A Budapest Pride által indított petíciót kis híján 130 ezren írták alá a szabad.ahang.hu oldalon. Emellett hétfőn mintegy 10 ezren tüntettünk a Kossuth téren, ráadásul a petíció aláírói fél millió forinttal támogatták a tüntetés költségeit – írja a JövőTV.
A második, szerdai tiltakozás óta több ezer levelet küldtek Áder Jánosnak azt kérve a köztársasági elnöktől, hogy a törvényt ne írja alá, valamint az ország minden tájáról több, mint ezer személyes vallomást küldtek az előbújásukról, az őket ért sérelmekről és a támogatásról, amelyet kaptak . Ezeket az ahang.hu/pride oldalon az engedélyükkel közölték:
“Soha nem felejtem el! A konyhában ültem, édesanyám pedig a vacsorához készült! Minden délután Mónika show volt a palettán! Csak figyeltem, hogy édesanyám hogyan reagál az éppen folyó “vitára”! Akkoriban ritkán lehetett LMBTQI témáról hallani, igy nagy figyelemmel követtem a műsort, ahol épp fiú vallotta be a szüleinek, hogy ő meleg! Csak elszorult a torkom, hogy ezt most, hogy hogyan fogom elmondani, és akkor most hogyan tovább?! Kitagadnak? Megvernek? Elutasítanak? Csupán csak azért mert én is szeretni szeretnék?! Gondoltam a műsorban szereplő srácnak van ám bátorsága! De nyeltem kettőt, gondoltam ennek ma nem ma lesz a napja!
De édesanyám rám nézett és csak annyit kérdezett, hogy akkor most én is? Csak egy Aha préselődött ki megfeszült torkomon! Mosolygott, és mai napig úgy szeret, mint ahogy anya szeretheti a gyermekét!
“Anyukámnak amikor mondtam annyira ordibált velem, hogy utána 3 napig nem mentem haza és amikor haza mentem mintha mi sem történt volna. Nem hajlandó erről beszélni.”
Ez csak egy pár a megjelent nyílt levelek közül.
A válaszokban megjelennek a támogató tanárok, osztályfőnökökről szóló történetek, valamint a bántások, tiltások, bullying is, amelyek ellen az iskola rengeteg esetben nem tudja megfelelően megvédeni az érintettet – sőt, egyes esetekben még tetézi is a bajt:
“A matektanárnőm minden nap ott volt nekem és neki mindenről beszélhettem. Minden nap suli után beszélgettünk, a legjobb barátom lett. Ő éreztette velem legelőször, hogy semmi baj sincs velem és lmbt emberként sokkal értékesebb vagyok mint azt gondolnám. Mindenkit individuumként kezelt. Ez vidéken nagy szónak számított.
(…)A szüleim fizikális bántalmazása előbújásomkor a legfájóbb pont. Úgy éreztem ők benn ragadtak egy feudális társadalomban, nem vallásosak, de mégis hirtelen olyan konzervatív szűk látásmóddal álltak és állnak felém amit nekem egy kemény munka lerombolni Szeretném ha felvilágosult családom lenne és nem kéne a szőnyeg alá söpörni az életem.
Szerettem volna maradni a családban ahol felnőttem. De nem tehettem meg.
