Bár a 2024-es polgármester-választás után az látszott, hogy Dr. Barkai László, a második helyen befutott jelölt eltűnt a miskolci közéletből, ő maga cáfolja ezt az állítást. Azt mondja, hogy azóta is figyeli, merre tart a város, az egyetem és a megye egészségügye. A Borsod24-nek adott interjúban nem politikusi panelekkel, hanem belülről hozott tapasztalatokkal beszél arról, miért maradt Miskolc évtizedek óta a nagy kormányzati figyelem vesztese. Szóba kerül a kampányban osztogatott „biankó csekk”, az alapítványi egyetemi modell kudarca és a felsőoktatási intézmény elszalasztott lehetősége, illetve a megyei kórház mélyülő válsága is. Barkai szerint a városnak nem újabb ígéretekre, hanem valódi stratégiára, szakmai döntésekre és visszaszerzett intézményi tekintélyre volna szüksége. Az interjú egyik legerősebb állítása: Miskolc problémái nem tegnap kezdődtek, de éppen ezért nem is lehet őket többé kommunikációval elfedni.
Borsod24:
A miskolci közéletben ön a 2024-es önkormányzati választás idején került reflektorfénybe, amikor polgármesterjelöltként indult. Hogyan értékeli utólag ezt az időszakot? Miért döntött úgy, hogy elindul, és miként élte meg a választási eredményt?
Dr. Barkai László:
Annak idején elég részletesen beszéltünk arról, miért indultam, és a média is sokat foglalkozott ezzel. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy miskolci születésű vagyok, a családom felmenői is miskolciak. Bejártam a világot, dolgoztam Ausztráliától kezdve sok helyen, láttam, máshol hogyan működnek a dolgok. Maradhattam volna külföldön, vagy Budapesten is, de én mindig azt mondtam: Miskolc.
Ez nálam egyfajta lokálpatriotizmus. Segíteni akartam ennek a városnak, és ha tudok, továbbra is segítek. Ha van gondolatom, elmondom. Maga a polgármesteri indulás is úgy alakult ki, hogy sok ismerősöm, barátom, kapcsolatom támogatott ebben. Igent mondtam rá.
Az, hogy végül nem én nyertem meg a választást, számomra nem volt drámai helyzet. Nem politikusként éltem és élek, soha nem ebből éltem. Ha sikerült volna, minden erőmmel megpróbáltam volna a városért dolgozni, de nem így történt. A szakmai munkámat természetesen folytatom, ebből a szempontból engem semmilyen kár nem ért.
Mindig azt mondtam: ha nyerek, ha veszítek, az egyik szemem sírni fog, a másik nevetni. Ha nyertem volna, akkor a szakmámból kellett volna kilépnem egy másik szerepbe, ez lett volna a síró szem. A nevető szem pedig az, hogy esetleg a városért dolgozhatok. Így az életem nem változott meg, de Miskolcért továbbra is gondolkodom, és ha van lehetőség, elmondom a véleményemet.
Borsod24:
A kampányban sok támadás érte amiatt, hogy nem Miskolcon él. Ez a kérdés továbbra is előkerül?
Dr. Barkai László:
Nekem itt van a lakhelyem, itt van a házam. Előtte is folyamatosan utaztam Miskolcról mindenfelé. Ha meghívnak előadni, beteget ellátni, egyetemi előadásra Magyarországon vagy külföldön, akkor természetesen elmegy az ember. Évtizedek óta rengeteget utazom, ez nem probléma.
Ezzel támadtak, ezt találta ki az akkori kormánypárt, hogy ezzel lehet engem támadni. Nem sok értelme volt, mert senki nem úgy születik, hogy polgármesternek készül. A szakmai munka elszólítja az embert.
Borsod24:
Azóta lezajlott egy országgyűlési választás is, és az a párt, amelyhez az ön neve a kampányban kapcsolódott, a DK, nem szerepelt jól. Hogyan látja ezt?
Dr. Barkai László:
Csúnyán szerepelt, sajnos. Nekem a DK-val igazából soha nem volt személyes kötődésem, nem voltam párttag. Ahogy más pártokban is voltak személyes ismeretségeim, úgy a DK részéről is voltak, támogattak, de én mindig független voltam.
Azt, hogy a DK ilyen szerényen szerepelt, sajnálatosnak tartom. Ennek valószínűleg szervezési, ideológiai és egyéb okai vannak, ezeket sokan elemezték, és még fogják is elemezni. Egy valamikor jelentős pártról van szó, amely korábban komoly választói akaratot fogalmazott meg. Erről ennél több véleményem nincs.
