Nyolcvan évvel a második világháború után is csak becslések állnak rendelkezésre arról, hány roma vesztette életét a náci üldöztetések során. A kutatások szerint az akkori, mintegy kétmilliós európai roma népesség tíz–harminc százalékát pusztították el, köztük több ezer magyar romát is. Az áldozatok előtt augusztus 2-án, a Nemzetközi Roma Holokauszt Emléknapján Miskolcon is tisztelegnek.
Augusztus 2. azért vált a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává, mert 1944-ben ezen az éjszakán számolták fel az auschwitz-birkenaui cigánytábort. Az SS alakulatai néhány óra leforgása alatt több mint háromezer roma férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg a gázkamrákban. A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusán döntött arról, hogy ez a nap világszerte az áldozatok emléknapja legyen.
„Kaptam nyolc lövést, karba, a lábamba, az oldalamba, ide is, meg a combomba is. Nyolc helyre. (…) Én éltem túl, meg még egy kislány. Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben; nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még. Ráesett a kezem a kislányra, az vissza csípett engemet. Mondom: ki vagy? Melyik vagy? Azt mondja: Én vagyok a Falat. Te, mondom, húzz fel, nem bírok felállni.” – Lakatos Angéla, Mici túlélő visszaemlékezése.
Az Episztémé Egyesület és együttműködő partnerei által szervezett megemlékezés 10 órakor kezdődik a Mindszenti templomban, ahol szentmisét mutatnak be a Pharrajimos (roma holokauszt) áldozataiért és üldözöttjeiért. Ezt követően Soós-Molnár Alexandra csellóművész és dr. Soós Gábor hegedűművész ad komolyzenei műsort, majd a résztvevők átsétálnak a Miskolci Roma Holokauszt Emlékműhöz. Itt Szánási Szilvia, az UCCU Alapítvány elnöke és Prof. Dr. Biczó Gábor kulturális antropológus mond beszédet, a rendezvény pedig szeretetvendégséggel zárul a Herman Ottó Múzeum különtermében.
/Az idei esemény egyben a Miskolci Roma Holokauszt Emlékmű felállításának ötödik évfordulójára is emlékezik./
Magyarországon a cigányságot már a két világháború között is számos korlátozó intézkedés sújtotta. A vándorló romákat rendőri ellenőrzés alá vonták, több településen zárt cigánytelepeket alakítottak ki, ahol a lakók mozgását és munkavállalását is szigorúan szabályozták. A német megszállást követően az üldöztetés tovább erősödött. 1944 nyarán több megyében egész roma közösségeket zártak gettókba, a munkaképeseket kényszermunkára vitték, sokakat pedig koncentrációs táborokba deportáltak.
A nyilas hatalomátvétel után Budapestről és a Dunántúlról is roma családok százait hurcolták el Dachauba, Auschwitzba és más táborokba.
A komáromi Csillagerődben embertelen körülmények között tartották fogva az elfogottakat, miközben az ország több pontján magyar katonai és csendőri alakulatok tömeggyilkosságokat követtek el. Nagyszalontán, Dobozon, Lajoskomáromban, Szabadbattyánban, Várpalotán és más településeken nők, gyermekek és idősek is az áldozatok között voltak.
A történészek szerint a roma holokauszt máig kevéssé ismert fejezete a második világháborúnak. Bár a túlélők közül sokan soha nem részesültek megfelelő jóvátételben, egyre több kezdeményezés igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a tragédia a történelmi emlékezet méltó helyére kerüljön. A vasárnapi miskolci rendezvény is ezt a célt szolgálja: emlékeztetni arra, hogy a roma közösségek ellen elkövetett népirtás a holokauszt elválaszthatatlan része.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Shutterstock/Dmitrijs Mihejevs
Forrás: Szabad Európa, Fazekas Pálma cikke
