Borsodi műemlék-felújítást díjaztak

Megosztás

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága április 18-án, a Műemléki Világnapon díjazta a legkiemelkedőbb helyreállításokat.

Idén négy ilyen restaurálást tüntettek ki ICOMOS Díjjal:

  • A szögligeti Szádvár romjainak konzerválását és bemutatását, mely megőrzi a rom és természet érzékeny egyensúlyát, összhangban a rom történeti és turisztikai jelentőségével.
  • A bajnai Sándor-Metternich-kastély (képünkön) gondos helyreállítását szakszerűségéért és alaposságáért, és az épülethez illő közösségi hasznosításáért.
  • A máriapócsi Szeplőtlen Szűz Mária római katolikus templom felújítását a templom műemléki értékeivel összhangban lévő beavatkozás gondosságáért.
  • A sümegi Ramassetter-ház helyi szakemberek, vállalkozók és döntéshozók példás összefogásával létrejött kiemelkedő helyreállítását, a méltóképpen restaurált épület átgondolt, sokrétű hasznosításáért.

Továbbá az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Példaadó Műemlékgondozásért Díjjal ismerte el Déri Péter plébánost több évtizedes, kitartó, szakszerű műemlékvédő tevékenységéért, és a Nemzeti Örökség Intézetét a Salgótarjáni utcai zsidó temető gondozásáért, a páratlan értékű síremlékek karbantartásáért és helyreállításáért.

A Borsodban található Szádvár a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. Nemzeti Várprogram keretében újult meg. Itt a konzerválás eszközeit választották, mivel a régészeti, építéstörténeti kutatások még nem eléggé előrehaladottak ahhoz, hogy egy nagyobb fokú rekonstrukciós program alá essen. Az újonnan konzervált és fejlesztett területek a romvárnak kb. 1/4-ét jelentik. A tervező kiemelten figyelt a várfalak konzerválására és a kivitelezés minőségére: a korábban felhalmozott, objektumhoz nem köthető kihullott falazó köveket építették „vissza” a várfalakba, miközben törekedtek arra, hogy az új falkoronák ne változtassák meg túlzottan az eredeti romkontúrt, látványában maradjon naturalisztikus, ugyanakkor az új, erősítő falszövetek is szinte azonosak legyenek a történeti falak struktúrájával, megjelenésével, hogy a kivitelezés végeztével „egy egységes, rendezett romkép” alakulhasson ki.

A turisztikai fejlesztés Szádvár esetében annyit jelentett, hogy a természetjárók egy olyan romvárba érkezzenek, amely összképét tekintve rendezett, biztonságosan bejárható, ugyanakkor az ehhez szükséges kortárs szerkezeti elemek és kiegészítések reflektálnak a vár masszív, erős karakterjegyeire. Elmondásuk szerint ügyeltek a romvár természeti értékeinek a megőrzésére is: cél volt, hogy a várhegyen kialakult ligetes erdő — lévén az Aggteleki Nemzeti Park része Szádvár területe — fennmaradjon és ez az erős, természeti karakter továbbra is hozzájáruljon a meglévő épített örökséghez.

Kiemelt kép: epiteszforum.hu

Kapcsolódó cikkek