Borsod24:
Az utóbbi időben ismét aktívabb lett a közéleti megszólalásaiban, főleg a Facebookon. A politikában gyakori, hogy vezető szereplők posztjait stábok vagy kommunikációs szakemberek írják. Ön mögött áll ilyen szervezet vagy érdekszövetség?
Dr. Barkai László:
Nem áll mögöttem érdekszövetség. A szövegeket én írom, én fogalmazom meg. A kampányban természetesen volt kampányfőnök, volt csapat, amely a kommunikáció kezelésében segített, de a tartalmat akkor is átnéztem.
Most is van technikai jellegű asszisztencia, például képek, emojik, formai elemek keresése. Ezekkel én nem bajlódom, vannak erre programok, és van, aki ezt technikailag kezeli. De a tartalmi rész hozzám kötődik, nincs olyan csapat, amely helyettem írná ezeket.
Borsod24:
Térjünk át Miskolcra. Ön hogyan boldogult volna abban a nehéz gazdasági környezetben, amelybe a város került? Szokott azon gondolkodni, hogy ha nyert volna, lett volna-e nagyobb mozgástere?
Dr. Barkai László:
Erre az ember nyilván gondolt. Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutottak olyan ellenzéki városvezetők is, akik kiválóan navigálták a városukat, és az adott település fejlődni tudott. Tehát az egyik oldalról ez is lehetséges.
A másik oldalról: Tóth-Szántai József kampánya nagyban arra épült, hogy őt a kormánypártok támogatják, és ezért majd érkezik a pénz Miskolcra.
Emlékszem arra a kampányjelenetre, amikor Lázár János lényegében egy kitöltetlen csekket kapott tőle, és arról volt szó, hogy hány kilométernyi utat fognak abból például újraaszfaltozni. Én akkor azt mondtam: ez valóban egy biankó csekk. Rá lehet írni százmilliárdot is, de nullát is. Végül erre a csekkre nullát írtak.
Szerintem a legnagyobb melléfogás úgy kampányolni, hogy mi vagyunk a kormánypárt jelöltjei, majd ide dőlni fog a pénz. Nyilvánvaló, hogy ha nem jön pénz, akkor nincs változás. Évtizedek óta azt mondom, hogy Miskolc a rendszerváltás óta nagy vesztese a politikának, mert igazi, intenzív kormányzati támogatást nem kapott.
Ennek valószínűleg az is oka, hogy országosan meghatározó kormánypárti politikus nem nőtt ki a városból. Ha a kormány nem bólint rá arra, hogy például egy jelentős beruházás ne Kecskemétre, hanem egy iparvárosba menjen, akkor nem lesz belőle semmi. Láttuk, hogy más városok hova fejlődtek, és Miskolc hova jutott.
Tóth-Szántaiék rendkívül magabiztos állításai mindezért szerintem felháborítóak voltak. Nem tudom, van-e most konfliktusa a támogató pártjaival, és ez különösebben nem is érdekel. De azt biztosan gondolom, hogy szerényebben kellett volna kampányolni.
Borsod24:
Sokat foglalkozik az egészségüggyel, de az egyetemi alapítványi rendszer kérdésével is. Hogyan látja az alapítványi fenntartású egyetemek helyzetét? Átalakításra szorul ez a modell?
Dr. Barkai László:
Amikor ez az elképzelés először megjelent, én magam is azt mondtam, hogy lehet benne lehetőség az egyetemek számára. Felsővezetőként dolgoztam a Miskolci Egyetemen, és láttam, hogy rengeteg adminisztrációs nehézség köti gúzsba az egyetemeket. Pályázatok, fejlesztések, különböző ügyek nehézkesen haladtak. Akkor azt gondoltam, hogy talán ez lehet egy kitörési pont.
Aztán kiderült, hogy az Erasmus-program, a kutatói európai integráció, a tudományos együttműködések mind sérülnek. Innentől nehéz volt azt mondani, hogy ez jó irány. Létrejöttek a kuratóriumok, alapítványok, amelyek fenntartóként működtetik az egyetemeket.
Vannak egyetemek, amelyek ezzel jól tudtak élni, főleg néhány fővárosi vagy már eleve erős intézmény. De ezek nem alulról indultak, hanem korábban is komoly eredményeket tudtak felmutatni. Másutt viszont nem ez történt. A Neumann János Egyetem botránya például megmutatta, milyen súlyos problémák lehetnek.
