem ellene. Remélem, jószándékú embertársaim érteni fogják helyzetemet, a politikai haszonszerzőkkel nem kívánok foglalkozni. Közéleti tevékenységemhez ennek semmi köze. Eddig is a politikai közbeszéd megújításán dolgoztam, és teszem ezt ezután is, bármilyen módon támadnak.”
