Ritka közös előadással készült Gáspár Sándor és Gáspár Tibor Miskolcon. A két színművész egy különleges felolvasószínházi produkció kapcsán beszélt nekünk arról, hogyan lehet valódi színházi élménnyé alakítani egy alapvetően visszafogott műfajt, miért lépnek fel csak ritkán együtt, és hogyan változott meg szerintük a színészi pálya az elmúlt évtizedekben.
Gáspár Sándor és öccse, Gáspár Tibor a magyar színházi élet ismert és elismert alakjai, számos elismerésük mellett mindketten Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészek. Az idősebb testvér, Gáspár Sándor a közönség számára elsősorban az Üvegtigris Rókájaként lehet ismerős, de több évtizedes pályafutása során számos színházi és filmes szerepben is bizonyított. Gáspár Tibor hosszú ideje a Miskolci Nemzeti Színház társulatának meghatározó tagja, munkáját többek között Érdemes művész címmel, valamint film- és színházi díjakkal ismerték el. A két testvér között mindössze 16 hónap korkülönbség van, pályájuk párhuzamosan, egymást támogatva alakult.
Miután a Gáspár fivérek Bódi Attila Ikrek című drámáját egy felolvasószínház keretében életre keltették a Tudomány és Technika Háza színpadán, a közös munkáról, a műfajról, a színművészet múltjáról és jövőjéről faggattuk őket.
A testvérek szerint sokan tévesen gondolják úgy, hogy a felolvasószínház pusztán statikus szövegmondást jelent. Elmondásuk szerint ők tudatosan próbálják elkerülni, hogy az előadás „száraz felolvasássá” váljon. Bár a műfaj természetéből adódóan kevesebb a mozgás, apró gesztusokkal, egymásra reagáló pillantásokkal és finom színpadi jelenléttel dolgoznak.
Gáspár Tibor ezt egyfajta „hibrid” megoldásként írta le nekünk. Mint mondta, vannak, akik szerint a felolvasószínházban teljesen háttérbe kell szorítani a színészi játékot, hogy a néző képzelete töltse ki a hiányzó képeket. Ők azonban úgy érzik, szükség van annyi érzelmi és színházi jelenlétre, hogy a közönség valóban élő karaktereket lásson maga előtt.
A két színész szerint ebben óriási előnyt jelent a testvéri kapcsolatuk. Régóta ismerik egymás ritmusát, reakcióit és gesztusait, ezért a színpadon is ösztönösen tudnak működni együtt. Elmondták, a köztük lévő kapcsolatot nem rivalizálás, hanem bizalom jellemzi. Bár mindössze 16 hónap korkülönbség van közöttük, és pályájuk során gyakran ugyanazokra a szereptípusokra voltak alkalmasak, sosem tekintettek egymásra konkurenciaként.
Arról is beszéltek nekünk, miért dolgoznak viszonylag ritkán együtt. Egyrészt nehéz összeegyeztetni az időbeosztásukat és a próbafolyamatokat, másrészt tudatos döntés is van a háttérben. Nem szeretnék, hogy közös fellépéseik pusztán azért keltsenek érdeklődést, mert testvérek.
„Nem akarjuk, hogy bulvárérdekesség legyen belőlünk” – fogalmaztak, hozzátéve: csak akkor vállalnak közös munkát, ha valódi művészi tartalmat látnak az adott produkcióban.
A beszélgetés során szóba került a színészi pálya változása is. Gáspár Sándor szerint az ő generációjuk még egészen más körülmények között kezdhette a pályát. Az egycsatornás televízió korszakában szinte minden színészt ismert az ország, ma azonban sokkal nehezebb tartós ismertséget és szakmai figyelmet szerezni.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