Az alapítványi kuratóriumok egyetemek nélkül dönthetnek olyan vagyonokról, amelyeknek az egyetemet kellene szolgálniuk. Nemcsak arról van szó, hogy politikailag érintett emberek ülnek ezekben a testületekben, hanem arról is, hogy egyetemi vagyonokat tudnak kiszervezni. Ez nagyon rossz irány.
Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy a szenátus döntsön az egyetemi ügyekben. Rossz érv volt az, hogy a rektorok, dékánok nem tudnak gazdálkodni, ezért ki kell venni a kezükből az irányítást, és kancellárokat vagy kuratóriumokat kell föléjük helyezni. Meg lehet nézni, hogy ezek a menedzserek milyen jól menedzselnek bizonyos egyetemeket.
Ráadásul a kuratóriumok összetétele sok helyen teljesen átláthatatlanul alakult ki. Van olyan intézmény, ahol neves professzorok ülnek a kuratóriumban, de van olyan is, ahol nincs egyetlen olyan ember sem, aki belülről ismerné az akadémiai tevékenységet, a kutatást, a felsőoktatást vagy a nemzetközi kapcsolatokat.
Ez így nem jó. Azokat a jogokat vissza kell adni az egyetemi vezetésnek, amelyeket elvettek tőle.
Borsod24:
Konkrétan a Miskolci Egyetemet hová helyezné sikeresség szempontjából ebben a rendszerben?
Dr. Barkai László:
Ha megnézzük a Miskolci Egyetem kuratóriumát, nyilvános adatok alapján nem látok ott olyan személyt, akinek a felsőoktatásban vagy az akadémiai tevékenységben jelentős teljesítménye lenne. Egy egyetemet nem lehet úgy felügyelni, hogy nem értünk hozzá.
Veres Pál is tagja a kuratóriumnak, de ő egy középiskolai tanár. Tudományos publikációja tudtommal nincs, az MTMT-ben ez követhető. Én azt gondolom, hogy az ilyen típusú kuratóriumok nem jó kuratóriumok.
A Debreceni Egyetemen például több professzor is van a kuratóriumban, bár ott is megvannak a saját problémák, ezeket most nem akarom feszegetni. A Miskolci Egyetem esetében nem látom azt a kitörő prosperitást, amit az alapítványi működéssel és kuratóriumi felügyelettel ígértek. Én többet vártam.
Borsod24:
Mit szól ahhoz, hogy a Miskolci Egyetem rektora a választási kampányban meglehetősen elkötelezettnek mutatkozott a kormányoldal mellett? Egy egyetemi vezetőtől elvárható lenne az abszolút függetlenség?
Dr. Barkai László:
Az egyetemi vezetés nagy része politikai kinevezések története. Ha a kormánypárt nem bólint rá egy rektori kinevezésre, akkor az nem történik meg. Innentől kezdve nyilván elvárnak egyfajta lojalitást.
Az természetes, hogy egy egyetemi vagy városi vezető együttműködik a mindenkori kormányzattal. Ez szükséges is. De az, hogy egyetemi névvel vállaljunk szerepet egy agitációs vagy propaganda jellegű szervezetben, szerintem túlmegy azon a lojalitáson és együttműködési készségen, amelyet egy vezetőnek a politikai irányítás felé meg kell valósítania. Én ilyen döntést nem hoztam volna meg.
Borsod24:
Önnek jelenleg van kapcsolata a Miskolci Egyetemmel?
Dr. Barkai László:
Van. Egyetemi tanár vagyok a Miskolci Egyetemen, félállásban vállaltam ezt el. Oktatok, vizsgáztatok, vannak feladataim az egyetemen. Emellett információim is vannak arról, hogyan látják a dolgozók ezt a helyzetet.
Borsod24:
Miskolc szempontjából kulcskérdés lenne az egyetem és a város kapcsolata is. Ebben sem láttunk nagy áttörést. Mit gondol erről?
Dr. Barkai László:
Miskolc régióközpont, ezért az egyetemnek óriási szerepe van. Az Észak-Alföld régió sem lenne az, ami ma, a Debreceni Egyetem nélkül. Ugyanez igaz Szegedre és Pécsre is. Amikor dékán és egyetemi felsővezető voltam, azt mondtam: a Miskolci Egyetemnek fel kell zárkóznia a tudományegyetemek szintjére, például a Debreceni Egyetem szintjére.
Ehhez természettudományokra és orvosképzésre lenne szükség. Ahol van orvosképzés, ott vannak külföldi hallgatók. Ha elmegy az ember Szegedre, Debrecenbe vagy Kassára, látja, hogy tele vannak külföldi hallgatókkal, döntően az orvosi képzés miatt.
