A szendrői Abigél iskolában ritkán esik szó tantervről. Sokkal többször arról, hogyan lehet egy gyereket megtanítani főzni, mosógépet kezelni, állásinterjún tisztességesen viselkedni – és arról, hogyan lehet elérni, hogy ne a rácsok mögött lássa a jövőjét. A Borsod24 a különleges iskolában forgatott.
Az Abigél Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium a Bódva völgyében működik Szendrő településen, diákjainak közel 99 százaléka roma fiatal. A legtöbben máshonnan, lemorzsolódva érkeznek ide, így az iskola nem véletlenül nevezi magát az „utolsó esély” helyének. A cél itt nem pusztán a bizonyítvány, hanem hogy a fiatalok használható tudással és reális jövőképpel lépjenek ki a kapun.
Kavalyecz András, az intézmény pedagógusa 1987 óta dolgozik fiatalokkal. Pályája elején állami gondozott és fiatalkorú bűnelkövetők között tevékenykedett, ma a környékbeli hátrányos helyzetű gyerekeknek próbál sikerélményeket és kapaszkodókat adni. Ahogy fogalmaz, a kollégákkal együtt azt szeretnék, hogy a gyerekek jobb emberként és okosabban menjenek el innen, mint ahogy jöttek.
A diákok jó része otthon találkozik a bűnözéssel. Sokan azt látják, hogy amikor az apa vagy a báty kiszabadul, „szabadulóbulit” csap, és azzal henceg, milyen menő volt odabent – arról viszont hallgat, hogy közben mi történt vele valójában. Kavalyecz András épp ezért évek óta börtönbe és bírósági tárgyalásokra viszi a fiatalokat. A Nyitott Bíróság program keretében éles tárgyalásokon ülnek be, és látják, ahogy a kemény fellépésű vádlottak összetörnek az ítélethirdetéskor. Ez a tapasztalat többet ér minden óvó intelemnél.
A nappali tagozatosok mind részt vesznek a kadétprogramban. Itt fegyelmet, alaki ismereteket, önvédelmet és lövészetet tanulnak, honvédelmi alapismeretekből pedig akár érettségizhetnek is. A program nem öncélú: egyenes utat nyit a rendvédelmi és katonai pályák felé, ahol a továbbtanuláshoz nem kell induló tőke, hiszen a honvédség biztosítja a szállást, az étkezést és az egyenruhát. A 3,5-es átlag fölött teljesítő kadétok ösztöndíjat kapnak, amely közvetlenül a saját bankszámlájukra érkezik. Nem nagy összeg, de elég ahhoz, hogy a jobb jegyekért érdemes legyen megküzdeni.
Az iskolában legalább annyi figyelmet kap az élet hétköznapi oldala. A konyhán a lányok megtanulják a tudatos, gazdaságos bevásárlást, az ételkészítés és a tálalás fortélyait, a higiéniát és a háztartási gépek használatát.
A lényeg, hogy a gyerekek a megszerzett tudást hazavigyék, és otthon a szüleikkel, testvéreikkel is megosszák. A varrodában maszkok, ajándéktárgyak készülnek, de összefogással már menyasszonyi ruhát is varrtak olyan diáknak, aki ezt másképp nem engedhette volna meg magának. A közeli Égerszögön két házat tart fenn az iskola, ott a fiatalok gyümölcsöt szednek, palántáznak, a fiúk pedig megtanulják a fűkasza és a fűnyíró kezelését is.
A mindennapi terheken ruha- és élelmiszeradományokkal is próbálnak enyhíteni, mert sokszor éppen a szegénység és a kopott ruha miatti szégyen tartja távol a gyereket az iskolától. A nagyszünetre mindig kerül valami az asztalra – lilahagymás zsíros deszka vagy parizeres kenyér –, mert tudják, hogy van, akinek ez az aznapi egyetlen étkezése.
A focinak külön szerep jut. A környékbeli gyerekek korosztályos csapatokban Bozsik-tornákra járnak, ahol a pályán tanulják meg, mit jelent a sportszerűség, a fegyelem és az összetartás. A jó szereplés ráadásul a többi csapat felé is üzenet: az előítéletek ellen néha egy jól megnyert meccs a legjobb fegyver.
Az iskola vezetésének régi vágya, hogy újra indíthassanak szakképzést – varrónőt, szociális ápolót és gondozót –, mert ezen a vidéken sokak számára egy jó szakma jelentené a valódi kitörést. Az oktatást érintő mostani változások miatt bíznak benne, hogy erre belátható időn belül lehetőség nyílik.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
