Egyetemisták készítettek tanulmányt Miskolc és Szeged tömegközlekedéséről, közben próbáltak rájönni arra, mennyire vagyunk távol a valóban környezetbarát és fenntartható mobilitástól. A témáról egy rövid podcastadás is készült:
A két megyeszékhely tömegközlekedésében természetesen sok a hasonlóság, de azért van néhány lényeges különbség is. Amit mindenképpen ki kell emelni az az, hogy Szeged több közlekedési alternatívát kínál az utazóközönségnek, mint Miskolc, hiszen trolival és tram-train-nel is rendelkezik a település. További lényeges különbség mutatkozik a földrajzi adottságai tekintetében is, a hegyek és dombok közé épült Miskolc fekvése mindenképpen plusz kihívásokat jelent.
Elöljáróban kijelenthető, hogy a dél-alföldi megyeszékhely komoly figyelmet fordít a közlekedés modernizálására és a környezetbarát technológiai megoldások alkalmazására. Szegeden a közösségi közlekedés több mint 50%-át elektromos üzemű járművekkel bonyolítják, köszönhetően a rendszerben működő 45 trolinak, a 25 villamosnak, de természetesen működnek dízelüzemű buszok is, szám szerint 80 darab.
Miskolcon is komoly fejlesztések történtek a közlekedés károsanyag kibocsátásának csökkentése érdekében. 2014-ben fejeződött be a Zöld Nyíl projekt, melynek keretében 31 darab vadonatúj, kifejezetten Miskolc számára fejlesztett Skoda villamos került a kelet-nyugat irányba elnyúló városi vonalra, ráadásul a projekt keretében a teljes pályát felújították, így létrehozva Európa egyik legkorszerűbb villamosközlekedését. Ezt követően 2016-tól a korszerűtlen, EURO 4-es kibocsátású dízel buszok cseréje is megkezdődött, így mára 75 darab CNG-üzemű, azaz sűrített földgázzal hajtott busz állt forgalomba, amelyek, az EURO 6-os környezetvédelmi követelményeknek megfelelnek.
Tennivalók azonban mindkét városban akadnak még, de sem a fejlesztéseket, sem a szinten tartást nem segíti, hogy az állami normatívák 2006 óta nem változtak, az üzemeltetési költségek viszont a többszörösére növekedtek, sőt a covid járvány idején a kormány több milliárdot vont el a városoktól. Szegeden és Miskolcon is esedékes lenne a dízel üzemű járművek cseréje, előbbiben 80, utóbbiban 75 darab ilyen jármű teljesít még szolgálatot.
A két megyeszékhely jelenleg elektromos üzemű buszok beszerzését kezdte meg, hiszen ezekre a járművekre lehetett EU-s támogatást szerezni, azonban jelenleg még elég sok nehézség merül fel az ilyen járművekkel kapcsolatban. Az első lényeges probléma, hogy a típus hosszú távon lényegesen többe kerül, mint a hagyományos autóbuszok, 8 év alatt évi 50 milliós költségnövekmény is keletkezhet, emellett ezek az eszközök hatótáv szempontjából lényegesen kevesebbre képesek az elődeiknél: valós körülmények között 160-250 km-t tudnak csak megtenni, ami messze alacsonyabb, mint amit két műszak alatt teljesíteniük kellene. Érdekesség az is, hogy a fűtést ezeken a buszokon is dízelkályhákkal oldják meg, tehát télen nem teljesül a zéró emisszió. A beszerzési áruk is magasabb, mint például a korábban Miskolc által vásárolt CNG-s autóbuszoknak, ha a megszerezhető támogatásokat figyelmen kívül hagyjuk.
Vannak azonban más alternatív közlekedési eszközök, ezen a téren is igyekszik mindkét város komoly előrelépést elérni. Szegeden már van 400 kölcsönözhető roller, amelyet kedvező fogadtatásban részesített a lakosság, ráadásul Szegedi Közlekedési Társaság is részt vállal az üzemeltetésből, így a közterülethasználati díj mellett a begyűjtés és a szerviz, illetve a karbantartás is bevételt jelent a városnak. Miskolcon is küszöbön áll az elektromos rollerek megérkezése, az utolsó tárgyalások zajlanak azügyben, hogy rövidesen 250 ilyen jármű érkezzen a városba, méghozzá olyan kivitelben, amelyekkel az Avasi lakótelepre is fel lehet majd jutni. Ez valamelyest csökkentheti a városban kialakuló dugókat, illetve a villamosok és buszok zsúfoltságát is, továbbá egy teljes mértékben környezetbarát alternatívát biztosít.
Fontos kiemelni hogy Szegeden és Miskolcon is felismerték, hogy a jövőt illetően mennyire fontos a közlekedéssel kapcsolatos szemléletformálás, így külön programok zajlanak azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok nevelésében hangsúlyozzák a fenntartható közlekedéssel kapcsolatos szempontokat, hiszen a városok lehetőségei korlátoltak, megteremthetik a legkevésbé szennyező alternatívákat, de a végső döntés rajtunk, embereken múlik, a mi apró cselekedeteink és választásaink határozzák meg, hogy mennyire lesz környezetbarát és fenntartható egy város közlekedése, hogy mennyire lesz tiszta, vagy szennyezett a levegő, amit belélegzünk és, hogy milyen életminőséget alakítunk ki környezetünkben.
A témáról készült podcastadás itt hallgatható meg:
Dilemma
Az elektromos buszok beszerzése és üzembe helyezése az európai városok kommunikációiban egyértelmű sikersztoriként szerepel, ám az utóbbi hónapokban – főleg Németországból – érkeznek olyan hírek, amelyek ennek ellentétét bizonyítják. A gyakori tűzesetek mellett leginkább hatótávproblémákra hivatkozva vonnak ki ilyen járműveket a közösségi közlekedésből.
A hazai tapasztalatokról egyelőre nem sok információ áll rendelkezésre, de egy szakértő nemrégiben elgondolkodtató gondolatmenetet tett közzé a témában. Eszerint egy elektromos busz beszerzési ára két és fél földgáz-üzemű buszéval egyezik meg, azaz ha a városok a rendelkezésre álló forrásokat ilyen járművekre fordítják, újabb több euro4-es, korszerűtlen eszközt le lehet cserélni. Másképpen megfogalmazva: ha egy település nem az elektromos hajtást választja a füstokádó járművek kiváltására, hanem a CNG-t, a levegőszennyezés egyértelműen nagyobb mértékben csökkenthető.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