Ráadásul Miskolcon, a megyében és a régióban nincs elég orvos és egészségügyi dolgozó. Ez Debrecent, Szegedet vagy Pécset nem ugyanúgy érinti, mert ahol orvosképzés van, ott annak megtartó ereje is van.
Én annak idején levezettem, hogy ha az ötmilliós Szlovákiában három helyen lehet orvost képezni, akkor egy tízmilliós országban is lehetne több helyen, mint most. Ezt a politika nem igazán támogatta. Volt egy pillanat, amikor a Fidesz azt mondta, ez jó gondolat, aztán később levették a napirendről, nyilván Debrecen nyomására.
Ha az országos politika Miskolc mellé állt volna, az egyetem sokkal jobban prosperálhatott volna, és a város megtartó ereje is erősebb lenne. Sok mindent lehetett volna tenni, de ehhez nem volt partner sem az országos, sem a helyi vezetés.
Borsod24:
Beszéljünk az egészségügyről. amely a felsőoktatásnál jóval több embert érint. A megyei kórház helyzete évek óta visszatérő téma, lapunk is rendszeresen foglalkozik az esetekkel, melyekre a kórház sokszor inkább jogi lépésekkel reagál. Ön egyik posztjában összefoglalta az elmúlt évek folyamatait, felsorolta az utóbbi esztendők vezetőinek munkásságát, de Csiba Gábor korábbi főigazgatói időszaka kevésbé jelent meg benne. Hogyan értékeli azt az időszakot? Azért érdekes ez, mert az utóbbi hetekben ő is rendszeresen kritikákat fogalmaz meg a rendszerrel kapcsolatban…
Dr. Barkai László:
Azért maradt ki az értékelésemből, mert nem a közelmúlt része. Dolgoztam együtt az ő elődjével, Katona Zoltánnal is, mindketten hosszú ideig irányították a kórházat. Csiba Gáborról azt tudom mondani, hogy hibátlan kórházvezetés sehol nincs, hibák mindenhol történnek, de akkor volt egy koncepció.
Ez a koncepció arról szólt, hogy legyenek olyan intézetek a kórházban, amelyek felveszik a versenyt Debrecennel, Péccsel vagy más egyetemi klinikákkal. Olyan ellátások valósuljanak meg Miskolcon, amelyek miatt a betegeknek ne kelljen Debrecenbe vagy Budapestre menniük. Ez azt jelentette, hogy szakmailag és humánerőforrás szempontjából is erős intézeteket kellett felépíteni.
Ilyen volt például a Gyermekegészségügyi Központ az én vezetésem alatt. Ugyanolyan rangban voltunk, mint a Debreceni Gyermekklinika. De mondhatnám a belgyógyászati vagy sebészeti intézetet is.
Ehhez kapcsolódott az a nagyobb elképzelés, hogy az egyetemmel együttműködve létrejöjjön egy regionálisan központi szerepet betöltő intézmény, amely felveszi a versenyt Debrecennel, Szegeddel, Péccsel, vagyis azokkal a városokkal, ahol orvosegyetemi képzés van. Ez jó koncepció volt.
Csiba Gábor távozásával ez megszűnt. Nem látok ilyen koncepciót. Egyesítették a kórházakat: a Semmelweis városi kórházat, a megyei kórházat, majd az „egy megye, egy intézmény” elv alapján a kisebb városi kórházakat is hozzárendelték a megyei kórházhoz. Létrejött egy nagy centralizáció, amelynek az élére olyan embert neveztek ki, akinek nem volt megfelelő rálátása.
Borsod24:
Tiba Sándorra gondol?
Dr. Barkai László:
Igen, Tiba Sándorra. A szikszói kórházból került a Semmelweis kórház élére, majd az összevont kórház vezetője lett. Semmi rálátása nem volt erre a rendszerre. Egy év múlva le is váltották. Abban az időben úgy mentek el innen az orvosok, hogy szomorú volt nézni.
Utána pályázat nélkül kinevezték Révész Jánost. Ő néhány évig vezette az intézményt. Közben több mint tízmilliárdos mínusz keletkezett a kórházban. Rosszul menedzselt intézményről beszélünk. Azok a szakmai koncepciók, amelyekről korábban beszéltem, fel sem merültek.
Borsod24:
Révész Jánost később országos kórházi főigazgatónak nevezték ki, vagyis sokak szerint felfelé bukott. Mi történt utána?
