„Nem szól szám, nem fáj fejem”. A miskolci sürgősségi betegellátó osztályon történtek kapcsán először az érintett ápolók kerültek a támadások kereszttüzébe, miközben az eredeti problémák – a tarthatatlan munkakörülmények, a szakemberhiány és a betegbiztonságot veszélyeztető állapotok – háttérbe szorultak. Erről ír egy orvosi portál.
Felmondott a miskolci sürgősségi osztály orvosa, aki nyilvánosságra hozta a betegellátás problémáit – olvasható az eLitMed.hu orvostudományi továbbképző szakportál friss cikkében. A lap korábban arról írt, birtokukba jutott egy miskolci sürgősségi orvos megrázó beszámolója, amely szerint a növekvő betegforgalom, az orvosok és szakápolók távozása, a betöltetlen állások, a belgyógyászati osztályok túlterheltsége és a vezetési problémák együttesen veszélyeztetik a mindennapi működést. Az orvos szerint miközben egyre több beteget kell ellátniuk, egyre kevesebb a segítség, a dolgozók pedig elveszítették a hitüket abban, hogy a helyzet megváltozhat. Annak az előző megszólalásnak mostanra következményei lett.
Az eredeti, kiindulásul szolgáló levél szerzője dr. Kun Renáta volt. Ő most, mint az újonnan, „elmondja, mi történt a cikk megjelenése után, miért döntött a távozás mellett, és hogyan lett egy, a kollégái és a betegek érdekében megfogalmazott szakmai segélykiáltásból személyes konfliktus. Írása nemcsak a történtek krónikája, hanem annak a kérdésnek a felvetése is: vajon attól megszűnik-e egy probléma, hogy eltávolítják azt, aki szóvá tette?”
Elmúlt hetekbeli fejlemény, hogy dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter megkérte valamennyi illetékest, menjenek el a miskolci kórházba tájékozódni, ezért dr. Bognár Zsolt miniszteri biztos október 29-én látogatást tett az intézményben, ahol külön egyeztetett a vezetéssel és a dolgozókkal is. Sajtóérdeklődésre azt mondta: akkor nyilatkozik, ha megírják, hogy a dolgozók elhatárolódnak az említett cikktől…
A beteg már nem ember, csak egy test
– fogalmazott drámaian az említett levél szerzője, Kun Renáta. A továbbiakban kifejtette,
„Orvosként és volt osztályvezető főorvosként én az a generáció vagyok 50 évesen, aki megtapasztalta az egészségügy jól működő oldalát, de a hierarchikus, feudális működése miatt az évfolyamtársaim fele már végzés után távozott az országból. Be sem lépett az akkor frissen kialakított rezidensrendszerbe. Akkor még annyian végeztünk, hogy nem lehetett akárhova elhelyezkedni. Ha nem volt ismerős, lehettek álmaid, de csak oda vettek fel, ahova épp kellettél. Ezért én mezei, első generációs orvosként több szakvizsga megszerzése után csinálom, csináltam azt, amit eredetileg szerettem volna. Akkor még eszköz volt a régi, feudális szemléletű vezetőknél, hogy az agilis, szakmailag jobb és fiatalabb kollégáikat tönkretették egy-két ’utánanyúlással’, ’odaszólással’.”
- A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház sürgősségi betegellátó osztályán dolgozó orvos szerint a napi betegforgalom 2021 óta több mint kétszeresére emelkedett: a korábbi napi 70 beteg helyett 2026-ban már 160 beteg ellátásával kell megbirkózniuk.
Aztán arról mesél, hogy „megdöbbenve tapasztaltam a lepusztultságot, a kiégettséget és azt, hogy mennyi jól képzett kolléga – orvos, ápoló, adminisztrátor – hagyta ott az osztályt, mert nem hagyták őket dolgozni. 2021-ben egy műszakvezető 10 ezer forintos óradíjat kapott, 2024-ben már csak 4000 forint járt. 2021-ben napi 70-es forgalommal működött az osztály, 2024-ben 100-as, 2025-ben 120-as, 2026-ban 160-as napi betegforgalmunk van.”
- Tapasztalt orvosok, szakápolók és más munkatársak távoztak, a szakdolgozói utánpótlás azonban a beszámoló szerint nem biztosított. Az éjszakai műszakokban jellemzően egy szakorvos dolgozik műszakvezetőként, miközben a belgyógyászati osztályok kapacitáshiánya miatt a sürgősségin maradnak az osztályos felvételre váró betegek is. A helyzetet a személyi konfliktusok, a vezetés és a dolgozók közötti bizalom megrendülése, valamint a szakemberek elvándorlása tovább súlyosbíthatja.
