A Borsod megyei település, ahol tényleg semmi nincs, csak éhezés

Megosztás

Szalonna legnagyobb problémája, hogy mindentől nagyon messze van, egy normális fizetést biztosító településre ingázni pedig naponta 100 kilométert jelent. Sosem volt könnyű itt az élet, de az energiaválság és a magas magyarországi infláció végképp betette a kaput.

Az árak az ország legszegényebb vidékein is emelkednek, miközben a helyiek lehetőségei egyre inkább beszűkülnek. Az Index.hu riportja a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Szalonnáról.

Csütörtökön az ország legszegényebb régióiban is beköszöntött a tél. Nincs ez másképp a felvidéktől mindössze 20 kilométerre fekvő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonnán sem, ahol bár sosem volt könnyű az élet, 2022-ben az infláció és az energiaválság minden eddiginél nehezebb helyzetbe sodorta az itt élőket.

A mintegy ezerfős község – ahol a lakosság 30 százaléka roma származású – legnagyobb problémája, hogy mindentől messze van, a településen a közfoglalkoztatáson kívül pedig nem igazán van munkalehetőség. 

A környéken Horváth Zsolt helyi önkormányzati képviselő, a kisebbségi önkormányzat tagja vezetett minket körbe, aki tizedik éve egy egyesületet is működtet azzal a céllal, hogy a legnehezebb helyzetben lévő embereknek, főként a már idősödő és/vagy egyedülálló nőknek is munkát adjon.

A térségben segítettünk már elhelyezkedni olyan ötven év feletti asszonynak is, aki korábban még egy napot sem dolgozott. Amikor megkapta élete első fizetését, elsírta magát, mert még soha nem látott egy összegben 53 ezer forintot. Azóta rendbe tette a házát, vett ajtót és ablakot, illetve megcsináltatta a kéményét, mert már majdnem összedőlt 

– meséli a településre beérve Horváth Zsolt, aki pályázati segítséggel nemrég egy pékséget is nyitott Szalonnán, ahol szintén hátrányos helyzetű nőket foglalkoztat.

Munkalehetőség híján az utóbbi időben sokan külföldön, elsősorban Németországban vállaltak munkát, míg a férfiak egy része az 50 kilométerre fekvő miskolci Boschba jár át.

Bár a helyiek alapvetően minden apró pici lehetőségnek örülnek, összességében szomorúnak tartják, hogy napi szinten minimum 100 kilométert kell ingázniuk azért, hogy keressenek 250-300 ezer forintot.

Egy helyi közmunkás, Erzsi például azt mondja, hogyha nincs más, akkor összeszedi az erdőben a lehullott gallyakat, és azzal tüzel. Az 53 éves nőnek 76 ezer forint a havi fizetése, ehhez jön még a 13 ezer forintos családi pótlék, amit a 17 éves lánya után kap.

Elmondása szerint az élet csak a túlélésről, az alapvető dolgok megteremtéséről szól, így tulajdonképpen minden napja egyforma.

Hajnal 4-kor kel, begyújt, majd korán reggel útnak indítja a lányát a környék legközelebbi gimnáziumába, a 20 kilométerre található Edelénybe. 8-kor nekilát a munkának, mint mondja, egy ilyen kis településen mindig van mit csinálni: szemetet szed, sepreget, és az állatokat rendezi. Délután ismét begyújt, és kora este már megy is aludni.

Kapcsolódó cikkek