Dr. Barkai László:
Amikor ő elment, kiírták a kórházigazgatói állást. Három pályázó volt, közülük kettő gyakorlott, rutinos kórházvezető. Nem őket nevezték ki, hanem egy olyan kollégát, akinek nem voltak meg a pályázati feltételei. Ezek mind olyan kinevezések voltak sorozatban, amelyeknek nem volt közük a szakmához, a teljesítményhez vagy a hozzáértéshez.
Csiba Gábor időszakához képest ez jelentős különbség. Akkor volt koncepció, még ha a gazdasági és politikai háttér is más volt.
Borsod24:
Utána Zsákai Zsolt következett, aki nyíltan hanykiállt Tóth-Szántai József mellett a polgármesterválasztási kampányban…
Dr. Barkai László:
Igen. Ő ortopédsebész, jó sebész. Ő is pályázott, és azt is tudom, hogy a pályázókat a minisztérium, illetve a hatóság bátorította a pályázásra. Aztán olyan döntés született, amire sokan nem számítottak. Ő sem maradt túl sokáig, az országgyűlési választás után lemondott.
Borsod24:
Ezek voltak a személyek, akik vezették az intézményt. De ha a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházi ellátás legnagyobb problémáit kellene meghatározni, mit emelne ki?
Dr. Barkai László:
Ennek a kifejtése önmagában egy egész estét igényelne. De azt látni kell, hogy rendszerszintű problémáról van szó. A menedzsment az elmúlt években nem volt a helyzet magaslatán.
Borsod24:
Ön korábban kiemelte a Gyermekegészségügyi Központot, amelynek a színvonala országos összevetésben is erős volt. Ma mely osztályokban bíznak leginkább az emberek, és minek van a legrosszabb híre? Szabad ilyet mondani?
Dr. Barkai László:
Nem szeretnék osztályokat külön-külön kiemelni, mert a kollégáim, volt kollégáim, illetve azok is, akiket ismerek, mindent megtesznek. Nem szeretnék senkit bántani. A betegek is elismerik, hogy az ott dolgozó szakemberek igyekeznek.
Hozzám rendszeresen fordulnak ismerősök, rokonok, barátok azzal, hogy segítsek őket Debrecenbe vagy Budapestre elhelyezni. Nem feltétlenül azért, mert Miskolcon nincs olyan szakember, aki ellátná őket, hanem azért, mert a szervezettség szörnyű. A sürgősségi osztályról valóban drámákat mesélnek, a hosszú várakozási időkről szintén.
Egy dolgot mégis muszáj kiemelni: egy új kormányzat sem fog tudni egyik napról a másikra orvosokat vagy szakdolgozókat elővarázsolni, ebben a régióban sem. Ha korábban megvalósult volna az a koncepció, amelyről beszéltem, vagyis Miskolcon is lett volna erősebb orvosképzési háttér, talán most nem így állnánk. De a humánerőforrás-hiány az egész országban nagy. Ez holnapra nem fog megoldódni, még egy új minisztériumi vezetés alatt sem. Szorgos munkával talán kezelhető.
Borsod24:
Mire alapozza azt, hogy a miskolci kórházban a menedzsment az egyik fő probléma? Nyilván a pénzhiány is súlyos gond, de vannak máshol jobban működő intézmények?
Dr. Barkai László:
Hogyne lennének. Szegeden jól működik az ellátás, vagy például Győrben is. A fővárosban nagyon vegyes a kép: vannak nagyon jó és nagyon rossz intézmények is. A Semmelweis Egyetem például jól prosperál, ennek egyik oka, hogy Budapesten van, és oda vonzza a dolgozókat. De az is mutatja az országos orvoshiányt, hogy a Semmelweisnek el kell látnia kiüresedett fővárosi kórházakat is, és orvosokat rendelnek ki más intézményekbe.
Tehát sehol nincs rózsás helyzet. Miskolcon viszont, ha végignézzük a kórházigazgatói váltásokat, a gazdasági irányítást és a szakemberek elvándorlását, akkor látszik, hogy itt nem egyszerűen pénzkérdésről van szó. Ha ilyen szempontok alapján választják ki a kórházvezetőket, nagyon nehéz azt várni, hogy a menedzsment jól működjön.
Ebből a kórházból olyan szakemberek mentek el, akik ezt a menedzsmentet egyszerűen nem tudták tolerálni. Neveket nem szeretnék mondani, mert erre senki nem hatalmazott fel, de tény, hogy országos hírű szakemberek is távoztak a miskolci kórházból. Ha ez a következmény, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy az ellátásban komoly fennakadások vannak.
Fotó: Barkai László Facebook, Miskolci Egyetem, Borsod24