Szóba kerül, hogy a sürgősségi betegellátásban „régóta több szakápoló mondott fel, és a pótlásukat nem engedélyezik, mert az előző főnővér a barátnője volt, akit a két éve kinevezett osztályvezető főorvos eltávolított. Ezért a jelenlegi főnővér állandó vegzálásban van, és azt várják, hogy miatta összeomlik a rendszer. Sem pótlékok, sem támogatás, sem új felvétel. Akiket felvesznek az osztályra, azok vagy nullkilométeresek, vagy máshova nem kellenek, vagy alkalmatlan barátnők. A műszakokat a minimumfeltételeknek megfelelő szakápolók felével oldjuk meg.”
- Volt olyan hónap, amikor nyolc orvos távozott a belgyógyászati osztályokról, a három osztályon pedig az éjszakai műszak kezdetén összesen mindössze öt-hat szabad hely maradt.
Most már mindenki elvesztette a hitét. Dolgozik, de abban sincs sok köszönet.
De nem ő az egyetlen, aki hasonló anomáliákról számolt be – egészíti ki az alábbi linken teljes egészében olvasható leltárt az eLitMed.hu. Ahogy többen fogalmaztak: az (előző Fidesz-érában főigazgató) Révész János idejében felállt „vezetési struktúra” lehetetlenné tette, hogy a vezetők irányítsanak, vagy utasításokat adjanak, minden az OKFŐ alá volt rendelve, és ez a távozása óta sem változott.
A jelentős forráshiány mellett fejetlenség van. November 1-től újabb három orvos távozik, most a neurológiáról.
Egy csoport, 16 szakdolgozó már idén júliusban szintén levelet intézett, méghozzá a munkahelyük vezetésének:
„Tisztelt Dr. Kostyál László Csaba mb. Főigazgató Úr!
Tisztelt Vas Mónika Ápolási Igazgatóasszony!
Tárgy: Kérelem a sürgősségi betegellátásban végzett többletfeladatok díjazásának rendezésére
Alulírott, a Sürgősségi Betegellátó Osztály szakdolgozói ezúton szeretnénk jelezni, hogy osztályunkon hosszú ideje olyan többletfeladatokat látunk el, amelyek fokozott szakmai felelősséggel, önálló döntéshozatallal és jelentős többletterheléssel járnak.
Ilyen feladatok különösen:
- triage tevékenység ellátása,
- műszakvezető ápolói feladatok végzése,
- kritikus beteg ellátása a shocktalanítóban,
- fektető részleg műszakvezetése.
Ezen feladatok ellátása a mindennapi betegellátás biztonságának alapvető feltétele, ugyanakkor jelenleg ezekhez nem kapcsolódik külön díjazás vagy illetménykiegészítés.
Álláspontunk szerint a fenti többletfeladatok szakmai felelőssége és terhelése indokolttá teszi azok anyagi elismerését, amelyre az egészségügyi szolgálati jogviszony keretein belül – munkáltatói döntés alapján – lehetőség van.
Ezúton kérjük a Tisztelt Igazgatóságot, hogy vizsgálja meg
- triage-pótlék,
- műszakvezető ápolói pótlék,
- kritikus beteg ellátása a shocktalanítóban,
- valamint a fektető részleg vezetéséért járó pótlék vagy egyéb illetménykiegészítés bevezetésének lehetőségét.
Bízunk abban, hogy kérésünk pozitív elbírálásban részesül, és lehetőség nyílik egy személyes egyeztetésre is.
Célunk nem a betegellátás veszélyeztetése, hanem a kiemelt szakmai felelősséggel járó feladatok méltányos elismerése és a hosszútávon fenntartható munkavégzés feltételeinek biztosítása.
Kérjük szíves intézkedésüket és mielőbbi válaszukat.
2026.07.17.
Tisztelettel a Sürgősségi Betegellátó Osztály Műszakvezető- és Triage ápolói”
Ezt a választ kapták:
Tisztelt Kolléganők! Tisztelt Kollégák!
A sürgősségi betegellátásban végzett többletfeladatok díjazásának rendezése tárgyában írt levelük megérkezett mind mb. főigazgató úrhoz, mind pedig hozzám.
Kérésüket akceptáljuk, a megoldási lehetőségeket pedig átgondoljuk, de mint az Önök előtt is ismeretes, jelenleg sem kinevezett főigazgatója, sem kinevezett gazdasági igazgatója nincs a Kórháznak, ezért kérjük szíves türelmüket.
Nyitottak vagyunk arra, hogy a kérésüket személyesen megbeszéljük, ennek érdekében szeptemberben egyeztetni fogunk egy arra alkalmas időpontot.
Tisztelettel: dr. Kostyál László mb. főigazgató megbízásából Vas Mónika ápolási igazgató”
És a történet eddigi zárlata: mindenezek nyomán a sajtóvisszhangot kiváltó ügy kezdeményezője, Kun Renáta traumatológus a napokban felmondott a Megyei Kórházban. Ezt írja döntéséről:
„2026. október 21-én megjelent egy újságcikk online az eLitMed oldalán, ami a munkahelyemről szólt. A cikkben leírtak [a dolgozói levél – a szerk.] tőlem származnak, és ezt azért merem így teljesen kiírni, mert a ’nagy igazságosztó és legyünk őszinték a magyar egészségügyben’ jelmondat alapján 2026. december 1-től már nem dolgozom a miskolci SBO-n.
