Jakó László elmagyarázta, mi történik a mályi tó elpusztuló halaival

Megosztás

Jakó László, Mály önkormányzati képviselője egy Facebook-bejegyzésben nyugtatta meg a kedélyeket a tömeges halpusztulás kapcsán. Meglepő, de ez nem egy negatív dolog. El is magyarázta, miért.

A jelenség egy olyan természetes folyamat, amiért sok horgásztavon egyenesen imádkoznak. A megosztások képein látható törpeharcsákat (mármint ezt a fajt) az USA-ból hurcolták be mintegy 100 éve, s azóta egy valóságos rákfenéje lett a hazai vizeknek. Természetes ellensége alig akad, elképesztő módon szaporodik és ez által el is korcsosul. Míg őshazájában a másfél-kétkilós példány nem ritka, addig idehaza egy 25 centis, 30 dekás törpeharcsa már kapitálisnak mondható.

Ahol elszaporodik, ott a hazai fajok természetes szaporulata erősen lecsökken, de akár teljesen meg is állhat!

– írta.

Mi lehet tehát az oka annak, hogy most mégis elég sok példányuk döglik meg rövid idő alatt? – tette fel a kérdést.

Egyértelmű, hogy a víz szennyezését kizárhatjuk,

hiszen ha az történne, akkor épp ezek pusztulnának utoljára. Mire őket is érintené bármi, addigra a tó csaknem teljes halállománya kidöglene. 2004-ben nyilvánították védetté a szivárványos öklét, mely nagyon komoly létszámmal van jelen tavunkban is.

Felmerült az oxigénhiány is, de ez ugyancsak elvethető. Több tucatnyi holtágat ismerek, melyek vízmélysége alig éri el a másfél métert, viszont több méteres iszapréteg van az aljukon. Ezekben az elmocsarasodott vizekben is remek életteret találnak maguknak a csukák, keszegek, kárászok (még az őshonos és kihalóban lévő széles, vagy ismertebb nevén az aranykárász is), compók, illetve természetesen a törpeharcsa is. A Mályi-tó medre szintén iszapos, de fellelhető benne még elég sok helyen a kavicsos aljzat, ezek mellett több buzgárt is említenek benne, tehát az oldott oxigénszintje az imént említett vizekhez képest nem, hogy jobb, hanem a többszöröse. Nem beszélve arról, hogy még így, a mostanában csökkenőben lévő vízszinthez képest is mintegy 7 méter a legmélyebb része, átlagos mélysége pedig 3-4 méter közt mozog. Oxigénhiány esetén egyébként a süllő és a keszegfélék hullanának el elsőként, míg a törpeharcsa a nedves homokba ásva akár napokig is képes életben maradni!

A törpeharcsák azonban, mivel hajlamosak túlszaporodni időnként egyes vizekben, s természetes ellenség szinte semmilyen kárt nem képes tenni bennük, ezért a természet más módon oldja meg a szelekciót.

Bizonyára emlékszünk a 90′-es évek elején a balatoni angolnavészre, ami csaknem kiirtotta a tóból a teljes angolnaállományt. A törpeharcsáknál is van egy fajtaspecifikus vírus, ami akkor üti fel a fejét, ha már az adott tóban túl sokan vannak. Ezt a jelenséget egyébként csaknem minden vízterületen megfigyelték már. Tiszalúcon például egyenesen imádkoznak érte, hogy jöjjön az újabb vírus. Talán Emődön – ha esetleg rosszul emlékszem, valaki jelezze – történt a közelünkben a 2000-es években, hogy egy másik tó partjáról szedték össze az elhullott, de még friss példányokat, majd azokat feldarabolva a tóba szórták, hogy azt felzabálja az ottani állomány és azok is megfertőződjenek, s így csökkenjen az állományuk. Ezt egyébként sok helyen alkalmazzák az országban, egész jó eredménnyel.

– részletezte Jakó.

A képviselő arra is választ adott, hogy miért nem szedi össze senki a tetemeket:

Halakat még döglött állapotban sem szabad senkinek eltávolítania a vízből, kizárólag halászmesteri vizsgával rendelkező egyén tehet ilyet, aki az adott vízkezelő megbízásában áll. Ilyen tevékenységet a jogszabály szerint csakis az ő jelenlétében – és engedélyével tehet még a hivatásos halőr is! Pályafutásom során több tucat hasonló esettel találkoztam, s általában az volt a válasz, hogy egyszerűen nincs rá kapacitás, vagy nincs olyan mennyiségű elhullás, ami indokolná a tetemek elszállítását. (Ha belegondolunk, hogy a tóban a törpeharcsák száma több tíz-de akár százezres nagyságrendű, láthatjuk, hogy ez a vírus általi elhullás jelentéktelen. Persze, hogy kellemetlen a látvány és a szag, de a természet sajnos ilyen) Olyan helyeken, ahol kevesebb ember jár, a madarak és a vadállatok (borz, róka, macskák, sün, nyest, vidra, stb…) megoldják a takarítást. Tiszalúcon például ez remekül működik.

Az önkormányzat keze több okból is kötve van. Elsősorban a tetemek zöme azon a területen található, ami magántulajdon. Másrészt ugye itt az a hajmeresztő szabály, mi szerint a halat csak az erre jogosult viheti el a parttól. Ha – teszem azt -, egy partizánakció keretében mégis összeszednék, következik az újabb gond: Hova szállítsák? Kihajigálni a bozótosba nem lehet, hiszen az környezetrombolás, szemetelés, ráadásul valakinek a magánterületét szennyeznénk vele, akárhova is kerül. Állati dögöket csakis az erre szakosodott feldolgozónak lehet leadni – sok pénzért. Ha odáig el is juta dolog, jön az újabb kérdés, hogy honnan származik a dög, igazolni kellene az eredetét. Újabb zsákutca, hiszen az önkormányzat kezelésében nincs vízterület, nem lehet a tulajdonában hal.

– mondta.

Related posts