Gyönyörű tűzijáték, filmbe illő zaj – ilyen élményeket nyújtott az 1980-as években a miskolci halna

Megosztás

Az 1970-es, 1980-as évek környékénrendszeres élményt nyújtott a miskolciak számára, hogy hallani és látni lehetett a halnán történő esti salaköntés zaját és fényét. A vörösen izzó égbolt és a hanghatás igazi élményt nyújtott mindenki számára. Hogy kinek milyen élményeket jelentett a jelenség, arról a Minap készített összeállítást.

Takács Józsefné: – A férjem ott dolgozott, ők robbantottak szét.
Tóth Sarolta: – Én kiskoromban azt hittem a zajra, hogy óriások kalapálják a gyárban a vasat.
Miskei Gia: – Hatkor, kettőkor és tízkor „fújt” a gyár, műszakváltást jelezve, este pedig ilyenkor lángolt fel a „fáklya”. Az esti öntés és csapolás a közel lakóknak durva élmény lehetett… Nekem csak a szüleim indulását vagy hamarosan hazatértét jelezte.
Tóth Sarolta: – Jujj, de utáltam, amikor fújt, mert tudtam, hogy akkor kelni kell, mert hamarosan suli. Persze most már hiányzik.
Miskei Gia: – A kettest vártam, mert az oviban nem kellett tovább az alvást tettetni.
Szilasné Jósvai Júlia Katalin: – Nekünk az ablakunkból látni lehetett azt a kéményt, ami lángolt időnként, eleinte féltem tőle, de idővel megszerettem.
Németh Tibor: – Emlékszem, hogy amikor vittük ki a Nádasrétre a hulladékot a Kamazzal, idegesítettek a menet közben felugrálók – akik húzogatták ki a vasat a billencsből. Valaki kitalálta, és működött, hogy a törmelék tetejére egy kis frissen kiöntött salakot a bagerral rakassunk. Mire leértünk a nádasréti hulladéktelepre, pont annyira lehűlt, hogy aki lendületből felugrott, már ugrott is le, csak a cipőtalpa fent maradt a forró salakon. Hát ez is felejthetetlen élmény volt.
Paulon Rozália: – Mi közvetlen a halna alatt laktunk. Leírhatatlan, hogy akkor gyerekfejjel mit éreztünk. Féltünk is, meg élveztük is a látványt.

Minap.hu.

Kapcsolódó cikkek