Mi történik a szurkolók fejében egy ilyen kieséskor? A Diósgyőr szurkolói támogatása nem pusztán drukkolni egy focicsapatnak, közösségi érzés. De beleláthatunk a cigányozó rigmusokkal kapcsolatos problémákba is, valamint hogy mi lesz most a NER bukása után.
Tompos Ádám Amíg élek én című kötete a Diósgyőri VTK szurkolói kultúráját és annak mélyebb társadalmi hátterét mutatja be. A szerző saját élményein keresztül szemlélteti, hogy a miskolci futball iránti szenvedély elválaszthatatlan a régió gazdasági és politikai folyamataitól, különösen a nehézipar hanyatlásától.
Megtudhatjuk, hogy a DVTK támogatása egyfajta közösségi identitás, amelyben a kudarcok és a dicső múlt emléke egyszerre van jelen. Az interjú kitér az etnikai feszültségekre és a helyi ellentmondásokra is, bemutatva a borsodi valóság nyers és őszinte arcát. Ez a szociográfiai munka nem csupán a sportról szól, hanem egy egész térség túlélési küzdelméről és kollektív tudatáról. Egy kis részlet az interjúból:
Mikor tapasztaltad meg, hogy a DVTK több egy futballcsapatnál?
Rögtön az elején, és ilyet sehol máshol nem láttam. Még az is szenvedéllyel beszélt a csapatról, aki már rég nem járt meccsre, elszakadt a közegtől. Ott motoszkált a fejemben, hogy mi ez a düh, ez a szenvedély, ami hajtja az egészet. A 2018-as stadionavatón például megkergették a saját játékosaikat a vereséget hozó, Mezőkövesd elleni kiesési rangadón.
Milyen viszonyban vannak a szurkolók és a cigányok? “Ez a legönreflektívebb tábor Magyarországon, hiszen van, amikor azt kiabálják, hogy Budapesten mindenki cigány, van, amikor meg azt, hogy megjöttek a borsodi cigányok, megbasszuk a jó kurva anyátok. Épp most hallottam, hogy elég komoly balhé van Miskolcon, mert egy U8-as, 10-es vagy 12-es csapat egy olyan rapdalra melegít be, amiben szerepel az utóbbi rigmus. A szülők mondták az edzőnek, hogy értik a motiválást, de ezt kicsit lejjebb kellene tekerni.”
És mit szólnak ehhez a diósgyőri cigány szurkolók?
“Amikor még megvoltak a stadionépítés miatt elbontott számozott utcák, beszéltem ott egy fiatalemberrel, aki nagy focibolond volt. Azt mondta, hogy néha ő is kiabálta, hogy Budapesten mindenki cigány, de volt, amikor ő maga mondta, hogy gyerekek, ezt nem kéne. Ez nyilván habitustól és megivott sörmennyiségtől is függ. A cigányok és a nem cigányok között régen messze nem volt akkora feszültség, mint manapság. A rendszerváltás előtt középosztálybeli létet biztosított kohászként dolgozni három műszakban. Amikor megszűnt a munka, akkor jöttek az etnikai feszültségek” – írta Tompos. További részleteket a Jo.444.hu cikkében olvashatnak.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
