Miközben Hadházy Ákos az állampárt utasításait szajkózó közmédia ellen tüntet az MTVA székháza előtt, a Momentum pedig átragasztgatja a kormány hazugságait tartalmazó óriásplakátokat, a 2019-ben szabaddá vált város, Miskolc nyomtatott hetilapja bombás hirdetéseket közöl. Pedig a döntéshozók jól tudják, hogy a reklám állításával ellentétben nem a szankciók, hanem a propaganda hazugságai, az ország vezetésének katasztrófális intézkedései, valamint Vlagyimir Putyin tehet az Európa-bajnok magyar inflációról és arról, hogy napról-napra egyre nehezebb megélni idehaza.
A rutinos városlakók nem csodálkoznak feltétlenül, amikor a Miskolci Naplóból alkalomadtán kinyúlik egy-egy bokszkesztyűs kéz, és gyomorszájon vágja a kedves olvasót. Mert nem ez az első alkalom, hogy ordas hazugságokat olvashatunk az ellenzéki önkormányzat által finanszírozott oldalak egyikén, jelent már meg nem is olyan régen egész oldalas Soros Györgyöt gyalázó, illetve a kormány sikereit népszerűsítő hirdetés.
Egyes szakértők szerint a politika – merthogy itt félig-meddig azért ilyesmiről beszélünk – lényege, hogy két rossz döntés közül a jobbat válasszuk. Mindez azonban arra nem magyarázat, miért kell megaláznia magát a demokráciát és szabadságot hirdető helyi városvezetőknek ezekkel a reklámokkal.
De tényleg: mit keresnek ezek az anyagok a város lapjában? Egyesek azt tartják, hogy a gyakorlattal Miskolc „példát mutat”: az anyag befogadásával a kiadvány megmutatja, hogy nálunk ellenvélemény hangoztatására is nyílik lehetőség, nem úgy, mint mondjuk az M1-en.
Egy másik megmagyarázó azzal érvel, hogy a teljes oldalas reklám olyan mennyiségű bevételt jelent az agyonsanyargatott város médiavállalatának, amely nélkül nagyon nehézzé válna a működése – így a visszautasítása teljességgel észszerűtlen volna.
A harmadik szakértő ránk kacsint, és elmagyarázza, hogy egy oldal valótlanságot nem is olyan nehéz elviselni, ha az abból befolyt összegből az újság maradék tizenegy oldalát a kormány pénzéből készíthetik a helyi zsurnaliszták.
És végül elhangzik az az érv is, hogy nem ez az első nyomtatott médiafelület, amely igent mondott a fideszes cukrosbácsinak, hiszen az utolsó baloldali napilap, a Népszava szerkesztősége is befogadja a hasonlóan felháborító tartalmakat. Igaz, az a kiadó magánpénzből működik…
Szomorú az a valóság, amelyben odáig jut egy az elveiben a végtelenségig kitartani szándékozó közösség, hogy beismeri, a pénznek nincs szaga.
Harminc évvel ezelőtt, amikor a magyar popszakma egyik képviselője egy samponreklám kapcsán azt nyilatkozta, van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik, még csak szánakozva összenéztünk, és azt gondoltuk, mi a másik utat választjuk. Ma már tudjuk, közel lehet az idő, amikor szintén megkapjuk a magunk visszautasíthatatlan ajánlatát.
És amikor összeszorított fogakkal mi is igent mondunk egy megalázó üzleti lehetőségre, kevés vígaszt jelent majd számunkra, hogy minden elmúlik egyszer.
Akárcsak a korpa.
