Újabb József Attila-kutató mondott véleményt arról az eddig ismeretlen József Attila-versről. Sárközi Éva a prae.hu-n megjelent írásában azt állítja, a címben még csak lehetőségként, a szövegben már tényként, hogy a József Attilának tulajdonított kézirat hamisítvány, nem is a költő kézírása.
A szöveg már a felbukkanása utáni napokban megosztotta az irodalomtörténészeket. Az egyik legjelesebb magyar József Attila-kutató, Lengyel András – ő írt tanulmányt a tizenhét éve előkerült József Attila versről – hitelesnek és eredetinek minősítette azt.
Hogy versnek lehet-e nevezni a nyolc sort, azt megkérdőjelezte a József Attila Társaság elnöke, Tverdota György, de sem ő, sem a témában szintén megszólaló Bókay Antal irodalomtörténész nem vonta kétségbe a kézirat hitelességét. Bókay a Népszavának azt mondta: „kétségtelen, hogy József Attila kézírásával készült”, csak éppen szerinte nem vers ez a nyolc sor.
A legkeményebb kijelentése viszont az, hogy „a kézirat nem József Attila autográfja”, vagyis nem a költő saját kézírásával készült. Elismeri, hogy a papír és a tinta korabelinek látszik a képek alapján – ez arra utal, hogy a dokumentumot személyesen nem vizsgálta –, de azt írja, hogy
„a rajta lévő írás – tartalmi és formai kizáró okok miatt – biztosan nem a költőé”. Szerint az, aki a kéziratot készítette, „tanulmányozta József Attila írását és jó kézügyességgel rendelkezik”
– a jelen idejű szöveg azt sugallja, hogy a hamisítást mostanában, még élő személy követte el. Sárközi emellett azt is megjegyzi, hogy a kézirathoz mellékelt lefoglalási dokumentum hitelessége is bajos, mert azon 1945-ös dátummal egy olyan babérkoszorús Kossuth-címer van, amit akkor hivatalosan még nem használtak.
Bíró-Balogh Tamás, a kéziratot hitelesítő tanulmány szerzője a Telex megkeresésére az alábbiakat közölte írásban:
Sajnálom a kialakult helyzetet, ugyanakkor mélységesen megdöbbent az a szakmai hozzáállás, amivel egyesek a kézirat eredetiségét cáfolni igyekeznek, anélkül, hogy az eredeti dokumentum akárcsak egy percre is a kezükben lett volna. Hasonló helyzetekben ez a kutatói minimum – ahogy Tverdota György is írja –, enélkül cáfolni valamit a legteljesebb szakmaiatlanság. Az erre az alapvető szakmai hibára épülő vélekedést közzétenni pedig a közvélemény tudatos félrevezetése.
A dokumentum árverése egyébként csütörtökön elkezdődött. Eddig a 23 licit után 2,3 millió forinton volt az ára.
