Répási László beszámolója és képei a záhonyi és a beregsurányi határátkelőhelyről.
Reggeli indulásunk után nem tartott sokáig az út, kellett egy kávé a szervezetbe és némi üzemanyag a tankba. Szándékosan nem az autópályát választottam, hogy izgalmasabb legyen az út. Nyíregyházáig nem is láttunk ukrán rendszámos autókat, de a megyeszékhelyen már sűrűbben jöttek velünk szembe.
Második célállomás volt Záhony. Szijjártó Péter érkezésünkkor haladt át a határátkelőhelyen, Csapon át is adta a 100 ezer liter üzemanyagot Kárpátalja kormányzójának, Viktor Mikitának, amivel egészségügyi intézmények, a mentőszolgálat, a humanitárius szervezetek, a katasztrófaelhárítás működését segítik. Közben folyamatosan érkeztek a határátlépők Magyarország területére.
Záhonyban csak járművel lehetséges a határon átjönni, így itt gyalogos forgalom nem volt engedélyezett. Buszokkal is segítik a menekültek szállítását, a határon átérve egy másik buszba szállnak át, ami tovább viszi őket egy gyűjtőpontba. Jelen volt pár autó és ember a határon, akik családtagjaikat várták a háborús övezetből.
Záhonyi vasútállomáson a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Református Szeretetszolgálat várja a menekülteket. A MÁV-START Zrt. díjmentes „szolidaritási jegyet” vezetett be. Azok az utasok vehetik igénybe, akik egyértelműen Ukrajnából érkeztek és más magyarországi célállomásra utaznak. Nagyobb késésekkel indultak a vonatok a megnövekedett forgalom miatt az ország különböző pontjaira.
Ezután Beregsurány irányába indultunk. A határ előtt két oldalt kocsisor állt. Volt, aki fuvart, volt, aki szállást és szállítás is kínált az ide érkezőknek, de rengeteg autó és kisbusz adományokat hozott. Magyarországra érkező ukrajnai menekültek szakaszosan, de folyamatosan érkeznek. Az autóval érkezők nagy számban nők, gyerekek és idősek. Akik nem autóval jönnek, nekik gyalogosan kell hatalmas bőröndökkel átkelni a határon.