Azon a szerda este, amikor az írásom/sunk nyilvánosságra került, hatalmas botrány kerekedett. Az osztály vezetése azonnal azt a 16 ápolót, illetve a vezetőjüket kezdte el hibáztatni, akik meg lettek említve a cikkben. Ez eléggé hangosan sikerült, mert az egész SBO várója végighallgatta. Volt itt szó bosszúról, vendettáról és persze kirúgásról is. Ezt azért tudom így leírni, mert aznap este én mentem műszakot vezetni és váltottam le a tajtékzó osztályvezetőt. Persze, magas hangnemben, de nem ordibálva én is kaptam abból, hogy a cikkem következményeként bosszút állnak az osztályon és szét fogják szedni a csapatot. Én közöltem, hogy nem ez volt a célom.
Azt szerettem volna, ha a cikk hatására fény derül arra, milyen körülmények között dolgozunk, és ami a legfontosabb, hogy ezek a körülmények rajtunk kívül álló módon veszélyeztetik a betegellátást és a betegbiztonságot. De a felelősség sajnos a miénk! Mert a bíróságon hiába védekezünk azzal, hogy nem volt elég ember, egyedül vállaltam felelősséget 3 orvos (rezidens) vagy mentőtiszt munkájáért, akik egy műszakban fejenként 25 beteg sorsáról döntöttek, de én írom alá az ambuláns lapokat. Egyedül vagyok felelős egy 8 ágyas intenzív részlegért, ahol kritikus állapotú betegeket látunk el, küzdünk az életükért. Ez egy műszakvezető felelőssége… És arról ne is beszéljünk, hogy a teltházas belgyógyászatok miatt műszakonként minimum 10 beteget ’tárolunk’ a folyosón, mert nem tudjuk máshova elhelyezni reggelig. A bíróságon ez senkit nem fog érdekelni, csak az, hogy az az egy beteg, aki miatt ott vagy, miért nem kapott protokoll szerinti ellátást, és emiatt miért lett egészségkárosodása…
A cikk eredetileg ezek miatt az anomáliák miatt született, de ebből sajnos csak az ápolók lettek kiemelve a megjelentetett belső levelezés miatt. Az ápolók sorsa jelenleg pozitívan alakul, az ápolási igazgatás nyitott volt a megoldásra. Mint kiderült, az osztályon lévő állapotokról nem volt tudomásuk (én e-mailben és személyesen is jeleztem az igazgatás felé). Állítólag az osztály vezetése nem tolmácsolta a problémákat a felső vezetés felé, ezért megdöbbenve hallgatták ezeket. Főleg úgy, hogy egy magasabb rangú minisztériumi küldöttség is érkezett az osztályra felmérni a helyzetüket (köszönet érte).
Mi lett a konklúzió? A botrány kirobbanása után az ápolók kerültek szorult helyzetbe a belső levelezés megjelentetése miatt. Az osztály vezetése őket hibáztatta, az igazgatás próbálta megoldani a helyzetet. Ezért ők elhatárolódtak a cikk tartalmától, bár minden szavával egyetértettek. (És amúgy, aki olvasta, gratulált az őszinteségemhez.) Ezzel viszont a fókusz lekerült az osztályon folyó áldatlan állapotokról, káoszról. Arról, hogy 12 szakorvos oldja meg a havi 60 műszakot úgy, hogy mellettünk rezidensek dolgoznak a kötelező gyakorlataik miatt, akiknek nagy része már magyarul sem tud. Napi 120-140-es betegforgalom mellett ez egy orosz rulett.
Az én életem is megváltozott. Az ápolói vendetta lehetősége miatt beadtam a felmondásomat, magamra vállaltam az egészet. Senki nem tartóztatott, egyetlen sor választ sem kaptam a felmondási e-mailemre. Ezzel sem köszönték meg azt, hogy bármikor segítettem, ha nem volt műszakvezető. Beugrottam az ünnepekben, a nyári szabadságolások idején is akár. Ez az egész helyzet arra emlékeztet, hogy ha én, mint a probléma forrása nem leszek az osztályon, a probléma is megszűnik. Meg van oldva! De a hiányzó 6-7 műszakvezetés még maradni fog velük, és a lelkiismeretes, báránylelkű, önmagukat kizsákmányoló kollégáim ezt is megoldják… Helyettük. Tartsatok ki!”
A magyar olvasóknak talán kevésbé ismert, hogy az amerikai elnökválasztás és a félidős választás között jelentős különbség van. Hogyan működik ez a rendszer?
