A Fidesz korábbi kongresszusai mindig a győzelem jegyében zajlottak, de most más a helyzet. Tizenhat év kormányzás és egy elvesztett választás után a párt úgy gyűlik össze a Kongresszusi Központban, hogy nincs mit ünnepelni, inkább rendezni kell a sorokat. A sajtót kizárták, nincsenek kamerák, így csak annyi információ jut ki, amennyit Orbán Viktor és a párt a saját közösségi oldalain megoszt.
A Fidesz kongresszusait eddig a győzelem rendezte. Szombaton más lesz. Tizenhat év kormányzás és egy elvesztett választás után úgy ül össze a párt a Kongresszusi Központban, hogy nem ünnepelnivaló akad, hanem rendezni való sor. A sajtót kizárták, kamerák nincsenek; a teremből annyi jut ki, amennyit Orbán Viktor és a párt a saját közösségi oldalain megenged.
Papíron három döntés vár a küldöttekre: az alapszabály módosítása, az országos elnökség kibővítése és Orbán újraválasztása pártelnökké. Az utolsó nem kérdés – Orbán 1993 óta összesen három évig nem állt a párt élén. A tisztújítás így inkább szertartás. Ugyanezekben az órákban Magyar Péter külön, rendkívüli sajtótájékoztatót tart – mintha a fideszes belügyek már nem sokat számítanának.
Várhatóan megszűnik az eddigi választókerületi rendszer, helyére az önkormányzati logikához igazodó szerkezet lép: települési csoportok, megyei választmányok, a megyei elnökök pedig ezentúl automatikusan a vezetés tagjai. Az országos elnökség huszonnyolc fősre duzzad – a tizenkilenc megyei és a fővárosi elnök mellé bekerül az országos választmány elnöke, a hazai és az európai frakció vezetője, a kongresszus választotta pártelnök és négy alelnök.
Stratégia nemigen látszik mögötte. Kényszer annál inkább. A 2002-es vereség után bevezetett választókerületi rendszer egykor mentőöv volt, mára teher: a legutóbbi választáson tíz egyéni fideszes győzelem maradt, az egész országban. „Orbán mindig a saját érdekeihez igazította a párt felépítését” – mondja László Róbert, a Political Capital elemzője. A régi hálózat romjain most a megyei és a nagyobb önkormányzati vezetők próbálnak pozíciót menteni.
Ami megmaradt a Fideszből mint pártból, az többnyire az önkormányzatokban van. Itt van még ember, pénz és mozgástér. A 2024-es helyhatósági választáson – a Tisza akkor még nem indult – sok települést megtartottak. Ezek a bázisok most sokat érnek: jövőre újabb választások jönnek, és azok már a 2030-as esélyekbe is belejátszanak. Navracsics Tibor szerint legalább egy sikeres polgármesternek be kell kerülnie a vezetésbe; négy nevet is javasolt, köztük Cser-Palkovics Andrásét. A székesfehérvári polgármester a nagyvárosi vezetők közt is kulcsfigura, és olyasmire képes, amire ma kevés fideszes: megszólítja a mérsékelt, olykor az ellenzéki szavazót is.
A vezérkar viszont mintha felszívódott volna. Lázár János, Kocsis Máté, Szijjártó Péter – a párt korábbi arcai alig láthatók. Orbán is kerüli a parlamentet, a frakciót Gulyás Gergely tartja egyben, miközben Magyar Péter nap mint nap a tizenhat év botrányait pörgeti, és többnyire válasz sem érkezik. Az új frakcióban ismeretlen vagy a kampányban megbukott nevek jutnak szóhoz; a kritikusabbak, mint Király Nóra, kimaradtak.
Széthullott a kommunikáció is. A valaha jól működő gépezet néma; központi üzenet helyett egy-egy képviselő posztolgat a Facebookon. Két téma marad, a migrációs paktum elleni tiltakozás, meg a jogállamiság és Sulyok Tamás védelme – csakhogy a jogállamiság féltése tizenhat év kormányzás után nehezen hangzik őszintén. A két múlt heti tüntetésen ez a bizonytalanság is kiütközött: a megcsappant tábor inkább a radikális jobboldallal keveredett, semmint erőt mutatott volna, és ez néha kínos képeket szült.
Maga Orbán mintha a radikálisabb irányt választaná. A Dopemannek adott interjúja, és a Magyar Nemzetben tett kijelentése – hogy az újjáépítést mindig a szélső, radikális köröknél kell kezdeni – erre vall. A frakció egyelőre nem tart vele: Navracsics inkább a kilencvenes évek polgári Fideszét hozná vissza. Két irány feszül egymásnak.
A felelősséget eddig szinte senki nem merte kimondani. Orbánnak a párt történetében egyszer akadt kihívója – 1994-ben, a vereség után –, de az ellenállás hamar elült. Most, egy nagyobb kudarc után, alig kerül szóba, hogy talán neki kellene állnia elébe. Király Nóra volt az egyetlen, aki már a választás estéjén szóba hozta a lemondását. A legélesebben talán épp Cser-Palkovics fogalmazott: Orbán személye még mindig fontos a pártnak, csakhogy az ország egy része éppen miatta fordult el tőle.
Májusban a pártválasztók közt a Tisza 68, a Fidesz 24 százalékon állt; ha a bizonytalanok a győzteshez húznak, a szakadék tovább mélyül. Ebben az állapotban tart a Fidesz tisztújítást – az első igazi próba a vereség óta. Hogy akar-e és tud-e talpra állni, az most dől el; a kieső pénzt és szervezeti erőt egyelőre nincs mivel pótolnia. Orbán beszéde dönti el, átmeneti zavar volt-e ez a két hónap, vagy egy hosszabb leépülés kezdete.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
