Meglepetés nyaralást kaptam. Pontosan nem tudtam előre, milyen helyre fogok érkezni, csak az volt világos, hogy Miskolctól csupán körülbelül 65 kilométerre északra, egy kedves kis vendégházban, a “Kikötőben” kapcsolhatok ki néhány éjszakára. Eredetileg két és fél nap szerepelt a tervben, de nem sikerült időben haza indulni. “Csak egy kicsit még” maradni kellett. Az itt töltött idő nemcsak kihagyhatatlan élményekkel, de egy óriási tanulsággal is szolgált számomra.
Valójában mindig tisztában voltam vele, de ez a hely élő bizonyíték arra, hogy nem kell többszáz kilométert utazni egy igazán különleges nyaraláshoz. Ahhoz, hogy a gyönyörű, történelmi jelentőségű tájak felfedezéséből kellemes fáradtsággal megérkezve egy bájos és megdöbbentően komfortos helyen pihenhessem ki magam, tökéletes összhangban a természettel. (Nem túlzás, a kis vendégház privát szaunájából alkalmam nyílt megfigyelni a patakban épp landoló vadkacsát, amint estére ő is hazatért.)
Jósvafő mindössze néhány kilométerre fekszik a szlovák határtól. A településről a bátrabbak még gyalog is útnak indulhatnak egy túrára a közeli Baradla-barlangba vagy felfedezni az Aggteleki Nemzeti Park számos csodáját.
A vadon élő állatok látványa a környéken szinte mindennapos, a közelben található látványosságok és nevezetességek pedig többnapos, garantált programsorozatot kínálnak.
Ahhoz, hogy minden látnivalót meglátogathassak, kellett volna még legalább három nap, és a “Kikötő” kertjében tervezett szalonnasütésre sem jutott idő, de a lehetőség adott, én pedig bízom benne, hogy még visszatérhetek.
A megérkezést és beköltözést követően első dolgom volt, hogy a közelben található hucul ménest szemügyre vegyem. A “Kikiötő” vendégháztól nagyjából 20 percet sétáltam egy fennsíkra az erdőben, hogy láthassam ezeket a szabadon élő, fennséges állatokat. Valójában már maga a séta különleges élménynek bizonyult, de a Kárpátok pónijának egy nagy csoportjával találkozni a szabadban…
A megérkezésünk napján nem is volt több erőm kirándulni, ráadásul éjszakára hideg időt ígért az előrejelzés, így mindenképp szerettem volna kipróbálni “Kapitányt” a vendégház barátságos kandallóját, illetve a szaunát. Utóbbi a ház körül összefolyó patakok egyikére néz. Belső teréből tökéletes rálátás nyílik a vízi élővilágra, este pedig hangulatos LED világítás és a szaunához tartozó külön hagszóró biztosítják a tökéletes ellazulást.
A következő napon Martonyiba látogattam el, hogy az erdőben található pálos rendi kolostorromot láthassam. Az erdei séta ez alkalommal is levett a vállamról minden terhet és frissre, jóillatúra cserélte az elhasznált levegőmet. A 16. században lakhatatlanná vált rom viszonylag jó állapotban megmaradt. Méretei impozánsak, 26,5 méter hosszú, 12,5 méter széles, története az 1300-as évekre nyúlik vissza.
Ezen a napon Bódvalenkén, a híres freskófaluban is tettem egy rövid kirándulást. A végtelenül elszegényedett település és festményeinek története igen érdekes. Bár a többségében romák lakta falu sorsát kétségtelenül kényelmetlen és fájdalmas első sorból látni akár egy pillanatra is, mégis érdemes megismerni, hiszen igazán egyedi helyszíne a megyének.
A “Kikötő” vendégház marasztaló kényelmét hátrahagyva másnap elhagytam Magyarország határát, hogy a szintén közel található Szádelői-völgybe látogassak. Ekkor nyert bennem teljes bizonyosságot, hogy bár számos helyen megfordultam már külhonban, ilyen csodálatos vidéket még nem is láttam életemben.
A Gömör-Tornai-karszt legszebb és legnépszerűbb kirándulóhelye mindössze nagyjából egy órányi autóútra található a “Kikötőtől”, a látvány és a hangulat, amit kínál pedig leírhatatlan. A völgyben sétálva tavasszal a legszebb vadvirágok bontogatják szirmaikat, a hegyről lezúduló patak mentén pedig a különleges szépségű európai zöld gyíkok kergetőznek.
A Szádelői-völgy felé haladva éppen útba esik a Tornai vár, amely szintén nem szerepelt az eredeti tervben, mégis sikerült megmászni a hegyet, hogy közelről láthassam.
A látogatás különlegessége, hogy a helyi polgári közösség igyekszik biztosítani a rom állagmegóvását, ehhez pedig a kirándulók segítségét kérik. A vár aljában előre bekészített, vödrökben található homok várja az ide látogatókat, a segítőkészek pedig kézben hordják fel azokat. (Igen, én magam is vittem fel belőle.)
Az említett látványosságok mellett azonban még számos csalogató hely és program elérhető a “Kikötő” közelében, kezdve a 2010-es “Világ legnagyobb könyvétől” Színpetriben, a szelcepusztai élménytanyán keresztül Szádváron át, a környékbeli barlang- és vártúrákig. A vendégház önmagában tökéletes lehetőséget biztosít a mókuskerékből való kiszakadásra, a környezetében fellelhető látnivalók és programok pedig mondhatni kötelezőek azok számára, akik világot szeretnének látni Jósvafő térségében.
Adója 1%-a most a független helyi újságírás fennmaradását jelentheti. Támogassa kiadónkat, az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesületet, melynek adószáma 19315333-2-05.
