Milyen érzés lélegeztetőgépen lenni? – Részletes leírás olyantól, aki már betegként átélte

Megosztás

Sokan még mindig nem fogják fel a súlyát a járványnak és a lehetséges következményeknek, érdemes elolvasni egy olyan ember beszámolóját, aki már átélte, hogy nem tudta, megéri-e a holnapot.

Szonday Szandra, a Szíves Napló blog szerzője őszinte részletességgel számol be, hogy milyen a lélegeztetőgépre kötve feküdni a kórházi ágyban:

Életem során sajnos nem egyszer voltam lélegeztetőgépen, és volt, amikor hetekig. A legrosszabb időszakot 2003-ban éltem át ill. túl, amikor egy nagyon súlyos tüdőgyulladásom lett, amit aztán egy kórházi gombás fertőzés is megfejelt (ne a lábgombára tessenek gondolni). Sajnos eleve rossz helyzetből indulok ilyenkor: korábbi mellkas- és gerincműtétem miatt a tüdőmnek jóval kisebb hely jut, és a bordák sem képesek úgy tágulni, mint normális esetben. Ezért is történhetett, hogy 2003-ban több hónapig az intenzíven ragadtam, és hol felraktak, hol leszedtek a gépről. Végül gégemetszést is kellett csinálni – erről majd később. Mindezek a dolgok sajnos nem maradtak következmény nélkül, így ma is oxigént, illetve éjszakánként BiPAP-készüléket használok otthon.

– számolt be Szandra a tapasztalatairól.

Hozzáteszi, nagyon sok lélegeztetési metódust alkalmaznak, a kórházban dolgozó munkatársaktól tudott is informálódni.

Gépi lélegeztetéshez intubálni kell a beteget, azaz szájon keresztül egy tubust vezetnek a légcsőbe (tracheába). Ezt leggyakrabban narkózisban, izomlazítás (relaxálás) után végzik, tehát a beteg nincsen tudatánál. Csak nagyon speciális esetben csinálják éber tudatú betegnél.

Az intubálás nem egyszerű művelet, nagy gyakorlat kell hozzá, hiszen a gégebemenet feltárása hordoz veszélyeket. Ehhez egy fémkalapácsra emlékeztető eszközt, a laringoszkópot használnak, melyen a nyelvhát görbületének megfelelően hajlított, különböző méretű “lapocok” vannak, ill. fényforrás is található A tubus kb. 30 cm hosszú, egyik végén (ami a légcsőbe kerül) mandzsetta van, amit 6-8 ml levegővel fújnak fel, hogy légmentesen feküdhessen neki a légcső falának. Ez akadályozza meg, hogy nyál, vér, felöklendezett gyomortartalom kerüljön a tüdőbe, ami súlyos fertőzésekhez vezetne. (Forrás: orvosilexikon.hu)

Az intubálás során az ember a lélegeztetés ideje alatt képtelen enni.Beszámolója alapján ez rendkívül kínzó érzést okozhat, főleg 1-2 hét után. A táplálást megoldják többnyire orrszondán keresztül végzik, de ettől maga az evés folyamata hatalmas hiányérzetet kelt. Emellett az ember külön kap infúziókat, ezért rengeteg csőre van kötve. Mivel az altatás nem lehet folyamatos, sokat kell ébren is tölteni, a Szíves Napló beszámolója alapján pedig ez is külön nehézséget okoz, ugyanis máshogy érzékeli az időt az ember ilyen helyzetekben.

Tanulságos a szerző higiéniáról, mozgatásról és a rendszeres vizsgálatokról megosztott élményei is, midnenképpen ajánljuk olvasásra! A beszámolót teljes terjedelmében Szandra blogján, a szivesnaplo.blog.hu címen érhetik el.

Kapcsolódó cikkek