Különleges vasárnapi olvasnivalót kínál frissen indult sorozatunk a Borsod24 követőinek. Különleges azért, mert Miskolc egyik legnagyobb lokálpatriótájának, a város díszpolgárának, Fedor Vilmosnak a tollából született, másfelől egy olyan kiadványban jelent meg először 2017-ben, amelynek példányai a nagy siker okán már legfeljebb csak az antikváriumokban bukkannak fel. Azért is érdemes elmerülni az egykor alpolgármester írásában, mert a szerző az aktuálkolitikát és a szenzációt kerülve, egyetlen szempont alapján vetette papírra emlékeit, kutatásait, gondolatait: minél több irányból szeretne rávilágítani arra, milyen Miskolcot feltétel nélkül szeretni.
Miért Miskolc? Azért, mert itt található a Királyasztal, mely nevében a történelmi múlt egyik jeles eseményét őrzi.
Történt egyszer, hogy Nagy Lajos királyunk édesanyja, aki mindenben segítette fiát, úgy gondolta, hogy támogatja őt abban a törekvésében is, hogy a megüresedett lengyel trónt elfoglalja. Miután származása szerint maga is lengyel volt, azt találta ki, hogy a diósgyőri várba invitálja a lengyel nagyurakat abból a célból, hogy megnyerje őket tervéhez.
A lengyel főurak – akik már két napja élvezték a vendéglátók szeretetét, éppen esti lakomához készülődtek, amikor hírnök érkezett, aki bejelentette, a várba megérkezett Nagy Lajos, a magyarok királya, és kérte őket, tartsanak vele a lovagterembe, a király köszöntésére. A fényűzően berendezett hatalmas helyiségben egy csapásra csend lett, amikor hírül vették, hogy a király közeleg, oldalán az anyakirálynővel, Erzsébettel. Hirtelen kitárultak a nehéz tölgyfa ajtók, és megjelent Lajos. A kemény, kitartásáról és következetességéről ismert uralkodó most barátságosan nézett körül a teremben, és fogadta a vendégek főhajtását.
– Mielőtt nekikezdünk vacsoránknak, először is köszöntöm lengyel vendégeinket, akik anyám meghívására érkeztek hozzánk. Egyúttal kérem is őket, hogy csak óvatosan egyenek, igyanak, mert nagy szükségük lesz holnap az erejükre és kitartásukra, ugyanis meglepetés vár rájuk, már a kora hajnali órákban.
Úgy is történt minden, ahogy a király kérte. Hamar befejeződött a dínomdánom, és mindenki igyekezett nyugovóra térni. Annyit még megtudtak a várnagytól, hogy erdőjáráshoz, meg vadászathoz készüljenek másnap hajnalban.
Ahogyan oszlott az éj sötétje, a Csenik patak mentén lovasok és gyalogosok sokasága haladt csendben fölfelé. Amikor elérték a tetőt és lenéztek a völgybe, soha nem látott kép tárult szemeik elé. Szarvasok, őzek csapatostól vonultak mindenfelé, a túloldali Köpűs-patak kiöntéseinél pedig vaddisznó-konda dagonyázott, míg a tetővel átellenben, az erdő szélén bölénycsorda kémlelte a völgyet. A király is meglepődött, és tágra nyitott szemekkel bámulta az eléje táruló csodát. Nem különben a lengyel vendégek. Erzsébet, aki mindeddig csendben figyelte arcukat, most látván, milyen hatást ért el, és milyen kitűnő munkát végeztek a vár lakói, csak annyit mondott.
– Uraim, amit látnak, az a király asztala, melyet most megoszt kegyelmetekkel, és melyre tekintsenek úgy, mint leendő királyuk ajándékára. Jó szórakozást kívánok kegyelmeteknek.
Hát így történt, hogy 1369 őszén a diósgyőri várban létrejött az egyezség, mely a magyarok királyát, Nagy Lajost 1370-ben hivatalosan is a lengyel trónra ültette. Ez pedig azt is jelentette az itt lakók számára, hogy Diósgyőr fontos állomás lett a Budát Krakkóval összekötő úton.
A nép pedig megjegyezte, amit Erzsébet mondott, és minden Diósgyőrről és Miskolcról szóló térképen az utókor azzal állított emléket nagy királyunk édesanyjának, hogy az egykori vadászat területét „Királyasztal”-nak nevezte el.
Sok száz év telt el az óta. A miskolciak őrzik a nevet, és tavasztól őszig, ha csak tehetik, népes összejöveteleket, nagy lakomákat tartanak a Királyasztalon. Nem mellesleg itt hozták létre vadasparkjukat is.
A Lovagkirályként emlegetett Nagy Lajos (1325-1382) nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig várkastélyt építtetett 1364-ben. Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A vadban gazdag bükki erdők szélén fekvő várkastély évente több hónapon át az erődítmény urának kedvenc tartózkodási helyeként szolgált, ahová gyakran elkísérte a két királyné is, édesanyja és hitvese. A vár falai között olyan fontos politikai események is zajlottak, mint 1381-ben a király velencei háborúit lezáró turini (torinói) béke ratifikálása. A béke külön rendelkezéseként Velence többek között arra is kötelezte magát, hogy vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felvonja a magyar király Anjou-liliomos lobogóját.
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó)
Nyitókép: Vaddisznóvadászatot ábrázoló miniatűr „A vadászat könyvéből”, szerzője III. Gaston Phoebus, Foix grófja, Béarn ura (1331–1391), ismeretlen művész alkotása
A sorozat további részei itt olvashatóak.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
